Misna: Ávot traktátusa

4. fejezet

א,   בֶּן זוֹמָא אוֹמֵר: אֵיזֶהוּ חָכָם, הַלּוֹמֵד מִכָּל אָדָם, שֶׁנֶּאֱמַר: מִכָּל מְלַמְּדַי הִשְׂכַּלְתִּי, כִּי עֵדְוֹתֶיךָ שִׂיחָה לִּי. אֵיזֶהוּ גִבּוֹר, הַכּוֹבֵשׁ אֶת יִצְרוֹ, שֶׁנֶּאֱמַר: טוֹב אֶרֶךְ אַפַּיִם מִגִּבּוֹר, וּמשֵׁל בְּרוּחוֹ מִלֹּכֵד עִיר. אֵיזֶהוּ עָשִׁיר הַשָמֵחַ בְּחֶלְקוֹ, שֶׁנֶּאֱמַר: יְגִיעַ כַּפֶּיךָ כִּי תֹאכֵל אַשְׁרֶיךָ וְטוֹב לָךְ. אַשְׁרֶיךָ בָּעוֹלָם הַזֶּה וְטוֹב לָךְ לָעוֹלָם הַבָּא. אֵיזֶהוּ מְכֻבָּד, הַמְכַבֵּד אֶת הַבְּרִיּוֹת, שֶׁנֶּאֱמַר: כִּי מְכַבְּדַי אֲכַבֵּד וּבֹזַי יֵקָלוּ

1. Ben Zomá mondotta: „Ki számíthat bölcsnek? Aki mindenkitől hajlandó tanulni. Ahogy az Írás mondja[1]: »Minden tanítómtól okultam, mert intelmeiden elmélkedem.« Ki az igazi hős? Aki legyőzi indulatát, ösztönét. Ahogyan le van írva[2]: »Többet ér a hosszan tűrő a hősnél, és aki indulatain uralkodik, a városhódítónál…« Ki mondható gazdagnak? Aki elégedett azzal, amije van, mint az Írás tanúskodik róla[3]: »Ha kezed munkáját élvezed, boldog vagy, és üdv neked…« Boldog vagy ezen a világon, és üdv neked a túlvilágon. No és ki a tiszteletre méltó? Aki embertársait tiszteli, ahogy az Írás mondja[4]: »Tisztelőimet én is tisztelem, akik pedig gyaláznak, azok megvetésben részesülnek.«”

ב,   בֶּן עַזַּאי אוֹמֵר: הֱוֵי רָץ לְמִצְוָה קַלָּה וּבוֹרֵחַ מִן הָעֲבֵרָה, שֶׁמִּצְוָה גּוֹרֶרֶת מִצְוָה, וַעֲבֵרָה גוֹרֶרֶת עֲבֵרָה, שֶׁשְּכַר מִצְוָה מִצְוָה, וּשְׂכַר עֲבֵרָה עֲבֵרָה

2. Ben Ázáj szokta mondani: „Légy fürge a kevésbé súlyosnak látszó micvá teljesítésében is, és menekülj a vétek elől! Ugyanis az egyik érdem maga után vonja a másikat, míg az egyik vétek vonzza a másikat. A jó cselekedet legszebb jutalma, hogy másik jó cselekedet következik utána, míg a bűn legsúlyosabb büntetése, hogy további vétkek erednek nyomában.”

ג,   הוּא הָיָה אוֹמֵר: אַל תְּהִי בָז לְכָל אָדָם, וְאַל תְּהִי מַפְלִיג לְכָל דָּבָר, שֶׁאֵין לָךְ אָדָם שֶׁאֵין לוֹ שָׁעָה, וְאֵין לָךְ דָבָר שֶׁאֵין לוֹ מָקוֹם

3. Ugyancsak ő (Ben Ázáj) mondotta: „Ne nézz le senkit, és ne tarts lehetetlennek semmit, mert nincs olyan ember, akinek ne jönne el az ideje, és nincs olyan dolog, ami valahol ne lenne helyénvaló.”

