1. E dolgok után, a mint lecsillapult Achasvérós királynak indulata, megemlékezett Vastiról s arról, a mit cselekedett s arról, a mi felõle végeztetett. 2. És mondták a király ifjú szolgái, az õ szolgálattevõi: Keressenek a király számára szép ábrázatú hajadon leányokat; 3. s rendeljen a király tisztviselõket királysága minden tartományában, hogy gyûjtsenek egybe minden szép ábrázatú hajadon leányt Súsán fõvárosba, az asszonyok házába, Hégének, a király udvari tisztjének, az asszonyok õrének kezére, s adják meg a nekik való kenést; 4. azon leány pedig, a ki szépnek fog tetszeni a király szemeiben, királyné legyen Vasti helyett. És jónak tetszett a dolog a király szemeiben, és úgy tett. 5. Volt egy zsidó férfi Súsán fõvárosbán, neve Mordekháj, Jáir fia, Simei fia, Kis fia, Benjaminbeli ember, 6. a ki számkivetésbe vitetett Jeruzsálembõl a számkivetéssel, mely elvitetett Jekhonjával, Jehúda királyával, a melyet elvitt Nebukadnecczár, Bábel királya. 7. S fölnevelte Hadasszát, Eszter az, nagybátyja leányát, mert nem volt neki atyja és anyja; a leány pedig szép alakú és szép ábrázatú volt, s midõn atyja és anyja meghalt, magához vette Mordekháj leányáúl. 8. És volt, midõn meghallatszott a király szava és törvénye és midõn egybegyûjtetett sok leány Súsán fõvárosba, Hégáj kezére, akkor vitetett Eszter a király palotájába, Hégájnak, az asszonyok õrének kezére. 9. És szépnek tetszett szemeiben a leány és kegyet nyert elõtte és sürgette kenéseit éa ajándékait, hogy megadják neki, és a hét leányzót, a kiket illett neki adni a király palotájából, és megkülönböztette jóra õt meg leányzóit az asszonyok házában. 10. Nem mondta meg Eszter sem népét, sem származását, mert Mordekháj reá parancsolta, hogy ne mondja meg. 11. És minden napon járogatott Mordekháj az aszszonyok házának udvara elõtt, hogy megtudja Eszter jólétét s hogy mi történik vele. 12. S midõn elérkezett egy-egy leánynak a sora, hogy bemenjen Achasvérós királyhoz annak múltán, hogy megvolt neki az asszonyokat illetõ törvény szerint tizenkét hónapja – mert így telnek be kenéseik napjai: hat hónapig myrrha-olajjal s hat hónapig illatszerekkel és az asszonyok kenéseivel – 13. ezután bement a leány a királyhoz; mind az, a mit mond, megadatik neki, hogy vele menjen az asszonyok házából a király palotájába. 14. Este bemegy és reggel visszatér az asszonyok házába, egy másikba, kezére Sáasgáznak, a király udvari tisztjének, az ágyasok õrének; nem megy többé be a királyhoz, hanem ha õt a király kivánja, név szerint hivatik. 15. És midõn elérkezett a sora Eszternek, Abíchájil, Mordekháj nagybátyja leányának, a kit magához vett leányáúl, hogy bemenjen a királyhoz, nem kért semmit, csak azt, a mit mondott Hégáj, a király udvari tisztje, az asszonyok õre; s Eszter tetszést nyert mindazok szemeiben, a kik õt látták. 16. És vitetett Eszter Achasvérós királyhoz, királyi palotájába a tizedik hónapban, az Tébét hava, királyságának hetedik évében. 17. És megszerette a király Esztert, jobban valamennyi asszonynál, és tetszést s kegyet nyert nála jobban valamennyi hajadonnál; s királyi koronát tett a fejére és királynévá tette õt Vasti helyett. 18. És rendezett a király nagy lakomát mind a nagyjai és szolgái számára, Eszter lakomáját, és könnyítést szerzett a tartományoknak s ajándékot adott, a király kezéhez képest. 19. S midõn másodszor egybegyûjtettek a hajadonok, Mordekháj ûlt a király kapújában. 20. Eszter nem mondta meg sem származását, sem népét, a mint reáparancsolta Mordekháj, és Mordekháj parancsát teljesítette Eszter épúgy, mint a midõn nevelésben volt nála. 21. Ama napokban, Mordekháj pedig ûlt a király kapújában, megharagudott Bigtán és Téres, a király két udvari tisztje, a küszöbõrök közûl, s kezet akartak kinyújtani Achasvérós király ellen. 22. S tudtára esett a dolog Mordekhájnak és megmondta Eszter királynénak; s elmondta Eszter a királynak Mordekháj nevében. 23. Keresgették a dolgot és találták; és fölakasztották mindkettejöket a bitófára és beírták a történet könyvébe a király elõtt.