Misna: Ávot traktátusa

 

3. fejezet

א,   עֲקַבְיָא בֶן מַהֲלַלְאֵל אוֹמֵר: הִסְתַּכֵּל בִּשְׁלשָׁה דְבָרִים וְאֵין אַתָּה בָא לִידֵי עֲבֵרָה. דַּע מֵאַיִן בָּאתָ, וּלְאָן אַתָּה הוֹלֵךְ, וְלִפְנֵי מִי אַתָּה עָתִיד לִתֵּן דִּין וְחֶשְׁבּוֹן. מֵאַיִן בָּאתָ, מִטִּפָּה סְרוּחָה. וּלְאָן אַתָּה הוֹלֵךְ, לִמְקוֹם עָפָר רִמָּה וְתוֹלֵעָה. וְלִפְנֵי מִי אַתָּה עָתִיד לִתֵּן דִּין וְחֶשְׁבּוֹן, לִפְנֵי מֶלֶךְ מַלְכֵי הַמְּלָכִים הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא

1. Ákávjá ben Máhálálél szokta volt mondani: „Három dolgot végy tekintetbe, és akkor nem fogsz bűnbe esni. Fontold meg, 1. honnan jössz, 2. hová mégy, és 3. ki előtt kell majd tetteidről számot adni! Honnan eredsz? Tisztátalan folyadékból. Hová mégy? Por, nyüvek és férgek honába. S ki előtt fogsz majd számot adni? Az Örökkévaló, a Királyok Királya előtt, dicsértessék a Neve.”

ב,   רַבִּי חֲנִינָא סְגַן הַכֹּהֲנִים אוֹמֵר: הֱוֵי מִתְפַּלֵּל בִּשְׁלוֹמָהּ שֶׁל מַלְכוּת, שֶׁאִלְמָלֵא מוֹרָאָהּ אִישׁ אֶת רֵעֵהוּ חַיִּים בְּלָעוֹ.

2. Chániná rabbi, a főpaphelyettes szokta mondani: „Imádkozz a kormányzat jólétéért, mert ha attól nem tartanának az emberek, akkor az egyik elevenen elnyelné a másikat.”

רַבִּי חֲנִינָא בֶּן תְּרַדְיוֹן אוֹמֵר: שְׁנַיִם שֶׁיּוֹשְׁבִין וְאֵין בֵּינֵיהֶן דִּבְרֵי תוֹרָה הֲרֵי זֶה מוֹשַׁב לֵצִים, שֶׁנֶּאֱמַר: וּבְמוֹשַׁב לֵצִים לֹא יָשָׁב. אֲבָל שְׁנַיִם שֶׁיּוֹשְׁבִין וְיֵשׁ בֵּינֵיהֶם דִּבְרֵי תוֹרָה שְׁכִינָה שְׁרוּיָה בֵינֵיהֶם, שֶׁנֶּאֱמַר: אָז נִדְבְּרוּ יִרְאֵי יְיָ אִישׁ אֶל רֵעֵהוּ, וַיַּקְשֵׁב יְיָ וַיִּשְׁמָע, וַיִּכָּתֵב סֵפֶר זִכָּרוֹן לְפָנָיו לְיִרְאֵי יְיָ וּלְחשְׁבֵי שְׁמוֹ. אֵין לִי אֶלָּא שְׁנַיִם, מִנַּיִן אֲפִלּוּ אֶחָד שֶׁיּוֹשֵׁב וְעוֹסֵק בַּתּוֹרָה שֶׁהַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא קוֹבֵעַ לוֹ שָׂכָר, שֶׁנֶּאֱמַר: יֵשֵׁב בָּדָד וְיִדֹּם כִּי נָטַל עָלָיו

Chániná (Chánánjá) ben Trádjon rabbi szokta mondani: „Ha két zsidó együtt van, és nem ejtenek szót a Tóráról, ez az a bizonyos »léha társaság« (mosáv lécim), amelyről az Írás azt mondja[1]: »Boldog az ember, aki nem vesz részt a léhák társaságában…«. Ezzel szemben ha két zsidó összejön, és szó van köztük a Tóráról, akkor Isten szelleme lakozik közöttük, amint le van írva[2]: »És akkoron beszélgetnek majd az istenfélők egymással, és az Örökkévaló figyelmesen hallgatja őket, és feljegyeztetik az Emlékezés könyvébe az Ő színe előtt, az istenfélők javára, akik a Nevet tisztelik…«. Ez így (mondja Chánánjá) csak kettőre vonatkozik. Honnan tudjuk, hogy az is jutalmat kap, aki egyedül van, és a Tórával foglalkozik? Mert le van írva[3]: »Üljön magányosan, és tanuljon (csöndben) Tórát, s jutalma nem marad el.«”.