ד,   רַבִּי לְוִיטַס אִישׁ יַבְנֶה אוֹמֵר: מְאֹד מְאֹד הֱוֵי שְׁפַל רוּחַ, שֶׁתִּקְוַת אֱנוֹשׁ רִמָּה

4. A jávnei Lövitász rabbi szokta mondani: „Igen nagyon légy alázatos lelkű, mert az ember egyetlen biztos reménye a temető férge.”

רַבִּי יוֹחָנָן בֶּן בְּרוֹקָא אוֹמֵר: כָּל הַמְחַלֵּל שֵׁם שָׁמַיִם בַּסֵּתֶר נִפְרָעִין מִמֶּנּוּ בַגָּלוּי, אֶחָד שׁוֹגֵג וְאֶחָד מֵזִיד בְּחִלּוּל הַשֵּׁם

Jochánán ben Broká rabbi szokta mondani: „Aki megszentségteleníti Isten nevét titokban, megbűnhődik érte nyilvánosan, akár szándékosan, akár meggondolatlanságból tette, amit tett.”

ה,   רַבִּי יִשְׁמָעֵאל בַּר רַבִּי יוֹסֵי אוֹמֵר: הַלּוֹמֵד תּוֹרָה עַל מְנָת לְלַמֵּד מַסְפִּיקִין בְּיָדוֹ לִלְמוֹד וּלְלַמֵּד, וְהַלּוֹמֵד עַל מְנָת לַעֲשׂוֹת מַסְפִּיקִין בְּיָדוֹ לִלְמוֹד וּלְלַמֵּד לִשְׁמוֹר וְלַעֲשׂוֹת

5. Jismáél ben Joszé rabbi szokta mondani: „Aki azért tanul, hogy taníthasson, módjában lesz tanulni és tanítani, aki azonban azért tanul, hogy aszerint cselekedjen, módjában lesz (vagyis minden segítséget megkap ahhoz), hogy tanuljon, tanítson, valamint hogy a Tant megtarthassa és gyakorolhassa.”

רַבִּי צָדוֹק אוֹמֵר: אַל תִּפְרוֹשׁ מִן הַצִּבּוּר, וְאַל תַּעַשׂ עַצְמְךָ כְּעוֹרְכֵי הַדַּיָּנִין וְאַל תַּעֲשֶׂהָ עֲטָרָה לְהִתְגַּדֶּל בָּהּ, וְלֹא קַרְדּוּם לַחְתָּךְ בָּהּ. וְכַךְ הָיָה הִלֵּל אוֹמֵר: וּדְאִשְׁתַּמֵּשׁ בְּתַגָּא חֲלָף. הָא לָמַדְתָּ, כָּל הַנֶּהֱנֶה מִדִּבְרֵי תוֹרָה נֹטֵל חַיָּיו מִן הָעוֹלָם

Cádok rabbi szokta mondani: „Ne vond ki magad a közösségből, ne viselkedj ügyvéd módjára, és ne tedd a Tórát mint koronát a fejedre, hogy kérkedj vele, se ne használd mint fejszét, amellyel megélhetést »hasogatsz« magadnak. Ebben az értelemben mondta Hilél is: »Aki a Tan koronáját önös célokra használja, az elvész.« Ebből az következik, hogy aki hasznot húz a Tórából, az már ezen a világon kiveszi a jussát a túlvilági életből.”

ו,   רַבִּי יוֹסֵי אוֹמֵר: כָּל הַמְכַבֵּד אֶת הַתּוֹרָה גּוּפוֹ מְכֻבָּד עַל הַבְּרִיּוֹת, וְכָל הַמְחַלֵּל אֶת הַתּוֹרָה גוּפוֹ מְחֻלָּל עַל הַבְּרִיוֹת

6. Joszé rabbi mondotta: „Aki a Tórát tiszteli, az maga is tiszteletre méltó. Aki pedig a Tant megveti, azt embertársai is megvetik.”

