Misna: Ávot traktátusa

1. fejezet

Minden zsidónak része van a túlvilági üdvösségben, ahogyan meg is van írva[1]: „Néped pedig egytől egyig igaz: örökre birtokolni fogja az országot ültetvényeim csemetéje, kezem műve a Magam dicsőségére.”

(Misná, Szánhedrin 90a.)

 

א,  משֶׁה קִבֵּל תּוֹרָה מִסִּינַי וּמְסָרָהּ לִיהוֹשֻׁעַ, וִיהוֹשֻׁעַ לִזְקֵנִים, וּזְקֵנִים לִנְבִיאִים, וּנְבִיאִים מְסָרוּהָ לְאַנְשֵׁי כְנֶסֶת הַגְּדוֹלָה. הֵם אָמְרוּ שְׁלשָׁה דְבָרִים: הֱווֹ מְתוּנִים בַּדִּין, וְהַעֲמִידוּ תַּלְמִידִים הַרְבֵּה, וַעֲשׂוּ סְיָג לַתּוֹרָה

1. Mózes átvette a Tant a Szináj hegyén, és átadta azt Józsuénak. Józsué átadta az Öregeknek, ezek meg a prófétáknak. A próféták átadták a Szent Gyülekezet tagjainak. Ezek három dolgot mondottak: 1. Legyetek elővigyázatosak, mérsékeltek és higgadtak az ítélkezésben! 2. Állítsatok minél több tanítványt! 3. Készítsetek védőgátat a Tórának!

ב,  שִׁמְעוֹן הַצַּדִּיק הָיָה מִשִּׁיְרֵי כְנֶסֶת הַגְּדוֹלָה. הוּא הָיָה אוֹמֵר: עַל שְׁלשָׁה דְבָרִים הָעוֹלָם עוֹמֵד: עַל הַתּוֹרָה וְעַל הָעֲבוֹדָה וְעַל גְּמִילוּת חֲסָדִי

2. Simon, az Igazságos, a Szent Gyülekezet egyik utolsó tagja volt. Ő mondta: „Három dolog a világ alappillére (vagyis ezeken áll a világ): 1. A Tóra, 2. a szentélybeli szolgálat, 3. a jó cselekedetek.”

ג,  אַנְטִיגְנוֹס אִישׁ סוֹכוֹ קִבֵּל מִשִּׁמְעוֹן הַצַּדִּיק. הוּא הָיָה אוֹמֵר: אַל תִּהְיוּ כַעֲבָדִים הַמְשַׁמְּשִׁין אֶת הָרַב עַל מְנָת לְקַבֵּל פְּרָס, אֶלָּא הֱווֹ כַּעֲבָדִים הַמְשַׁמְּשִׁין אֶת הָרַב שֶׁלֹּא עַל מְנָת לְקַבֵּל פְּרָס, וִיהִי מוֹרָא שָׁמַיִם עֲלֵיכֶם

3. Simontól, az Igazságostól Szochói Antigonosz vette át a Szóbeli Tan fáklyáját. Ő azt mondotta: „Ne legyetek olyanok, mint azok a szolgák, akik urukat a jutalom fejében szolgálják, hanem (ellenkezőleg), azokhoz legyetek hasonlók, akik minden ellenszolgáltatás nélkül szolgálják urukat, és legyen rajtatok Isten félelme!”

ד,  יוֹסֵי בֶּן יוֹעֶזֶר אִישׁ צְרֵדָה וְיוֹסֵי בֶּן יוֹחָנָן אִישׁ יְרוּשָׁלַיִם קִבְּלוּ מֵהֶם. יוֹסֵי בֶן יוֹעֶזֶר אִישׁ צְרֵדָה אוֹמֵר: יְהִי בֵיתְךָ בֵּית וַעַד לַחֲכָמִים, וֶהֱוֵי מִתְאַבֵּק בַּעֲפַר רַגְלֵיהֶם, וֶהֱוֵי שׁוֹתֶה בַצָּמָא אֶת דִּבְרֵיהֶם

4. Tőle a cerédái Joszé ben Joezer és a jeruzsálemi Joszé ben Jochánán vette át a hagyományt. A cerédái Joszé ben Joezer mondotta: „Legyen házad a bölcsek gyülekezőhelye, és feküdj lábaik előtt, valamint szomjasan idd szavaikat!”

ה, יוֹסֵי בֶּן יוֹחָנָן אִישׁ יְרוּשָׁלַיִם אוֹמֵר: יְהִי בֵיתְךָ פָּתוּחַ לִרְוָחָה, וְיִהְיוּ עֲנִיִּים בְּנֵי בֵיתֶךָ, וְאַל תַּרְבֶּה שִׂיחָה עִם הָאִשָּׁה, בְּאִשְׁתּוֹ אָמְרוּ, קַל וָחֹמֶר בְּאֵשֶׁת חֲבֵרוֹ. מִכָּאן אָמְרוּ חֲכָמִים: כָּל הַמַרְבֶּה שִׂיחָה עִם הָאִשָּׁה גּוֹרֵם רָעָה לְעַצְמוֹ וּבוֹטֵל מִדִּבְרֵי תוֹרָה וְסוֹפוֹ יוֹרֵשׁ גֵּיהִנֹּם.

