A dallamok világa
A chászid életvitelnek nagyon lényeges része, a dal világa. A chászid dallamok a lelket röppentik a magasba és így egyben az istenszolgálat szerves részei. A különbféle diaszpórákban kialakult chászid irányzatoknak meg vannak a maguk különleges énekei. Az allábiakban két ismert magyar chászid népdalt közölünk. Mindkettőt a híres nagykállói rabbi költötte, és egyformán az Isten és zsidónép közti kapcsolatot metaforizálják.
Szól a kakas már
Szól a kakas már, majd meg virrad már
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár
Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár
Hej, de micsoda madár, de micsoda madár.
Sárga lába, zöld a szárnya, engem oda vár
Sárga lába, zöld a szárnya, engem oda vár
Várj madár, várj, de csak mindig várj
Ha az Isten néked rendel, tiéd leszek már
Ha az Isten néked rendel, tiéd leszek már
De mikor lesz az már, de mikor lesz az már?
Jibone hámikdos veir Cijojn tömálé
(Ha a Szentély felépül, és Cion városa megtelik)
Akkor lesz az már.
De miért nincs az már, de miért nincs az már?
Mipné chátoénu golinu méárcénu
(Mert bűneink miatt, szétszórattunk földünkről)
Azért nincs az már.
Sírnak-rínak a bárányok
Sírnak-rínak a bárányok,
Panaszkodnak a juhásznak
Panaszkodnak a juhásznak
Sej, de mondja meg gazdájának,
Adjon szénát a juhának
Adjon szénát a juhának
De a gazda azt feleli,
Van a bokorban, majd kiszedi
Van a bokorban, majd kiszedi
De a juhász azt felel,
Ha a nyáját így teleli
Jövő nyárra meg se feji
Jövő nyárra meg se leli
Van két hete, vagyis három
A számadómat ide várom
A számadómat ide várom
Sej, amott jön az szamár háton,
Talán az lesz akit várok
Talán az lesz akit várok
Jó napot, jó napot édes – kedves kisbojtárom,
A juhaimban van-e károm
A juhaimban van-e károm
Sej, míg én leszek Kend bojtárja,
Juhaiban nem lesz kára
Juhaiban nem lesz kára.