ז,   רַבִּי יִשְׁמָעֵאל בְּנוֹ אוֹמֵר: הַחֹשֵׂךְ עַצְמוֹ מִן הַדִּין פּוֹרֵק מִמֶּנּוּ אֵיבָה וְגָזֵל וּשְׁבוּעַת שָׁוְא, וְהַגַּס לִבּוֹ בְהוֹרָאָה שׁוֹטֶה, רָשָׁע וְגַס רוּחַ

7. Jismáél rabbi, az ő fia szokta mondani: „Aki kibújik az ítélkezés kötelessége alól (ha vannak nála avatottabb bírák), az mentesül a gyűlölettől, az igaztalan haszontól és a hamis eskütől. Az azonban, aki elbizakodottságában felületesen és felelőtlenül ítélkezik, buta, rossz, faragatlan, durva ember.

ח,   הוּא הָיָה אוֹמֵר: אַל תְּהִי דָן יְחִידִי, שֶׁאֵין דָּן יְחִידִי אֶלָּא אֶחָד. וְאַל תֹּאמַר קַבְּלוּ דַעְתִּי, שֶׁהֵן רַשָּׁאִין וְלֹא אָתָּה

8. Ugyancsak ő (Jismáél rabbi) szokta mondani: „Ne hozz magadban (egyedül) bírói ítéletet, mert ezt csak az Egy (a Jóisten) teheti! Ezenkívül ne mondd bíró társaidnak: »Fogadjátok el véleményemet!«, mert ezt ők mondhatják neked (hisz ők a többség), de nem te nekik!”

ט,   רַבִּי יוֹנָתָן אוֹמֵר: כָּל הַמְקַיֵּם אֶת הַתּוֹרָה מֵעֹנִי סוֹפוֹ לְקַיְּמָהּ מֵעשֶׁר, וְכָל הַמְבַטֵּל אֶת הַתּוֹרָה מֵעשֶׁר סוֹפוֹ לְבַטְּלָהּ מֵעֹנִי

9. Jonátán rabbi szokta mondani: „Aki szegény ember létére megtartja a Tórát, a végén jómódúként fogja megtartani. Aki pedig elhanyagolja a Tórát jómódban, az a végén szegény emberként lesz kénytelen elhanyagolni…”

י,   רַבִּי מֵאִיר אוֹמֵר: הֱוֵי מְמַעֵט בָּעֵסֶק וַעֲסֹק בַּתּוֹרָה, וֶהֱוֵי שְׁפַל רוּחַ בִּפְנֵי כָל אָדָם. וְאִם בִּטַּלְתָּ מִן הַתּוֹרָה, יֶשׁ לָךְ בְּטֵלִים הַרְבֵּה כְּנֶגְדָּךְ, וְאִם עָמַלְתָּ בַתּוֹרָה הַרְבֵּה, יֶשׁ שָׂכָר הַרְבֵּה לִתֶּן לָךְ

10. Méir rabbi szokta mondani: „Keveset kereskedj, és többet foglalkozz a Tórával! Légy szerény és alázatos mindenkivel szemben! Ha hagyod, hogy akadályozzanak a Tóra-tanulásban, biztos lehetsz, hogy sok akadály gördül eléd. Ha viszont fáradozol a Tóra elsajátításán, van neki miből jutalmaznia téged.”

יא,   רַבִּי אֱלִיעֶזֶר בֶּן יַעֲקֹב אוֹמֵר: הָעוֹשֶׂה מִצְוָה אַחַת קוֹנֶה לוֹ פְּרַקְלִיט אֶחָד, וְהָעוֹבֵר עֲבֵרָה אַחַת קוֹנֶה לוֹ קַטֵּגוֹר אֶחָד. תְּשׁוּבָה וּמַעֲשִׂים טוֹבִים כִּתְרִיס בִּפְנֵי הַפּוּרְעָנוּת

11. Eliezer ben Jákob rabbi szokta mondani: „Minden jó cselekedettel, amit ember tesz, vagyis minden micvával, amit teljesít, egy ügyvédet, illetve szószólót szerez magának. Ezzel szemben minden elkövetett bűnnel egy vádló születik. A megértés és a jó cselekedetek védőpajzsul szolgálnak a büntetés elhárítására.”

