Rendkívül ritka, 3800 éves, vörösre festett textildarabot azonosítottak a kutatók. A textilt még 2016-ban találták a Júdeai-sivatag egyik barlangjában, az ún. Koponyák barlangjában, tudósítanak az izraeli hírportálok. Annak érdekében, hogy megmentsék az értékes leleteket a műkincsrablók elől, az Izraeli Régészeti Hatóság örökségmegőrzési projektjének keretein belül rendszeresen kutatják a Júdeai-sivatag barlangjait, múltunk újabb és újabb darabkái után kutatva. A sivatagi körülmények kedveznek a régi tárgyak túlélésének, és a barlangokból már számtalan értékes lelet került elő.
A kicsi, alig két centiméteres töredék a legkorábbi bizonyítéka a Tórában említett bíbortetű (toláát sáni) használatának. Az Izraeli Régészeti Hivatal, a Bár Ilán Egyetem és a Jeruzsálemi Héber Egyetem közös kutatásából kiderül, hogy a textildarab vörös színét adó festéket a tölgy-pajzstetűből állították elő. A színt a próféták könyve is említi, a Tórában pedig nem kevesebb, mint 25 alkalommal szerepel a toláát sáni, gyakran a kékkel (tchélet), illetve a lilával (árgámán) együtt. Ezek voltak az ókori világ legdrágább és legtöbbre tartott színei, és a Tórában is a pusztai sátorszentély készítése kapcsán jelennek meg. A vörös festéket a Tórán kjvül más közel-keleti emlékek, például ékírásos mezopotámiai táblák is említik.
Kis mérete ellenére a szóban forgó textil hamar a figyelem középpontjába került. A festékanyag eredetét különféle eszközökkel vizsgálták, és megállapították, hogy a gyapjúból készült szövet szálaihoz a tölgy-pajzstetű adta a színt, míg a keresztirányú, lenből készült fonalak színtelenek maradtak. A textildarabot radiokarbon vizsgálattal a polgári időszámítás kezdete előtti 1954-1767-re, vagyis az i. e. XX-XVIII. Századra datálták.
„A festéket az ősi időkben a nőstény pajzstetvek azon fajából állították elő, amelyik a karmazsintölgyön él”
– magyarázta az ősi festékek szakértője dr. Naama Szukenik.
„A tetvek összegyűjtésére évente nagyon rövid idő, mindössze egy nyári hónap állt rendelkezésre, miután a nőstény már lerakta a petéit, de mielőtt még azok kikeltek volna. A festék azért volt olyan különleges, mert csak az év egy bizonyos, rövid szakaszában lehetett hozzájutni, a tetveket apró méretük (6-8 mm) és rejtő színűk miatt nehéz megtalálni, és egyszerre csak kis mennyiséget lehetett előállítani.
A kapott szín ugyanakkor a vörösnek egy csodás árnyalata, a skarlát szín.”
A kutatók a biológiai és vegyészeti laboratóriumokban gyakran használt HPLC (nagy teljesítményű folyadékkromatográfia) készüléket használták a szín eredetének azonosításához. Ebből kiderült, hogy létezik ugyan Izraelben tölgyfán élő pajzstetű, ám mégsem ezt, hanem a Mediterráneumban sokfelé megtalálható, ám Izraelben nem élő Quercus coccifera tölgyfafajon élősködő pajzstetveket használták a szín előállításához. Bár írásos emlékeink szerint az ókori világban sokfelé használták a pajzstetvekkel való színezés metódusát, napjainkig nagyon kevés olyan textilmaradvány került elő, mely megelőzi a római kort. A kutatók szerint a Koponyák barlangjában talált textil ezen emlékek legrégebbi példája. Bár nem tudjuk, hogy hogyan került a Koponyák barlangjába, ez a textil mindenképpen arról tanúskodik, hogy 3800 éve már használtak ilyen festéket.
„Ez a fontos lelet áthidalja az írásos források és a régészeti felfedezések közti szakadékot, és bizonyítja, hogy az ősi textilipar ekkoriban már elég érett volt arra, hogy állatokból állítson elő festéket.
A ritka textil bizonyítja, hogy 3800 éve már kiterjedt nemzetközi kereskedelmi hálózat működött, továbbá azt, hogy jelen volt a társadalmi elit [melynek tagjai ki tudták ezt fizetni]” – összegezte a kutatást Szukenik.