5. A jeruzsálemi Joszé ben Jochánán mondotta: „Legyen házad tárva-nyitva (mindenki előtt), és legyenek a nincstelenek bejáratosak házadba, és ne csevegj sokat a nőkkel!” Ez alatt a bölcsek az ember saját feleségét értették, felebarátja feleségét még inkább… Ezért mondták a bölcsek, hogy aki sokat társalog a nőkkel, bajt hoz magára, elhanyagolja a Tórát, és végül pokolra jut.

ו,  יְהוֹשֻׁעַ בֶּן פְּרַחְיָה וְנִתַּאי הָאַרְבֵּלִי קִבְּלוּ מֵהֶם. יְהוֹשֻׁעַ בֶּן פְּרַחְיָה אוֹמֵר: עֲשֵׂה לְךָ רַב, וּקְנֵה לְךָ חָבֵר, וֶהֱוֵי דָן אֶת כָּל הָאָדָם לְכַף זְכוּת

6. Tőlük Jehosuá ben Práchjá és az árbéli Nitáj vette át a hagyományt. Jehosuá ben Práchjá mondta: „Válassz magadnak mestert, és szerezz egy jó barátot, és minden embert a jó oldaláról ítélj meg!”

ז,  נִתַּאי הָאַרְבֵּלִי אוֹמֵר: הַרְחֵק מִשָּׁכֵן רָע, וְאַל תִּתְחַבֵּר לָרָשָׁע, וְאַל תִּתְיָאֵשׁ מִן הַפֻּרְעָנוּת

7. Az árbéli Nitáj mondotta: „Tartsd távol magad a rossz szomszédtól; ne barátkozz a gonosszal, és ne hidd, hogy megmenekülhetsz a büntetéstől!”

ח,  יְהוּדָה בֶן טַבַּאי וְשִׁמְעוֹן בֶּן שָׁטַח קִבְּלוּ מֵהֶם. יְהוּדָה בֶּן טַבַּאי אוֹמֵר: אַל תַּעַשׂ עַצְמְךָ כְּעוֹרְכֵי הַדַּיָּנִין, וּכְשֶׁיִּהְיוּ בַּעֲלֵי דִינִין עוֹמְדִים לְפָנֶיךָ, יִהְיוּ בְעֵינֶיךָ כִּרְשָׁעִים, וּכְשֶׁנִּפְטָרִים מִלְּפָנֶיךָ, יִהְיוּ בְעֵינֶךָ כְּזַכָּאִין, כְּשֶׁקִּבְּלוּ עֲלֵיהֶם אֶת הַדִּין.

8. Tőlük Jehudá ben Tábáj és Simon ben Sátách vette át a hagyomány fáklyáját. Jehudá ben Tábáj mondta: „Amikor bíráskodsz, ne tégy úgy, mint az ügyvédek, és amikor a peres felek előtted állnak, tekintsd mindkettőjüket igaztalannak, de azután, amikor elfogadták az ítéletet, legyenek a szemedben ártatlanok!”

ט,  שִׁמְעוֹן בֶּן שָׁטַח אוֹמֵר: הֱוֵי מַרְבֶּה לַחֲקוֹר אֶת הָעֵדִים, וֶהֱוֵי זָהִיר בִּדְבָרֶיךָ שֶׁמָּא מִתּוֹכָם יִלְמְדוּ לְשַׁקֵּר

9. Simon ben Sátách mondotta: „Nagyon alaposan hallgasd ki a tanúkat, és légy óvatos abban, amit mondasz, nehogy szavaidból tanuljanak hazudni!”

י,  שְׁמַעְיָה וְאַבְטַלְיוֹן קִבְּלוּ מֵהֶם. שְׁמַעְיָה אוֹמֵר: אֱהוֹב אֶת הַמְּלָאכָה, וּשְׂנָא אֶת הָרַבָּנוּת, וְאַל תִּתְוַדַּע לָרָשׁוּת

10. Tőlük Smájá és Ávtáljon vette át a hagyományt. Smájá azt mondta: „Szeresd a munkát, és gyűlöld a basáskodást! Ne igyekezz megismerkedni a hatalom birtokosaival!”

