„Felebaráti szeretettel az antiszemitizmus ellen” – Izrael főrabbija Magyarországon járt

Kétnapos látogatásra érkezett Magyarországra Izrael Állam askenáz főrabbija, David Lau. Látogatásának első állomásaként, a Vasvári Pál utcai zsinagógában elmondott reggeli ima után, részt vett az EMIH gondozásában megjelent új magyar talmud-fordítás bemutatóján. 

Tisztelt Főrabbi úr, első alkalommal jár Magyarországon, milyen benyomást szerzett a rövid látogatás alatt?

Az idő rövidsége miatt sajnos nem volt lehetőségem zsidó intézményeket meglátogatni, csak hallottam működésükről és ebből úgy látom, a zsidó élet valóban reneszánszát éli Magyarországon. Úgy tűnik számomra, hogy a kormány a lehető legnagyobb odafigyeléssel támogatja ezt az újjászületést, ami Európában teljességgel egyedülálló. Azonban ahhoz, hogy valamit elérjünk, két partner szükséges. Csakúgy, mint ahogy a heti szakaszt is kétszer olvassuk (háláchikus kötelezettség az adott heti szakaszt a hét folyamán kétszer eredeti héber, egyszer arameus fordításban átolvasni – a szerk.) a politikai vezetés mellett természetesen ebben a reneszánszban önök, a zsidó közösség tehetik a legtöbbet. Szívet melengető látni, hogy miközben reméljük, minél többen és minél hamarabb Izraelben fognak élni a zsidók, ebben az „átmeneti” időszakban is lehet zsidóként kényelmesen élni Magyarországon.

Mi a véleménye azokról az erősödő hangokról, melyek szerint az növekvő antiszemitizmus miatt Európában nincs a zsidóknak jövője, az egyedüli megoldás a kivándorlás Izraelbe?

Ahogy korábban is mondtam, elsősorban az európai politikai vezetők fe­lelőssége, hogy az európai zsidó kö­zösségek békében és biztonságban éljenek. Rav Kook-nak (Avraham Yichak hakohen Kook rabbi, an­gol gyarmati-Palesztina, első as­ke­názi főrabbija, élt 1865–1935 – a szerk.) van egy csodálatos értelmezése Ézsaiás próféta híres jö­vendölé­séről: „Kik ezek, kik re­pülnek, mint a felleg, s mint a ga­lambok dúcaikhoz?” (Ézsaiás 60:8.), mely szerint, amikor a Messiás eljön, lesznek, akik nem saját akaratukból térnek vissza a Szentföld­re, Isten fogja őket el­repíteni, mint a fel­hőket a szél, akár akarják, akár nem. Azonban lesznek és vannak olyanok, akik sa­ját akaratukból térnek haza, mint a galambok a fész­keikbe. Kook rab­bi azt tanítot­ta, hogy az Izraelbe költözés ak­kor ideális, ha az saját aka­ratból,  mint „galamb a dúcához” történik, nem pedig az antisze­mitizmus mi­att, akaratunkkal ellentétesen, félelelmből. Ennek meg­felelően én is úgy gondolom, a diaszpóra zsidósága számára az el­sődle­­ges Izraelhez vezető út az identitás meg­erősítése kell, hogy legyen, ennek legfontosabb eszköze pedig  a zsidó élet és oktatás megerősítése.

Látogatása során több politikussal és vezetővel találkozott és tárgyalt az antiszemitizmus erősödése ellen tett erőfeszítésekről. Mit tehet a zsidó közösség vagy egy egyszerű zsidó az antiszemitizmus visszaszorítása érdekében?

Írva van „és szeresd az Örökkévalót a te Istenedet” (5Mózes 6:5.). Ez abban tud legjobban kifejeződni, ha szeretjük embertársainkat is, akik Isten képére lettek teremtve. Ez az első és legfontosabb teendőnk. Legyünk példamutatóak, türelmesek, szerények, alázatosak, becsületesek egymás irányába. Egyúttal legyünk büszkék zsidóságunkra, évezredes hagyományainkra, éljünk igazi zsidó életet, a parancsolatok megtartásával. Ezzel tiszteletet és nem gyűlöletet kelthetünk akár ellenségeink szemében is. Természetesen az atrocitásokkal szemben jogi úton fel kell lépnünk és követelnünk kell a jogállam által biztosított állampolgári védelmet, de mindeközben nekünk sem szabad elfelejtenünk hogy a gyűlölet melegágya a tudatlanság, amivel szemben leginkább mi magunk, a zsidók tudjuk felvenni a harcot.

