Az áldott emlékű lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi több alkalommal is felhívta a figyelmet arra, hogy a támuz 17. és áv 9. közti három gyászhétben kiemelkedően fontos az adakozás és a tóratanulás, elsősorban pedig a Szentély megépítésével kapcsolatos szakaszok tanulmányozása. A Rebbe javaslatának megfelelően idén is sorozatot indítunk. A három gyászhét során a Szentélyekkel kapcsolatos fogalmakat és a Szentélyek különféle tárgyait, illetve tereit mutatjuk be egy-egy rövid írásban olvasóinknak.
A Templom-hegy délnyugati részén vezetett fel a hegyre az a monumentális lépcső, melynek szokatlanul széles íve – az ún. Robinson-ív – a mai napig látható a megmaradt falszakaszon. A hatalmas lépcsőzet a heródesi építkezés idején épült, a polgári időszámítás kezdete előtti I. század végén. A lépcsőt a hegy masszív támfalával egyszerre építették, és csupán néhány évtizedig állt, mielőtt lerombolták. A rendkívül széles lépcső igen nagy forgalomról tanúskodik az alsó piac és a Templom-hegy között.
Befejezésekor az ív 17 méteres magasságból indult, 15 métert ívelt át és 15,2 méter széles volt. A 35 méteres lépcsőzetet további hét ív tartotta. A leletek arról tanúskodnak, hogy bár az építkezés a polgári időszámítás kezdete előtti első század legvégén kezdődött, csak két évtizeddel később, i. sz. 20 körül fejeződött be.
A lépcsőből megmaradt ívtöredék Edward Robinsonról kapta a nevét, aki majdnem kétszáz éve, 1838-ban azonosította a már korábban megtalált maradványokat. Robinson idejében az ív nem sokkal az utcaszint fölött helyezkedett el, ma – a fal feltárása következtében – több méteres magasságban emelkedik. A terület a szabadon látogatható Jeruzsálemi Régészeti Park része. A falszakasz, melyen elhelyezkedik, a Siratófal falának folytatása, és egyes csoportok itt rendeznek imákat bizonyos ünnepeken vagy jeles napokon.
A Robinson-ív alatt helyezkedik el az úgynevezett Jesája-kő. Nevét arról kapta, hogy Jesája (Ézsaiás) próféta egy mondatát (66:14) idézi (töredékesen vagy hibásan): „És látja őket és örvend szíved, és csontjaid mint a fű virulnak”. (Az eredeti szöveg így szól: „És látni fogjátok és örvend a szívetek, és csontjaitok mint a fű virulnak”.) A felirat a polgári időszámítás szerinti IV-VIII., mások szerint XI. századból származik.