יא,  אַבְטַלְיוֹן אוֹמֵר: חֲכָמִים, הִזָּהֲרוּ בְּדִבְרֵיכֶם, שֶׁמָּא תָחוֹבוּ חוֹבַת גָּלוּת וְתִגְלוּ לִמְקוֹם מַיִם הָרָעִים, וְיִשְׁתּוּ הַתַּלְמִידִים הַבָּאִים אַחֲרֵיכֶם וְיָמוּתוּ, וְנִמְצָא שֵׁם שָׁמַיִם מִתְחַלֵּל

11. Ávtáljon mondta: „Bölcsek, vigyázzatok minden szavatokra, nehogy a száműzetés büntetése legyen osztályrészetek, és a rossz vizek helyére kerüljetek, ahol tanítványaitok ihatnak a vízből, (amely ártana nekik, és esetleg) belehalnának, ettől pedig Isten neve meg lenne szentségtelenítve!”

יב,   הִלֵּל וְשַׁמַּאי קִבְּלוּ מֵהֶם. הִלֵּל אוֹמֵר: הֱוֵי מִתַּלְמִידָיו שֶׁל אַהֲרֹן, אוֹהֵב שָׁלוֹם, וְרוֹדֵף שָׁלוֹם, אוֹהֵב אֶת הַבְּרִיּוֹת, וּמְקָרְבָן לַתּוֹרָה

12. Hilél és Sámáj vették át elődeiktől a hagyományt. Hilél szokta mondani: „Légy Áron tanítványai közül való: békeszerető, békére törekvő, emberszerető, aki közel hozza őket a Tórához!”

יג,   הוּא הָיָה אוֹמֵר: נְגַד שְׁמָא אֲבַד שְׁמֵהּ, וּדְלָא מוֹסִיף יָסֵיף. וּדְלָא יַלִּיף קְטָלָא חַיָּב, וּדְאִשְׁתַּמֵּשׁ בְּתַגָּא חֳלָף

13. Ugyancsak ő mondotta: „Aki mesterségesen növeli hírnevét, elveszti azt, aki nem gyarapítja tudományát, az valójában csökkenti, aki egyáltalán nem tanul, annak nincs létjogosultsága, míg aki a Tan koronáját önző célokra használja, az elvész.”

יד,   הוּא הָיָה אוֹמֵר: אִם אֵין אֲנִי לִי מִי לִי, וּכְשֶׁאֲנִי לְעַצְמִי מָה אֲנִי, וְאִם לֹא עַכְשָׁיו אֵימָתָי

14. Ugyancsak ő mondotta: „Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van érettem? Ha meg én vagyok magamért, akkor mi vagyok én? És ha most nem, hát mikor?”

טו,   שַׁמַּאי אוֹמֵר: עֲשֵׂה תוֹרָתְךָ קְבַע, אֱמוֹר מְעַט וַעֲשֵׂה הַרְבֵּה, וֶהֱוֵי מְקַבֵּל אֶת כָּל הָאָדָם בְּסֵבֶר פָּנִים יָפוֹת

15. Sámáj azt mondta: „Fő a Tóra-tanulás. Szólj keveset, és tégy sokat, és fogadj minden embert kedvesen!”

טז,  רַבָּן גַּמְלִיאֵל הָיָה אוֹמֵר: עֲשֵׂה לְךָ רַב, וְהִסְתַּלֵּק מִן הַסָּפֵק, וְאַל תַּרְבֶּה לְעַשֵּר אֻמָּדוּת

16. Rábán Gámliél mondotta: „Tégy szert egy tanítómesterre, légy azon, hogy megszabadulj a bizonytalanságtól, és ne vedd le a (papi) tizedet szemmérték szerint!”

יז,   שִׁמְעוֹן בְּנוֹ אוֹמֵר: כָּל יָמַי גָּדַלְתִּי בֵין הַחֲכָמִים וְלֹא מָצָאתִי לְגוּף טוֹב מִשְּׁתִיקָה, וְלֹא הַמֶּדְרָשׁ עִקָּר אֶלָּא הַמַּעֲשֶׂה, וְכָל הַמַּרְבֶּה דְבָרִים מֵבִיא חֵטְא

17. A fia, Simon, mondotta: „Egész életemben bölcsek között nevelkedtem, és nem találtam jobbat, üdvösebbet a hallgatásnál. Tulajdonképpen nem is az elmélet a fontos, hanem a gyakorlat, a cselekvés, és aki szót szaporít, az hibát követ el.”

יח,   רַבָּן שִׁמְעוֹן בֶּן גַּמְלִיאֵל אוֹמֵר: עַל שְׁלשָׁה דְבָרִים הָעוֹלָם קַיָּם: עַל הַדִּין וְעַל הָאֱמֶת וְעַל הַשָּׁלוֹם, שֶׁנֶּאֱמַר: אֱמֶת וּמִשְׁפַּט שָׁלוֹם שִׁפְטוּ בְּשַׁעֲרֵיכֶם

18. Rábán Simon ben Gámliél mondotta: „Három dolgon áll a világ, 1. az igazságon, 2. a jogon és 3. a békességen, ahogyan le van írva[2]: »Igazságot, jogot és békes­sé­get bíráskodjatok lakhelyeiteken!«”

[1] Jesájá 60:21.

[2] Zchárjá 8:16.