ג,   רַבִּי שִׁמְעוֹן אוֹמֵר: שְׁלשָׁה שֶׁאָכְלוּ עַל שֻׁלְחָן אֶחָד וְלֹא אָמְרוּ עָלָיו דִּבְרֵי תוֹרָה, כְּאִלּוּ אָכְלוּ מִזִּבְחֵי מֵתִים, שֶׁנֶּאֱמַר: כִּי כָּל שֻׁלְחָנוֹת מָלְאוּ קִיא צֹאָה בְּלִי מָקוֹם. אֲבָל שְׁלשָׁה שֶׁאָכְלוּ עַל שֻׁלְחָן אֶחָד וְאָמְרוּ עָלָיו דִּבְרֵי תוֹרָה, כְאִלּוּ אָכְלוּ מִשֻּׁלְחָנוֹ שֶׁל מָקוֹם, שֶׁנֶּאֱמַר: וַיְדַבֵּר אֵלַי, זֶה הַשֻּׁלְחָן אֲשֶׁר לִפְנֵי ה’

3. Simon rabbi mondta: „Ha három zsidó eszik egy asztalnál, és nem foglalkozik a Tórával, az olyan, mintha hullaáldozaton lakmároztak volna, amint írva van[4]: »Minden asztal tele ronda okádékkal, mivel nincs ott Isten…«. Viszont ha hárman esznek egy asztalnál, és foglalkoznak a Tórával, az olyan, mintha Isten asztaláról ennének, mint írva van[5]: »És szólt hozzám: Ez az asztal, mely Isten előtt áll.«”.

ד,   רַבִּי חֲנִינָא בֶּן חֲכִינָאִי אוֹמֵר: הַנֵּעוֹר בַּלַּיְלָה וְהַמְהַלֵּךְ בַּדֶּרֶךְ יְחִידִי וְהַמְפַנֶּה לִבּוֹ לְבַטָּלָה, הֲרֵי זֶה מִתְחַיֵּב בְּנַפְשׁוֹ

4. Chániná ben Cháchináj rabbi mondotta: „Aki sokat éjszakázik, aki magában járja az országutakat, és a szívét hívságos dolgokra irányítja, az életével játszik.”

ה,   רַבִּי נְחוּנְיָא בֶּן הַקָּנָה אוֹמֵר: כָּל הַמְקַבֵּל עָלָיו עוֹל תּוֹרָה מַעֲבִירִין מִמֶּנּוּ עוֹל מַלְכוּת וְעוֹל דֶּרֶךְ אֶרֶץ, וְכָל הַפּוֹרֵק מִמֶּנּוּ עוֹל תּוֹרָה נוֹתְנִין עָלָיו עוֹל מַלְכוּת וְעוֹל דֶּרֶךְ אֶרֶץ

5. Nechunjá ben Hákáná rabbi mondotta: „Aki magára vállalja a Tóra igáját, azt felmentik az állami és társadalmi kötelezettségek alól. Ezzel szemben aki lerázza magáról a Tóra igáját, arra ránehezül az állam és a társadalom járma.”

