Fél éve tart a háború, melybe a Hamász vérszomjas terroristái kényszerítették Izraelt. Fél év telt el a szörnyű fekete szombat, október hetedike óta, a kegyetlen mészárlás, az iszonyatos vérfürdő, a könyörtelen erőszak rettenetes napja óta. A háború még korántsem érte el a célját: a Hamásznak szemmel láthatóan még mindig bőven van muníciója (erről tanúskodnak az újabban ismét egyre gyakoribbá váló rakétatámadások), az izraeli katonák naponta bukkannak újabb és újabb terroralagutakra, hol gyerekszobában, hol szülészeti osztályon találnak fegyverraktárakat és végül, de nem utolsósorban, több mint 130 túsz (akik közül többen biztosan nem élnek már) még mindig Gázában van. Hogy a háború hogyan és mikor fog véget érni, senki sem tudja. Mostanra több mint hatszáz izraeli katona halt hősi halált Gázában vagy az övezet környékén és egyre inkább fenyeget az a veszély, hogy megnyílik az északi front is.
Az izraeliek azonban nem adják fel, hanem előrefelé tekintenek.
Az élet folyik tovább, az evakuáltak közül egyre többen térhetnek és térnek haza otthonaikba. A traumák feldolgozásához hosszú idő kell, talán egy élet sem elég hozzá, de a többség igyekszik valamiképpen feldolgozni az átélteket és folytatni az életét.
Gáj Ben-Simon egyike a Nova fesztiválon történt mészárlás túlélőinek. Gáj, akárcsak sok más társa, kétségbeesetten menekült a terroristák golyózápora elől. Elmondta a Smát, telefonon elbúcsúzott szeretteitől és reménykedett, hogy talán valahogyan mégis túléli. A csoda megtörtént, Gáj megmenekült. Testi-lelki gyógyulást keresve egy élelmiszeriparból kimenekített állatokat gondozó farmra ment az Izrael központi részén található Oles nevű mosávba (mezőgazdasági település), ahol már korábban is dolgozott önkéntesként. Itt alakított ki egy különleges kapcsolatot egy borjúval, akit szintén Gájnak neveztek el.
A háború első napjaiban a borjú hatnapnyi borzalmat élt át Kiszufim kibucban: félelmet, éhséget, szomjúságot és az anyjától való elszakadás traumatikus élményét. Amikor rátaláltak az állatra, gyenge volt és fájdalmai voltak. „Láttam, hogy mennyire hasonlítunk” – mondta Gáj. „Mindenféle ételt kínáltam neki, de ő csak a legjobbat fogadta el. Én is szeretem mindenből a legjobbat választani”.
A farm társalapítója, Méjtál Ben-Ári elmondta, hogy a borjút Kiszufim kibucból mentették meg. „Feltehetőleg néhány nappal október hetedike előtt jött világra. Amikor a háború elkezdődött, és a terület támadás alatt állt, az emberek nem tudták gondozni az állatokat. Néhány nappal később valaki visszament, hogy ellássa a teheneket, és egy közelben bujkáló terrorista megölte őt. Félelmetes történet… A borjú eleinte félt, de hamar megszokott minket. Mára a csorda része lett, megnőtt és jóképű legény lett belőle.” A farm dolgozói önkénteseket toboroztak, akik szeretettel fordultak az állat felé. Gáj is az önkéntesek között volt és egészen különleges kapcsolatot alakított ki az állattal
„A túlélő állat felé sugárzott szeretet és melegség sokat ad az önkénteseknek is. Mindnyájunkat megérintett a trauma szele. Gáj túlélte a rémálmot, és megerősödve került ki belőle. Az állatok ellátása hatalmas erőt adhat az embereknek”
– mondta az asszony.
A 25 éves Gáj Ben-Simon korábban harci művészetekben versenyzett, majd egy bárban dolgozott. A fesztiválon Inbár Heymannal vett részt, akinek holttestét a mai napig túszként tartják maguknál a terroristák Gázában. A férfi egy dalt írt ennek az emlékére, felhasználva Inbár utolsó szavait: „Gáj, az élet mindennek ellenére szép”.
„Megpróbálom ezt a gondolatot követni az életemben… próbálom meglátni azt, amiért hálásak lehetünk, megtalálni azt, ami jó érzést okoz nekem. Úgy érzem, mindnyájunknak befelé kell tekintenie és kérdéseket feltennie. Úgy éreztem, hogy a fájdalom ellenére van ebben valami áldás a számomra. Fontos az az egység, melyet a háború első napjaiban átéltünk, ám úgy tűnik, ezt az egységet kezdjük elveszíteni. A befelé tekintés megerősített, de szomorú, hogy ennek így kellett megtörténnie.”
A férfi elmondta, hogy a túlélők közül többen követtek el öngyilkosságot. Ő maga is hol fenn van, hol lenn, hullámokban törnek rá az érzelmek, az emlékek, az ott látott arcok és képek. Az állatokkal azonban különleges kapcsolata van, megismerik, szeretik őt, és ez segíti őt a túlélésben.