Chiune Sugihara konzulhelyettes volt a litvániai Kaunas városában, ahol több ezer, a náci üldöztetés elől menekülő zsidónak adott ki utazási vízumot 1940-ben. A japán külügyminisztérium nyomására később le kellett mondania a pozíciójáról, és önszántából élt száműzetésben hosszú éveken át.
Sugihara több mint kétezer vízumot állított ki, és ezzel több mint hatezer (más forrás szerint tízezer) ember életét mentette meg. A lázas munkával töltött öt hét alatt sok dokumentumot kézzel írt meg – az utolsó vízumot a már induló vonat ablakán adta ki, miután bezárták a konzulátusát, és elrendelték, hogy hagyja el az országot.
„Sugihara a bizonyítéka annak, hogy az is számít, ha akár csak egy ember elhatározza, hogy szembeszáll a gonosszal, akármik lesznek is a következmények.“ – mondta Abraham Cooper rabbi, a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ dékánhelyettese.
Bár Izraelben és a tengerentúlon Sugihara ismert hős, Japánban szinte egyáltalán nem tudnak róla. Mostantól ez is megváltozhat, mivel a múlt hónapban kormányjavaslat született arról, hogy a „japán Schindler“-ként ismert Sugihara tevékenységéről szóló dokumentumokat eljuttassák az UNESCO Világ Emlékezete nyilvántartásához.
A Sugihara által segített menekültek legnagyobb része Németországból és Lengyelországból érkezett. Az általa kiállított vízumok segítségével ezek az emberek előbb Japánba, onnan a biztonságosnak számító Kínába utazhattak, utána pedig tovább az Egyesült Államokba.
Sugiharát a háború után elbocsátották a japán külügyi szolgálattól, ezután éveken át a tengerentúlon dolgozott és tanított. A Japán középső részén fekvő szülővárosában kis múzeumot rendeztek be az emlékére. A japán Külügyminisztérium 1991-ben kért bocsánatot egykori konzuljának özvegyétől, illetve családjától, később pedig emléktáblát avattak a tiszteletére Tokióban, a Külügyminisztérium központjában.