ו,   רַבִּי חֲלַפְתָּא בֶן דּוֹסָא אִישׁ כְּפַר חֲנַנְיָא אוֹמֵר: עֲשָׂרָה שֶׁיּוֹשְׁבִין וְעוֹסְקִין בַּתּוֹרָה שְׁכִינָה שְׁרוּיָה בֵינֵיהֶם, שֶׁנֶּאֱמַר: אֱלֹהִים נִצָּב בַּעֲדַת אֵל. וּמִנַּיִן אֲפִלּוּ חֲמִשָּׁה, שֶׁנֶּאֱמַר: וַאֲגֻדָּתוֹ עַל אֶרֶץ יְסָדָהּ. וּמִנַּיִן אֲפִלּוּ שְׁלשָׁה, שֶׁנֶּאֱמַר: בְּקֶרֶב אֱלֹהִים יִשְׁפֹּט. וּמִנַּיִן אֲפִלּוּ שְׁנַיִם, שֶׁנֶּאֱמַר: אָז נִדְבְּרוּ יִרְאֵי ה’ אִישׁ אֶל רֵעֵהוּ, וַיַּקְשֵׁב ה’ וַיִּשְׁמָע. וּמִנַּיִן אֲפִלּוּ אֶחָד, שֶׁנֶּאֱמַר: בְּכָל הַמָּקוֹם אֲשֶׁר אַזְכִּיר אֶת שְׁמִי אָבוֹא אֵלֶיךָ וּבֵרַכְתִּיךָ

6. A Chánánjá falubeli Cháláftá ben Doszá rabbi szokta mondani: „Ha tíz zsidó együtt ül, és Tórát tanul, akkor az isteni dicsfény ragyog felettük, ahogyan le van írva[6]: »Az Örökkévaló áll az isteni gyülekezetben…« (a »gyülekezet«, a minján pedig legalább tíz ember.) És honnan tudjuk, hogy ugyanez áll abban az esetben, ha öten tanulnak Tórát? Mert le van írva[7]: »És szövetségét megalapozta a földön…« (a »szövetség« alatt pedig legalább öt értendő.) És honnan tudjuk, hogy ugyanez áll abban az esetben is, ha csak háromról van szó? Mert írva van[8]: »…bírák között ítélkezik…«. És honnan tudjuk, hogy ugyanez a helyzet, ha csak kettőről van szó? Mert írva van[9]: »Akkor pedig megbeszélték az istenfélők, ki-ki a társával, az Örökkévaló pedig odafigyelt, és meghallgatta…«. De honnan tudjuk, hogy akkor is, ha valaki egyes-egyedül, magában ül, és Tórát tanul? Mert írva van[10]: »Minden helyen, ahol említeni engedem Nevemet, eljövök hozzád, és megáldalak…«”.

ז,   רַבִּי אֶלְעָזָר אִישׁ בַּרְתּוֹתָא אוֹמֵר: תֶּן לוֹ מִשֶּׁלּוֹ, שֶׁאַתָּה וְשֶׁלָּךְ שֶׁלּוֹ. וְכֵן בְּדָוִד הוּא אוֹמֵר: כִּי מִמְּךָ הַכֹּל וּמִיָּדְךָ נָתַנּוּ לָךְ

7. A Bártotá falubeli Elázár rabbi szokta mondani: „Adj neki (Istennek) a magáéból, hisz te magad mindennel, ami a tiéd, úgyis az övé vagy. Ahogy azt Dávid (a zsoltáros király) is mondotta: »Hiszen minden tőled ered, és a Te kezedből adunk neked.«”

רַבִּי יַעֲקֹב אוֹמֵר: הַמְהַלֵּךְ בַדֶּרֶךְ וְשׁוֹנֶה, וּמַפְסִיק מִמִּשְׁנָתוֹ וְאוֹמֵר: מַה נָּאֶה אִילָן זֶה, וּמַה נָּאֶה נִיר זֶה, מַעֲלֶה עָלָיו הַכָּתוּב כְּאִלּוּ מִתְחַיֵּב בְּנַפְשׁוֹ.

Jákob rabbi szokta volt mondani: „Ha valaki úton van, és közben Tórát tanul, majd félbeszakítja tanulmányait, és azt mondja: »Milyen szép ez a fa, milyen szép ez a barázda!«, az Írás szerint ez olyan, mintha halálos bűnt követett volna el.

