A Lech Lechá című hetiszakaszhoz, akárcsak az előző héten olvasott Noách szakaszhoz, Jesája próféta könyvének egy része (40:27–41:16) kapcsolódik prófétai szakaszként. Ahogyan korábban is láttuk, a háftárá közvetlen és érthető kapcsolatban áll a felolvasott hetiszakasszal.
Jesájáról, Ámoc fiáról, aki a biblia próféták egyik legnagyobbja volt a polgári időszámítás kezdete előtti VIII. században, itt szóltunk korábban. Könyvében újra és újra hangsúlyozza etikus és a gyakorlati parancsolatok megtartásának fontosságát, és útmutatást ad az erkölcsi megújulás, valamint az általános béke eléréséhez. Kiemeli azt a szerepet, melyet a próféták betöltöttek a kor vallási, politikai és társadalmi életében, és kifejezi aggodalmát az Istennel kötött szövetség értékeinek be nem tartásával kapcsolatban.
A háftárá részben a bálványimádástól való elfordulás és az egyistenhit témakörével, részben pedig azzal csatlakozik a hetiszakaszhoz, hogy leírja, hogyan segíti Isten győzelemre a népét. Világos a kapcsolat az egyetlen Örökkévaló Istent megtaláló, és bálványimádó családját elhagyó, majd a környékbeli királyokkal a szidim-völgyi csatában megmérkőző Ávráhámmal.
A felütésben a próféta felhívja Izrael népének figyelmét arra, hogy Isten mindig jelen van, számtalan módon avatkozik be az eseményekbe, hogy jóra fordítsa azokat, és erőt ad azoknak, akik ellankadnak. „Minek mondod Jákob és szólsz Izrael: el van rejtve utam az Örökkévalótól és Istenemet elkerülte jogom?… Te pedig szolgám Izrael, Jákob te, kit választottam, magzatja Ábrahámnak az én barátomnak…”
Jiszráel a harmadik ősapa, Jáákov másik neve, melyet az angyallal való birkózása után kapott. Neve egyben az egész zsidó népet is jelenti, és ebben az értelemben használja a próféta is. Nem az ősapához, hanem az egész zsidó néphez, Jáákov leszármazottaihoz szól, megerősítve őket abban, hogy az isteni gondviselés mindig jelen van, és az Örökkévaló soha nem hagyja el a gyermekeit, még akkor sem, amikor nem látjuk pontosan, hogy az elénk kerülő nehézségek, vagy a minket ért csapások hogyan szolgálják a javunkat. Később azonban hozzáteszi, hogy nemcsak Jáákov gyermekei a zsidók, hanem egyben Ávráhám leszármazottai is, azé az ősapáé, akinek először tett ígéretet arra, hogy neki és utódainak adja az országot, és utódai annyian lesznek, mint az ég csillagai. A zsidó népre különleges feladatok várnak, ám akármilyen kihívás elé állít is Isten – ahogyan Ávráhám ősapára is számos próbatétel várt – mindig velünk van, és segít. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy követjük az Örökkévaló által számunkra előírt utat.
Ami persze nem is mindig könnyű, hiszen Izrael népe kicsi, ám a próféta dicsőséget és győzelmet ígér a népnek, ha bíznak az Örökkévalóban és követik a törvényeit. Ahogyan Ávráhám egymagában képes volt kiállni a próbákat és ellenállni minden kísértésnek, hogy beteljesedhessen rajta az isteni ígéret, úgy vár erre a kis népre fényes jövő és jó szerencse, ha képesek, akárcsak ősük, Ávráhám, követni az isteni utat, és ellenállni a bálványimádásnak.
zsido.com