Mostanában, itt Magyarországon, különösen nagy figyelmet kapott, a zsidó közösségeken belül is az erősödő antiszemitizmustól való félelem, különösen a Soros Györgyöt támadó kampány tükrében. Szó esett erről a megbeszéléseken?

Én nem vagyok politikus, de a kér­dés felmerült az ittlétem során. Azon az állásponton vagyok és ezt hangoztattam is, hogy amíg egy embert a tetteiben kritizálnak, mely tetteknek semmi köze ahhoz a tényhez, hogy ő történetesen zsidó, addig nem érdemes antiszemitizmust kiáltani. A mi feladatunk a hagyományaink őrzése, megtartása, ha úgy tetszik a saját magunkkal való foglalkozás. Én külső szemlélőként azt látom, hogy több mint hét évtizeddel a Soá után virágzik a zsidó élet ebben az országban, szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat és élhetjük meg hagyományaikat. Ez fantasztikus dolog és ezúton is áldást kérek a Teremtőtől, hogy folytatódhasson ez a fajta jólét is.

Főrabbi úr felmenői között Kelet-Európából származó, nagyhírű rabbik is vannak. A Talmud szemelvényeinek magyar fordítása új kezdeményezés, melyre eddig még nem volt példa. Mit gondol erről?

Beszédeimben is említettem, hogy egy fordítás természetesen soha nem adja vissza az eredeti nyelven leírtakat. Egy vers vagy regény esetében sem, kiváltképp, ha egy ennyire sokrétű és bonyolult szövegről van szó, mint a Talmud. Ez az oka annak, hogy háláchá (val­lásjog – a szerk.) szempontjából sem magától értetődő, hogy vallási szövegeket, így például a Talmudot szabad-e idegen nyelvre lefordítani. Az oktatás és tóratanulás érdekében persze sok kompromisszumot kell megkötnünk, de mindeközben nem szabad elfelejtenünk, hogy a végső cél az kell, hogy legyen, hogy minél többen az eredeti szöveget is megértsék. De azért igazán szívet melengető látni, hogy – mint többekkel beszélve kiderült számomra – kiváló és alapos fordítás született azok számára, akik nem beszélnek héberül, pláne nem arameusul. Egy híres rabbi, Száádja Gáon (882–941 – a szerk.) mondása szerint „népünket csak a Tóra (írott és szóbeli) teszi valójában néppé”. Ezért különösen fontos, hogy a Talmud, a szóbeli Tan világa kinyíljék a magyarul beszélő zsidók számára is, talán ezáltal megismerkednek annak csodálatos világával és kedvet kapnak a Tórában való elmélyedéshez.

Ön egy nagy rabbidinasztia sarja. Gyakran említi lengyel származását, de tudomásom szerint azért felmenői között csak akad egy magyar szál is…

Bár szüleim Lengyelországból származnak, apai dédapám nyolc évig rabbiként szolgált a magyarországi Eperjesen, ahol egy jesivát is alapított, melyben közel 200 tanítvány tanult. Ennek a jesivának egykori tanítványa a szintén magyar gyökerű Joszéf Jehuda Reiner rabbi, aki miután kivándorolt a Szentföldre, a Kol Tóra nevű híres jesivának lett az egyik vezetője. Mikor értesült arról, hogy nagyapám, Mosé Chájim Lau kivándolt Izraelbe, elhívta magához tanulni a jesivájába, hogy viszonozza a családunktól kapott „szívességet”. A többi, ahogy mondják, már történelem.

Nagyapja miért hagyta ott annak idején Eperjest?