ח,   רַבִּי דּוֹסְתָּאִי בְּרַבִּי יַנַּאי מִשּׁוּם רַבִּי מֵאִיר אוֹמֵר: כָּל הַשּׁוֹכֵחַ דָּבָר אֶחָד מִמִּשְׁנָתוֹ מַעֲלֶה עָלָיו הַכָּתוּב כְּאִלּוּ מִתְחַיֵּב בְּנַפְשׁוֹ, שֶׁנֶּאֱמַר: רַק הִשָּׁמֶר לְךָ וּשְׁמֹר נַפְשְׁךָ מְאֹד פֶּן תִּשְׁכַּח אֶת הַדְּבָרִים אֲשֶׁר רָאוּ עֵינֶיךָ. יָכוֹל אֲפִלּוּ תָקְפָה עָלָיו מִשְׁנָתוֹ, תַּלְמוּד לוֹמַר: וּפֶן יָסוּרוּ מִלְּבָבְךָ כֹּל יְמֵי חַיֶּיךָ, הָא אֵינוֹ מִתְחַיֵּב בְּנַפְשׁוֹ עַד שֶׁיֵּשֵׁב וִיסִירֵם מִלִּבּוֹ

8. Dosztáj ben Jánáj rabbi szokta mondani Méir rabbi nevében: „Ha valaki a Tóra-tudományból akár egy szót is elfelejt, az olyannak számít, mintha halálos bűnt követett volna el, amint le van írva[11]: »Csak őrizkedj, és fölöttébb óvd lelkedet, nehogy elfelejtsd a szavakat, amelyeket láttak szemeid…«.” Nehogy azt gondold azonban, hogy ez arra az esetre is vonatkozik, amikor túl nehéz számára a tanulmány, és emiatt felejtette el! Ezért folytatja az Írás: „…és ne veszítsd el szívedből egész életedben…”, tehát nem felelős, csak akkor, ha saját akaratából „veszítette el” szívéből.

ט,   רַבִּי חֲנִינָא בֶן דּוֹסָא אוֹמֵר: כֹּל שֶׁיִּרְאַת חֶטְאוֹ קוֹדֶמֶת לְחָכְמָתוֹ חָכְמָתוֹ מִתְקַיֶּמֶת, וְכֹל שֶׁחָכְמָתוֹ קוֹדֶמֶת לְיִרְאַת חֶטְאוֹ אֵין חָכְמָתוֹ מִתְקַיֶּמֶת

9. Chániná ben Doszá rabbi szokta volt mondani: „Ha valakinek bűntől való félelme (irtózása) megelőzi bölcsességét, annak bölcsessége maradandó. Viszont ha valakinek bölcsessége előzi meg a bűntől való félelmét, annak bölcsessége nem maradandó.”

י,   הוּא הָיָה אוֹמֵר: כֹּל שֶׁמַּעֲשָׂיו מְרֻבִּין מֵחָכְמָתוֹ חָכְמָתוֹ מִתְקַיֶּמֶת, וְכֹל שֶׁחָכְמָתוֹ מְרֻבָּה מִמַעֲשָׂיו אֵין חָכְמָתוֹ מִתְקַיֶּמֶת

10. Ugyancsak ő (Chániná ben Doszá rabbi) mondotta: „Akinek jó cselekedetei túlsúlyban vannak bölcsességével szemben, annak bölcsessége maradandó. De akinek bölcsessége van túlsúlyban jó cselekedeteivel szemben, annak bölcsessége nem állja ki az idő próbáját.”

הוּא הָיָה אוֹמֵר: כֹּל שֶׁרוּחַ הַבְּרִיּוֹת נוֹחָה הֵימֶנּוּ, רוּחַ הַמָּקוֹם נוֹחָה הֵימֶנּוּ. וְכֹל שֶׁאֵין רוּחַ הַבְּרִיּוֹת נוֹחָה הֵימֶנּוּ, אֵין רוּחַ הַמָּקוֹם נוֹחָה הֵימֶנּוּ

Ugyancsak ő szokta mondani: „Akiben az embereknek kedvük telik, abban Istennek is kedve telik. Akiben pedig az embereknek nem telik kedvük, abban Istennek sem telik kedve.”

רַבִּי דוֹסָא בֶן הָרְכִּינַס אוֹמֵר: שֵׁנָה שֶׁל שַׁחֲרִית, וְיַיִן שֶׁל צָהֳרָיִם, וְשִׂיחַת הַיְלָדִים, וִישִׁיבַת בָּתֵּי כְנֵסִיּוֹת שֶׁל עַמֵּי הָאָרֶץ, מוֹצִיאִין אֶת הָאָדָם מִן הָעוֹלָם

Doszá ben Hárkinász rabbi szokta volt mondani: „A reggel átalvása és a déli borozás, valamint a gyermeteg fecsegés és a tudatlanok gyülekezetében való üldögélés kizavarják az embert a világból (vagyis megrövidítik az életét).”