רַבִּי יוֹחָנָן הַסַּנְדְּלָר אוֹמֵר: כָּל כְּנֵסִיָּה שֶׁהִיא לְשֵׁם שָׁמַיִם סוֹפָהּ לְהִתְקַיֵּם, וְשֶׁאֵינָהּ לְשֵׁם שָׁמַיִם אֵין סוֹפָה לְהִתְקַיֵּם

Rabbi Jochánán, a Cipész mondotta: „Minden gyűlés, amely önzetlen és konstruktív célt szolgál, maradandó eredményeket tud felmutatni. Az olyan gyülekezet azonban, amely nem önzetlen és konstruktív, hanem öncélú, teljesen eredménytelen marad.”

יב,   רַבִּי אֶלְעָזָר בֶּן שַׁמּוּעַ אוֹמֵר: יְהִי כְבוֹד תַּלְמִידְךָ חָבִיב עָלֶיךָ כְּשֶׁלָּךְ, וּכְבוֹד חֲבֵרְךָ כְּמוֹרָא רַבָּךְ, וּמוֹרָא רַבָּךְ כְּמוֹרָא שָׁמָיִם

12. Elázár ben Sámuá rabbi szokta mondani: „Legyen számodra tanítványod becsülete olyan, mint a magadé, tanulótársad becsülete olyan, mint mesteredé, míg mestered tekintélye legyen olyan a szemedben, mint Isten fensége!”

יג,   רַבִּי יְהוּדָה אוֹמֵר: הֱוֵי זָהִיר בְּתַלְמוּד, שֶׁשִּׁגְגַת תַּלְמוּד עֹלָה זָדוֹן

13. Jehudá rabbi szokta mondani: „Légy nagyon elővigyázatos a Tan művelésében, mert itt egy jóhiszemű tévedés olyannak számít, mintha szándékos lenne!”

רַבִּי שִׁמְעוֹן אוֹמֵר: שְׁלשָׁה כְתָרִים הֵן: כֶּתֶר תּוֹרָה וְכֶתֶר כְּהוּנָּה וְכֶתֶר מַלְכוּת, וְכֶתֶר שֵׁם טוֹב עוֹלֶה עַל גַּבֵּיהֶן

Simon rabbi mondotta: „Háromféle korona létezik: 1. a Tóra koronája, 2. a papi méltóság koronája és 3. a királyi korona. De a jó hírnév koronája mindnél többet ér.”

יד,   רַבִּי נְהוֹרָאִי אוֹמֵר: הֱוֵי גוֹלֶה לִמְקוֹם תּוֹרָה, וְאַל תֹּאמַר שֶׁהִיא תָבוֹא אַחֲרֶיךָ, שֶׁחֲבֵרֶיךָ יְקַיְּמוּהָ בְיָדֶךָ, וְאֶל בִּינָתְךָ אַל תִּשָּׁעֵן

14. Nehoráj rabbi szokta mondani: „Száműzd magad (vagyis vándorolj) egy olyan helyre, ahol Tórát lehet tanulni (ahol jó jesivá van), és ne gondold, hogy a Tóra majd házhoz jön neked, vagy hogy majd a társaid által fogod tanulni és tartani. És főleg pedig ne bízd magad a saját eszedre…”

טו,   רַבִּי יַנַּאי אוֹמֵר: אֵין בְּיָדֵינוּ לֹא מִשַּׁלְוַת הָרְשָׁעִים וְאַף לֹא מְיִּסּוֹרֵי הַצַּדִּיקִים

15. Jánáj rabbi szokta mondani: „Nincs módunkban sem felfogni, sem megmagyarázni akár a rosszak jólétét, akár az igazak szenvedéseit…”

רַבִּי מַתְיָא בֶן חָרָשׁ אוֹמֵר: הֱוֵי מַקְדִּים בִּשְׁלוֹם כָּל אָדָם, וֶהֱוֵי זָנָב לַאֲרָיוֹת, וְאַל תְּהִי רֹאשׁ לַשֻּׁעָלִים

Mátjá ben Chárás rabbi szokta mondani: „Igyekezz előre köszönni minden embernek, és légy az oroszlánok utolsója, de ne légy a rókák elseje!”

טז,   רַבִּי יַעֲקֹב אוֹמֵר: הָעוֹלָם הַזֶּה דּוֹמֶה לִפְרוֹזְדוֹר בִּפְנֵי הָעוֹלָם הַבָּא, הַתְקֵן עַצְמְךָ בִּפְרוֹזְדוֹר כְּדֵי שֶׁתִּכָּנֵס לִטְרַקְלִין

16. Jákob rabbi mondotta: „Ez a világ olyan, mint a túlvilági üdvösség előcsarnoka. Hozd rendbe magad az előcsarnokban, hogy beléphess a nagyterembe!”

