A zsidó gondolkodásban a galamb számos pozitív jellemzővel bír. Sorozatunkban ezek közül elevenítünk fel néhányat.
A galamb a Tórában a békét, a gyógyulást és a reményt szimbolizálja. Így jelenik meg a Noách hetiszakaszban, az özönvíz-történet végén: a bárkából másodszor kiküldött galamb friss olajággal a csőrében tér vissza, békét és a gyógyulást az emberiség számára. A galamb monogám madár, tőle tanuljuk, hogy az ember legyen hűséges a társa felé és lojális Isten irányában.
A kabala azt mondja, hogy a madár teste Isten négybetűs nevét (J-H-V-H) szimbolizálja: a feje a jud, a teste a váv, a két szárnya pedig a két hé betű. Az Álter Rebbe a hászidizmus alapkönyvében, a Tánjában arról ír, hogy a madár két szárnya az istenfélelmet és az Isten felé irányuló szeretetet jelképezi. A galamb kétféle módon menekül el a veszély elől: vagy szárnyát használva felrepül, vagy pedig csapkodni kezd a szárnyával.
„Galambnak szárnyai ezüsttel borítva és szárnytollai zöldes arannyal” – áll a Zsoltárokban (68:14). Mivel a zsidók olyanok, mint a galamb, a micvák hasonlatosak a galamb szárnyaihoz, mert megvédik a zsidókat. Ráv Kook magyarázata szerint a micváknak van belső és külső aspektusa. A belső erőt ad, olyan, akár a szárnyakat működtető izom és aranyhoz hasonlatos. Ezt csak a legnagyobb tudósok érthetik meg. A szárnyakat kívülről ezüstös tollak fedik. Az ezüst az aranynál olcsóbb és gyakoribb fém. Ez a micváknak az az aspektusa, amely mindenki számára nyilvánvaló és megérthető. A kettő azonban szorosan kapcsolódik egymáshoz és az egyik nem létezhet a másik nélkül. A micvák minden zsidó számára egyaránt fontosak.
Fotó: Chana Deutsch