יא,   רַבִּי אֶלְעָזָר הַמּוּדָעִי אוֹמֵר: הַמְחַלֵּל אֶת הַקֳּדָשִׁים, וְהַמְבַזֶּה אֶת הַמּוֹעֲדוֹת, וְהַמַּלְבִּין פְּנֵי חֲבֵרוֹ בָרַבִּים, וְהַמֵּפֵר בְּרִיתוֹ שֶׁל אַבְרָהָם אָבִינוּ, וְהַמְגַלֶּה פָנִים בַּתּוֹרָה שֶׁלֹּא כַהֲלָכָה, אַף עַל פִּי שֶׁיֵּשׁ בְּיָדוֹ תּוֹרָה וּמַעֲשִׂים טוֹבִים, אֵין לוֹ חֵלֶק לָעוֹלָם הַבָּא

11. A Modiimba való Elázár rabbi szokta mondani: „Aki a szentségeket meggyalázza, aki a (fél)ünnepeket megveti, aki felebarátját nyilvánosan megszégyeníti, aki Ábrahám ősapánk szövetségét megszegi, és aki a Tórát a hagyományos felfogástól eltérően fejtegeti, (annak) ha van is kezében tudás és jó cselekedet, még sincs része a jövendő világban.”

יב,   רַבִּי יִשְׁמָעֵאל אוֹמֵר: הֱוֵי קַל לְרֹאשׁ וְנוֹחַ לְתִשְׁחֹרֶת, וֶהֱוֵי מְקַבֵּל אֶת כָּל הָאָדָם בְּשִׂמְחָה

12. Jismáél rabbi mondotta: „Légy készséges a tekintélyes emberekkel, kedves a fiatalokkal, és fogadj mindenkit szívélyesen!”

יג,   רַבִּי עֲקִיבָא אוֹמֵר: שְׂחוֹק וְקַלּוּת רֹאשׁ מַרְגִּילִין אֶת הָאָדָם לְעֶרְוָה. מַסּוֹרֶת סְיָג לַתּוֹרָה, מַעַשְׂרוֹת סְיָג לָעשֶׁר, נְדָרִים סְיָג לַפְּרִישׁוּת, סְיָג לַחָכְמָה שְׁתִיקָה

13. Ákivá rabbi szokta mondani: „A kacarászás és a könnyelműség hozzászoktatja az embert az erkölcstelenséghez. A hagyomány védőgátja a Tórának, a tizedadás a gazdagságnak, a fogadalom az önmegtartóztatásnak. A bölcsesség védőgátja pedig a hallgatás.”

יד,   הוּא הָיָה אוֹמֵר: חָבִיב אָדָם שֶׁנִּבְרָא בְּצֶלֶם, חִבָּה יְתֵרָה נוֹדַעַת לוֹ שֶׁנִּבְרָא בְצֶלֶם, שֶׁנֶּאֱמַר: כִּי בְּצֶלֶם אֱלֹהִים עָשָׂה אֶת הָאָדָם. חֲבִיבִין יִשְׂרָאֵל שֶׁנִּקְרְאוּ בָנִים לַמָּקוֹם, חִבָּה יְתֵרָה נוֹדַעַת לָהֶם שֶׁנִּקְרְאוּ בָנִים לַמָּקוֹם, שֶׁנֶּאֱמַר: בָּנִים אַתֶּם לַה’ אֱלֹהֵיכֶם. חֲבִיבִין יִשְׂרָאֵל, שֶׁנִּתַּן לָהֶם כְּלִי חֶמְדָּה, חִבָּה יְתֵרָה נוֹדַעַת לָהֶם שֶׁנִּתַּן לָהֶם כְּלִי חֶמְדָּה, שֶׁנֶּאֱמַר: כִּי לֶקַח טוֹב נָתַתִּי לָכֶם, תּוֹרָתִי אַל תַּעֲזֹבוּ