יז,   הוּא הָיָה אוֹמֵר: יָפָה שָׁעָה אַחַת בִּתְשׁוּבָה וּמַעֲשִׂים טוֹבִים בָּעוֹלָם הַזֶּה מִכָּל חַיֵּי הָעוֹלָם הַבָּא, וְיָפָה שָׁעָה אַחַת שֶׁל קֹרַת רוּחַ בָּעוֹלָם הַבָּא מִכָּל חַיֵּי הָעוֹלָם הַזֶּה

17. Ugyancsak ő (Jákob rabbi) mondotta: „Többet ér egy óra megtérésben és jó cselekedetben ezen a világon, mint a túlvilági üdvösség, (viszont) többet ér egyórányi lelki béke a másvilágon, mint az egész élet ezen a világon.”

יח,   רַבִּי שִׁמְעוֹן בֶּן אֶלְעָזָר אוֹמֵר: אַל תְּרַצֶּה אֶת חֲבֵרֶךָ בְּשַׁעַת כַּעְסוֹ, וְאַל תְּנַחֲמֵהוּ בְּשָׁעָה שֶׁמֵּתוֹ מֻטָּל לְפָנָיו, וְאַל תִּשְׁאַל לוֹ בְּשַׁעַת נִדְרוֹ, וְאַל תִּשְׁתַּדֵּל לִרְאוֹתוֹ בִּשְׁעַת קַלְקָלָתוֹ

18. Simon ben Elázár rabbi mondta: „Ne próbáld kiengesztelni felebarátodat, amikor haragszik, ne vigasztald, amikor halottja előtte fekszik, ne firtasd fogadalmát, és igyekezz nem odanézni, amikor valami rosszat tesz!”

יט,   שְׁמוּאֵל הַקָּטָן אוֹמֵר: בִּנְפֹל אוֹיִבְךָ אַל תִּשְׂמָח, וּבִכָּשְׁלוֹ אַל יָגֵל לִבֶּךָ. פֶּן יִרְאֶה יְיָ וְרַע בְּעֵינָיו, וְהֵשִׁיב מֵעָלָיו אַפּוֹ

19. Smuél Hákátán (a szerény) szokta (az alábbi Írás-verset) idézni[5]: „Ha ellenséged elesik, ne örülj, és ha elbotlik, ne örvendjen szíved, mert látja Isten, és ez visszatetsző szemében, és akkor haragja feléd fordul!”

כ,   אֱלִישָׁע בֶּן אֲבוּיָה אוֹמֵר: הַלּוֹמֵד תּוֹרָה יֶלֶד לְמָה הוּא דוֹמֶה, לִדְיוֹ כְתוּבָה עַל נְיָר חָדָשׁ. וְהַלּוֹמֵד תּוֹרָה זָקֵן לְמָה הוּא דוֹמֶה, לִדְיוֹ כְתוּבָה עַל נְיָר מָחוּק

20. Elisá ben Ávujá mondotta: „Amit gyerekkorában tanul valaki, az olyan, mint a tintaírás az új papíron, amit viszont öregkorában tanul valaki, az olyan, mint az írás a levakart papíron.”

רַבִּי יוֹסֵי בַּר יְהוּדָה אִישׁ כְּפַר הַבַּבְלִי אוֹמֵר: הַלּוֹמֵד תּוֹרָה מִן הַקְּטַנִּים לְמָה הוּא דוֹמֶה, לְאוֹכֵל עֲנָבִים קֵהוֹת וְשׁוֹתֶה יַיִן מִגִּתּוֹ, וְהַלּוֹמֵד תּוֹרָה מִן הַזְּקֵנִים לְמָה הוּא דוֹמֶה, לְאוֹכֵל עֲנָבִים בְּשׁוּלוֹת וְשׁוֹתֶה יַיִן יָשָׁן

A babilóniaiak falujából való Joszéf bár Jehudá szokta mondani: „Aki fiataloktól tanul, az olyan, mintha éretlen szőlőt enne, vagy újbort inna azonmód a sajtóból. Ezzel szemben aki a vénektől tanul, az olyan, mintha érett szőlőt enne vagy óbort inna.”

