Lechájim! Živjeli! Az askenáz zsidók között elsősorban pészahkor népeszerű Slivovitz szilvapálinka felkerült a UNESCO világörökség listájára mint „kulturális eszmei örökség” – írja a JTA. A döntés a marokkói konferencián született. A Slivovitz mellett a francia bagett is az elsősorban megőrzendő helyszíneket tartalmazó lista része lett.

A pálinka mellett Szerbia kampányolt, ahol – akárcsak a Balkán többi részén, valamint Kelet- és Közép-Európában – az ital nagy népszerűségnek örvend. Így találkoztak vele a zsidók is, miután szétszéledtek az európai országokban, magyarázta Martin Votruba, a nedű szlovák kutatója. „Egyszerűen átvették a kultúra részeként” – mondta. A Slivovitz neve végül a XIX. században lett egy a lengyelországi zsidósággal, mivel ebben az időben a zsidók jelentős részt vállaltak az alkohol előállításában, és számtalan fogadót, illetve kocsmát üzemeltettek.

A szilvából készült pálinka különösen alkalmas volt a számukra kóserság szempontjából, mivel a szőlőből készült borral és égetett szesszel ellentétben az egyéb gyümölcsből készült pálinkák, vodkák, stb. nem igényelnek különleges kósersági felügyeletet és pecsétet.

A márkanév elején a „sliva” a magyar fül számára nem meglepő módon szilvát jelent több szláv nyelven is. Ráadásul a sörrel, a whiskeyvel és más szeszes italokkal ellentétben a szilvapálinka nem tartalmaz gabonát, tehát peszáchkor sem tiltott, ráadásul viszonylag olcsón előállítható ital. Így aztán az ortodox lengyel zsidók átvették és ünnepi itallá tették e nedűt, olyannyira, hogy lengyelül időnként Śliwowica Paschalna, vagyis peszáchi slivovitz névre hallgat.

Az Amerikába nagy tömegben emigráló lengyelországi zsidók természetesen magukkal vitték kedvelt italukat, így az hamarosan egyet jelentett a bevándorló zsidó közösséggel. Az Egyesült Államokban ma forgalmazott Slivovitzot legnagyobb részben még mindig a zsidó közösség vásárolja meg, elsősorban minden tavasszal, pészahra. Több amerikai zsidó regényben, illetve filmben ez az ital jellemzi az alkoholt meg nem vető zsidó szereplőt. Bár népszerűsége talán csökkent az egyre bővülő kínálat miatt, még mindig sok helyen megtalálható a zsinagógai kidusokon Amerikában és Magyarországon egyaránt.

Fotó: wikipédia