14. Ugyancsak ő (Ákivá rabbi) mondotta: „Kedvelt az ember, mivel Isten a saját képmására teremtette őt. Még jobban kiemeli kedveltségét, hogy az Örökkévaló ezt tudtul is adta neki, amint le van írva[12]: »Isten a maga képmására alkotta az embert…«. Kedvelt Izrael (a zsidó nép), mert Isten gyermekeinek neveztetett. Ez még jobban kidomborodik azáltal, hogy a Teremtő ezt tudomásunkra is hozta, ahogyan le van írva[13]: »Gyermekei vagytok ti az Örökkévalónak, Isteneteknek.« Kedvelt Izrael népe, mivel gyönyörű ékszer adatott neki (a Tóra). Még nagyobb jelentőséget kap kedveltsége, mivel az Örökkévaló tudatta vele, hogy ezt a gyönyörű ékszert neki adta, ahogyan le van írva[14]: »Üdvös oktatást adtam nektek, a tanomat (a Tórát) el ne hagyjátok soha!«”

טו,   הַכֹּל צָפוּי, וְהָרְשׁוּת נְתוּנָה, ובְטוֹב הָעוֹלָם נִדּוֹן, וְהַכֹּל לְפִי רֹב הַמַּעֲשֶׂה

15. (Szintén Ákivá mondotta:) „Isten mindent előre lát, de ez nem hiúsítja meg a szabad elhatározást. A világ jóhiszeműen (jóindulattal) lesz megítélve, ámde mindenben a cselekedetek többségének minősítése a döntő.”

טז,   הוּא הָיָה אוֹמֵר: הַכֹּל נָתוּן בָּעֵרָבוֹן, וּמְצוּדָה פְרוּסָה עַל כָּל הַחַיִּים, הֶחָנוּת פְּתוּחָה, וְהַחֶנְוָנִי מַקִּיף, וְהַפִּנְקָס פָּתוּחַ, וְהַיָּד כּוֹתֶבֶת, וְכָל הָרוֹצֶה לִלְוֹת יָבֹא וְיִלְוֶה, וְהַגַּבָּאִין מַחֲזִירִין תָּדִיר בְּכָל יוֹם, וְנִפְרָעִין מִן הָאָדָם מִדַּעְתּוֹ וְשֶׁלֹּא מִדַּעְתּוֹ, וְיֵשׁ לָהֶם עַל מַה שֶּׁיִּסְמוֹכוּ, וְהַדִּין דִּין אֱמֶת, וְהַכֹּל מְתֻקָּן לִסְעוּדָה

16. Ugyancsak ő (Ákivá rabbi) mondotta: „Mindent zálogra kapunk: kifeszített háló lebeg minden élők fölött. A bolt ajtaja tárva, s a boltos hitelez; a főkönyv felnyitva, s a kéz csak ír. Akinek kölcsönre van szüksége, megkapja. A behajtók naponta útra kelnek, és mindenkitől beszedik a törlesztést, akár tud róla, akár nem, mert korlátlan hatalmukban áll a végrehajtás. Az ítélet pedig igazságos ítélet – s minden kész a lakomára.”

יז,   רַבִּי אֶלְעָזָר בֶּן עֲזַרְיָה אוֹמֵר: אִם אֵין תּוֹרָה אֵין דֶּרֶךְ אֶרֶץ, אִם אֵין דֶּרֶךְ אֶרֶץ אֵין תּוֹרָה, אִם אֵין חָכְמָה אֵין יִרְאָה, אִם אֵין יִרְאָה אֵין חָכְמָה, אִם אֵין דַּעַת אֵין בִּינָה, אִם אֵין בִּינָה אֵין דָּעַת, אִם אֵין קֶמַח אֵין תּוֹרָה, אִם אֵין תּוֹרָה אֵין קֶמַח

17. Elázár ben Ázárjá rabbi mondotta: „Ahol nincs Tóra, ott nincs illem és erkölcs, ahol pedig nincs illem és erkölcs, ott nincs Tóra. Ahol nincs bölcsesség, ott nincs istenfélelem, és ahol nincs istenfélelem, ott persze nincs bölcsesség. Tudás nélkül nincs értelem, és értelem nélkül nincs tudás. Ha nincs kenyér, nincs Tóra, ha nincs Tóra, akkor nincs kenyér.”