Abban az időben egy Lengyelországból érkezett zsidónak egyre ne­hezebb volt Magyarországon meg­maradnia a különböző rendeletek miatt. Sajnos, mint oly sokszor a történelemben, itt is a közösségen belülről jött a córesz. A helyi neológok túlságosan szigorúnak találták és mivel a közösségen belülről nem tudták elmozdítani helyéről, inkább feljelentették a hatóságoknál, mint „illegális bevándorlót”. Déd­apám pedig nem akarta megvárni, amíg erőszakkal kiutasítják.

Családunk birtokában van egy kiáltvány, melyet a kor híres magyar rabbijai írtak alá, vallási irányzattól függetlenül, amelyben böjtnapot rendeltek el, mikor Mose Chájim Lau rabbi elhagyta Magyarországot.

Bár Isten terveit mi nem ismerjük, mégis sokan látták, mekkora veszteség lesz ez a magyar zsidóságnak.

A Tóra elbeszéli, hogy Jáákov fiát, Jehudát küldte maga előtt, mint egyfajta spirituális küldöttet. Ugyanígy a Főrabbi úr néhány nappal az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu előtt tesz látogatást Magyarországon. Mindkét látogatás fontos, történelmi jelentőségű: izraeli miniszterelnök még nem járt Magyarországon. Ön, mint egy spirituális küldött, milyen jótanáccsal látná el Netanjahu miniszterelnököt látogatása előtt?

Vasárnap Jeruzsálemben találkozom a miniszterelnök úrral, akinek tolmácsolom majd a magyarországi zsidó közösségek és a magyar kormány üdvözletét. Jó hírt viszek, hiszen a magyar kormány szeretné szorosabbra, barátibbra fűzni a szálakat Izraellel és ennek mi mindannyian nagyon örülünk. Szintén elmondom neki, hogy a zsidó élet erősödésével Izrael fontos támogatókat tudhat maga mögött Magyarországon, még ha egyelőre nem is állampolgárként, de a támogatásuk nagyon fontos számunkra.

 

A bemutatón Köves Slomó rabbi elmondta, hogy fordítás azért készült, hogy a zsidó bölcsesség autentikus változatát megismerhessék az érdeklődők. David Lau főrabbi nagy jelentőségűnek nevezte, hogy a Talmud hatalmas örökségének egy része mostantól a magyar közönség számára is hozzáférhető, a magyarországi zsidó közösség újjászületésének megmásíthatatlan bizonyítékaként. A magyar szövegen keresztül azok is kapcsolódni tudnak a zsidó hagyományokhoz, akik keresik az utat identitásuk megtalálásához. Soltész Miklós államtitkár a kiadvány jelentőségét méltatva úgy fogalmazott: „joggal lehet büszke mindenki, aki részt vett a fordítás és a kiadás megvalósításában.” Oberlander Báruch rabbi a Talmud történetéről és a fordítás nehézségei­ről beszélt. A Talmud szövegének nem csak a hihetetlen mennyisége, de bonyolult tartalma is igényli, hogy a laikus olvasót hozzáértő mester segítse a mű tanulmányozásában. „A jó fordításhoz mindenképp szükséges a szöveg magyarázatokkal való kiegészítése, hogy a laikusok is helyesen értsék.” A főrabbi ezután Csengelére utazott, ahol az Izraeli Rabbinátus képviseletében részt vett az új baromfivágóhíd átadó ünnepségén. A főrabbi látogatásának második napján a történelmi egyházak vezetőivel és Orbán Viktor miniszterelnökkel egyeztetett. A magyar zsidó élet reneszánszáról, támogatásáról, a magyarországi zsidó élet virágzásáról és az antiszemitizmus helyzetéről is szó esett az Országházban tartott megbeszélésen. Orbán Viktor biztosította vendégét: a magyarországi zsidó közösség biztonságban tudhatja magát. Hozzátette: a magyar zsidóság – a többi történelmi egyházhoz hasonlóan – minden lehetséges támogatásban részesül. A főrabbi örömmel állapította meg, hogy a zsidó élet virágzik Magyarországon és köszönetet mondott a miniszterelnöknek az ehhez nyújtott segítségért. Lau főrabbi szűkre szabott látogatásának feszes programjában talált rá időt, hogy néhány rövid kérdésünket megválaszolja.