רַבִּי מֵאִיר אוֹמֵר: אַל תִּסְתַּכֵּל בַּקַּנְקַן, אֶלָּא בַמֶּה שֶׁיֶּשׁ בּוֹ. יֵשׁ קַנְקַן חָדָשׁ מָלֵא יָשָׁן, וְיָשָׁן שֶׁאֲפִלּוּ חָדָשׁ אֵין בּוֹ

Méir rabbi szokta mondani: „Ne a kancsót nézd, hanem azt, hogy mi van benne! Van új kancsó, amely tele van óborral és van régi, antik kancsó, amelyben még újbor sincs.”

כא,   רַבִּי אֶלְעָזָר הַקַּפָּר אוֹמֵר: הַקִּנְאָה וְהַתַּאֲוָה וְהַכָּבוֹד מוֹצִיאִין אֶת הָאָדָם מִן הָעוֹלָם

21. Elázár Hákápár rabbi mondotta: „Az irigykedés, az élvhajhászás és a becsvágy kizavarják az embert a világból (vagyis megrövidítik az életét).”

(כב,   הוּא הָיָה אוֹמֵר: הַיִּלּוֹדִים לָמוּת, וְהַמֵּתִים לִחֳיוֹת (נ”א לְהֵחָיוֹת), וְהַחַיִּים לִדּוֹן, לֵידַע וּלְהוֹדִיעַ וּלְהִוָּדַע, שֶׁהוּא אֵל, הוּא הַיּוֹצֵר, הוּא הַבּוֹרֵא, הוּא הַמֵּבִין, הוּא הַדַּיָּן, הוּא הָעֵד, הוּא בַּעַל דִּין, הוּא עָתִיד לָדוֹן. בָּרוּךְ הוּא, שֶׁאֵין לְפָנָיו לֹא עַוְלָה וְלֹא שִׁכְחָה, וְלֹא מַשּׂוֹא פָנִים וְלֹא מַקַּח שֹׁחַד. וְדַע שֶׁהַכֹּל לְפִי הַחֶשְׁבּוֹן.

22. Ugyancsak ő (Elázár Hákápár) mondotta: „A szülöttek rendeltetése a halál, a halottaké a feltámadás, és az élőké a számadás. Hogy tudják, tudassák és tudvalévő legyen: Ő az Isten, Ő az Alkotó, Ő a Teremtő, Ő az Értő, Ő a Bíró, Ő a Tanú, Ő a Felperes és Ő az, aki majd ítéletet fog hozni, áldott legyen a Neve, aki előtt nincs igazságtalanság, sem feledés, sem részrehajlás, sem vesztegetés, hiszen minden az Övé. S tudd meg, hogy mindenért számot kell adni.

וְאַל יַבְטִיחֲךָ יִצְרָךְ שֶׁהַשְּׁאוֹל בֵּית מָנוֹס לָךְ, שֶׁעַל כָּרְחָךְ אַתָּה נוֹצָר, וְעַל כָּרְחָךְ אַתָּה נוֹלָד, וְעַל כָּרְחָךְ אַתָּה חַי, וְעַל כָּרְחָךְ אַתָּה מֵת, וְעַל כָּרְחָךְ אַתָּה עָתִיד לִתֵּן דִּין וְחֶשְׁבּוֹן לִפְנֵי מֶלֶךְ מַלְכֵי הַמְּלָכִים, הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא

Ne vigasztaljon rossz ösztönöd azzal, hogy a halálba menekülhetsz, mert hisz akaratod ellenére lettél teremtve, akaratod ellenére születtél, akaratod ellenére fogsz meghalni, és ugyancsak akaratod ellenére kell majd számot adnod a Királyok Királya előtt, áldassék a Neve!”

[1] Zsoltárok 119:99.

[2] Példabeszédek 16:32.

[3] Zsoltárok 128:2.

[4] 1Sámuel 2:30.

[5] Példabeszédek 24:17–18.