הוּא הָיָה אוֹמֵר: כֹּל שֶׁחָכְמָתוֹ מְרֻבָּה מִמַּעֲשָׂיו לְמָה הוּא דוֹמֶה, לְאִילָן שֶׁעֲנָפָיו מְרֻבִּין וְשָׁרָשָׁיו מוּעָטִין וְהָרוּחַ בָּאָה וְעוֹקַרְתּוֹ וְהוֹפַכְתּוֹ עַל פָּנָיו, שֶׁנֶּאֱמַר: וְהָיָה כְּעַרְעָר בָּעֲרָבָה וְלֹא יִרְאֶה כִּי יָבֹא טוֹב, וְשָׁכַן חֲרֵרִים בַּמִּדְבָּר אֶרֶץ מְלֵחָה וְלֹא תֵשֵׁב

Ugyancsak ő (Elázár ben Ázárjá) mondotta: „Akinek több a tudománya, mint a jó cselekedete, mire hasonlít? Olyan fára, amelynek sok az ága, de kevés a gyökere. Ha vihar kerekedik, gyökerestül kitépi és felfordítja, amint le van írva[15]: »És olyan lesz, mint a kopár fa a sivatagban, és nem érzi meg, mikor jön a jó idő, hanem kiaszottan tengődik a pusztaságban, szikes, lakatlan földön…«.

אֲבָל כֹּל שֶׁמַּעֲשָׂיו מְרֻבִּין מֵחָכְמָתוֹ לְמָה הוּא דוֹמֶה, לְאִילָן שֶׁעֲנָפָיו מוּעָטִין וְשָׁרָשָׁיו מְרֻבִּין, שֶׁאֲפִלּוּ כָּל הָרוּחוֹת שֶׁבָּעוֹלָם בָּאוֹת וְנוֹשְׁבוֹת בּוֹ, אֵין מְזִיזִין אוֹתוֹ מִמְּקוֹמוֹ, שֶׁנֶּאֱמַר: וְהָיָה כְּעֵץ שָׁתוּל עַל מַיִם, וְעַל יוּבַל יְשַׁלַּח שָׁרָשָׁיו, וְלֹא יִרְאֶה כִי יָבֹא חֹם, וְהָיָה עָלֵהוּ רַעֲנָן, ובִשְׁנַת בַּצֹּרֶת לֹא יִדְאָג, וְלֹא יָמִישׁ מֵעֲשׂוֹת פֶּרִי

Akinek viszont több a jó cselekedete, mint a tudománya, az ahhoz a fához hasonlít, amelynek lombja kevés, de gyökere sok, úgyhogy ha mindjárt a világ összes viharai törnének ki és támadnának is rá, nem mozdítják ki helyéből, amint le van írva[16]: »És olyan lesz, mint a víz mellé plántált fa, amely patak mentén ereszti gyökereit, és oda sem néz a közelgő hőségnek, lombja mindig üde, zöld, aszály évében nem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.«”

יח,   רַבִּי אֱלִיעֶזֶר (בֶּן) חִסְמָא אוֹמֵר: קִנִּין וּפִתְחֵי נִדָּה הֵן הֵן גּוּפֵי הֲלָכוֹת, תְּקוּפוֹת וְגִמַּטְרִיָּאוֹת פַּרְפְּרָאוֹת לַחָכְמָה

18. Elázár (ben) Chiszmá rabbi mondotta: „A galambáldozatról és a női menstruációról szóló előírások lényeges részei a zsidó törvényeknek, míg a csillagászat és a geometria csak segédeszközei a tudománynak.”

[1] Zsoltárok 1:1.

[2] Máláchi 3:16.

[3] Siralmak 3:28.

[4] Jesájá 28:8.

[5] Jechezkél 41:22.

[6] Zsoltárok 82:1.

[7] Ámosz 9:6.

[8] Zsoltárok 82:1.

[9] Máláchi 3:16.

[10] 2Mózes 20:21.

[11] 5Mózes 4:9.

[12] 1Mózes 9:6.

[13] 5Mózes 14:1.

[14] Példabeszédek 4:2.

[15] Jeremiás 17:6.

[16] Uo. 17:8.