A zsidó gondolkodásban a galamb számos pozitív jellemzővel bír. Sorozatunkban ezek közül elevenítünk fel néhányat.
„Íme, szép vagy te, kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok fátylad mögött…” (Énekek Éneke 4:1)
A Slomó (Salamon) király által írt Énekek Énekében, az Örökkévaló és népe közti szeretetteljes kapcsolat leírásában a menyasszonyt, a zsidó népet többek közt a galamb metaforája testesíti meg. Bölcseink beszámolnak a galamb számos pozitív tulajdonságáról, mely tulajdonságokat a zsidó néppel is kapcsolatba hozzák, írja a chabad.org. A galamb, akárcsak a zsidó nép, szép, hűséges, gondoskodó, kitartó. Nézzünk néhány példát a zsidó irodalomból:
„Ahogy a galambot csak a szárnyai mentik meg, úgy a zsidó nép is csak a micvák érdemében menekül meg.” (Bráchot 53b)
„Azt mondta a galamb az Örökkévaló Isten előtt: »Világ Ura, tedd az ételemet keserűvé, akár az olajfa termése, de kapjam azt a kezedből, és ne legyen édes, akár a méz, de ne kelljen hús-vér ember kezétől függenem«.” (Szanhedrin 108b)
„Minden madár sziklán vagy fán pihen meg, ha elfárad, ám amikor a galamb elfárad, ellöki magát a földtől az egyik szárnyával és a másikkal repül.” (Berésit Rábá 39)
„Ahogyan a galamb nem hagyja el soha a párját… ahogy a galamb, melynek elvették a fiait, nem hagyja el a fészkét… úgy a zsidó nép is hűséges Istenhez.” (Sir hásirim rábá 1)
