2. Egység 14. – 1993. szeptember

Előszó: A zsidó út

A ZSIDÓ ÚT

Chászid történet, tipikus zsidó okfejtés, egyedi zsidó tanulság: Reb Zuse, a chászid Alapító Atyák egyik legeredetibbje ezt szokta volt tanítványainak mondani:

– Majd ha meghalok és az Égi Bíróság előtt kell tetteimért felelnem, egy pillanatig sem tartok tőle, hogy a Mennyei Vádló azt fogja nekemszegezni, miért nem voltam olyan mint Mózes, a mi Mesterünk ? Tudvalévő, hogy még a kérdés feltevése is távol áll tőlem: hol vagyok én, és hol van Mose Rábbénu!?

– Attól sem félek, hogy esetleg Ezrával, az Írástudóval fognak összevetni, aki a Babilóniából hazatérőket vezette vissza a Tórához. Hiszen én egy tudatlan ám-hóórecvagyok, nem Írástudó. Még azt sem hiszem, hogy a Báál-Sém-Tovnak, a szellemi zsidómentés eme vezéralakjának cselekedeteit fogják tőlem számonkérni.

– Én csak egytől tartok – mondotta Zuse és hangja megremegett – ha azt fogja az Égi Ügyész kérdezni tőlem: Miért nem voltál tenmagad; miért nem voltál Zuse?! Miért nem tetted azt, amit Zusenak kellett tennie ezen az árnyékvilágon?!

– Erre a kérdésre nem tudom mit fogok válaszolni – mondta reb Zuse és sírva fakadt.

***

A mai magyarországi zsidó helyzet nem alkalmas nosztalgikus összehasonlításokra, mi volt, hogy volt száz, vagy akár ötven évvel ezelőtt. A fentiekből logikusan következik, hogy a ma Magyarországon élő zsidókon sem lehet számon kérni az elődök tudását, zsidó élniakarását és önfeláldozó odaadását a zsidóság meg- és fenntartásáért. Csak mi vagyunk itt, a megtizedelt maradék maradéka, így önerőnkből kell magunkat az ingoványból kihúzni. Mit tehetünk tehát? azt, hogy megyünk a magunk zsidó útján. Azt tesszük, ami erőnkből kitellik, futja. És ez sem kevés.

Vannak szerteágazó, sokfelé vezető, vagy netalán zsákutcába vívő utak. Van az ú.n. “Magyar Út”, melyen a múlt visszahúzó erői járnak. Van az önpusztító asszimiláció útja, ami hosszúnak tűnik, de valójában nagyon rövid; nagyon rövid; egy-két nemzedék és az útnak vége.

Azután van a zsidó út. A Tóra Útja, melynek minden ösvénye békesség, a zsidó lélek békéje.

 Az Atyák Bölcs Mondásaiban Jehudá Hánászi, a Fejedelem definiálja a Zsidó Utat. A helyes Út az – mondja – mely becsületére válik követőinek, és akikre emiatt az emberek tiszteletettel tekintenek. Namármost: mi válna jobban becsületünkre annál minthogy megőrizzük identitásunkat, hogy nem titkoljuk el, nem tagadjuk le zsidóságunkat és az ősök által kitaposott, hagyományos úton haladunk. Az ilyen tartás tiszteletet és megbecsülést vált ki a nemzsidó polgártársakból is.

A Zsidó Út hosszú és göröngyös. Ahhoz, hogy végig tudjunk rajta menni, mindenekelőtt egységre van szükség. Ez a lap, az EGYSÉG, amit Ön most kezében tart, ezt a célt szolgálja.

A szerkesztő
  • Küldés emailben

Fejezetek