Fotó: Rubin Eszter

Rubin Eszter egyik klasszikus receptjét osztjuk most meg, illetve a hozzátartozó elmaradhatatlan történetet. Íme:
 
A babka a nagymama (bábuska) régmúltba vesző konyháját idézi, a kelő tészta otthonos, édes illatát, a sütő melegét. Ahogy sokat megélt, ráncos kezével, évtizedek gyakorlatával gyúrja az életre kelt tésztát. Kezében van a mozdulat. A süteményben pedig minden, amit a hűvösre forduló őszi napokkal azonosítunk, ami teljessé és varázslatossá teszi a hidegből megérkezést a bepárásodott ablakok közé, a mogyoró és csokoládéillatba.
Ezt már szinte lehetetlen is fokozni, de ha mégis megpróbáljuk, akkor némi Nutellát a töltelékbe csempészve, a babkák non plus ultráját húzhatjuk ki a sütőből, amely már végtelen távolságra van a századelő szegényes konyháitól, ugyanakkor mégis magában hordozza a babkaság lényegét.
A babka lánykori nevén folyós kakaós kalács. A folyós kakaóst nem kell instagram kompatibilis módon fonni és csavarni, egyszerűen csak feltekerem, ahogy Fuchs Simon és Lőwy Bascha legidősebb leánya, Janka dédanyám csinálta. Fuchsék tizenkét gyermeke közül néhányan Altendorfban születtek, mások Spisska Stara Ves-ben, megint mások Szepesófalván, miközben szüleik soha el nem hagyták festői szépségű szülőfalujukat a Monarchia szlovák részén. Elsőszülött gyermekük, Chaim Leb és Netty lányuk nem érte meg a felnőttkort, Karl pedig Lengyelországba költözött, hogy pár évvel később a Majdanek koncentrációs táborban haljon meg.
Négy fivér és négy nővér a 20. század első napjaiban kitántorgott Amerikába. Egyedül Janka dédanyám maradt itthon, hívták őt is, hogyne hívták volna, de nem ment. Szerelmes volt a nála tíz évvel idősebb Spiegel Salamonba, aki Budapestre vitte magával ifjú asszonyát. Jankának nagyon hiányoztak szeretett testvérei, de újdonsült férje erőteljes hatására úgy vélte, Pest is van olyan világváros, mint New York. Spiegel Salamon azonban igen hamar köddé vált, Janka pedig ezután egyszem fiát – nagyapámat – a szüleinél hátrahagyva, Svájcba költözött, hogy beiratkozzon az orvosi egyetemre. Egy szemeszter után már haza is jött, azzal az elképzeléssel, hogy taxivállalatot alapít. Vett egy autót, a sofőr velük ebédelt az Aradi utcai lakás konyhájában, majd az egész befuccsolt, ahogy kell. Ezek után még voltak dolgok, csillagos ház, és minden, ami ezzel jár, aztán 56-ban megnyíltak a börtönök kapui, és a házban lakó, frissen szabadult volt nyilasok az udvaron ordították, hogy a zsidóknak egyelőre nem kell félni, előbb a kommunistákat koncolják fel. Ez az ígéret Fuchs Jankában felidézte az alig eltemetett emlékeket, de bízott benne, hogy ennek is vége lesz, ezért nem ült fel a teherautóra, amely ki tudja, milyen viszontagságokon keresztül tette volna meg az Amerikában élő testvéreihez vezető út első szakaszát. Így hát maradt a levelezés, és a havi rendszerességgel nyugatról érkező csomagok. Dédanyám túlélve a 20. század első, nehezebbik felét, a továbbiakban komolyan már csak a folyós kakaós kaláccsal foglalkozott. Nem fonta, nem csavarta, csak feltekerte, mint a bejglit. A lényeg, hogy amikor felvágjuk, a pihe-puha tésztából csábítóan folyjon ki az éjsötét töltelék.
Jankának egyetlen gyermeke született, ebben is kilógott testvérei közül, mintha csak Herzl Tivadar komor szavainak akart volna
Fotó: Rubin Eszter

érvényt szerezni: a magyar zsidóság elszáradt ág a zsidó nép fáján.
Pista nagyapám Esztergom-Tábornál szolgált munkaszolgálatosként, míg úgy nem döntött, hogy századához nem tér vissza a szabadságról, inkább nagymamámmal együtt, hamis papírokkal bujkálva húzza ki a háború végéig.
Az Újvilágba kivándorolt Fuchs nővérek a keleti parton telepedtek le, mindannyiuknak sikerült gyökeret ereszteni. Szerető párra találtak, és 6-7 gyermeket szültek, fiaik tengerészgyalogosként vonultak be az USA hadseregébe, és a háború után mind vissza is tértek.
A Fuchs lányok pedig New York-ban, Bostonban és Philadephiában, évtizedeken át kitartóan és biztos kézzel fonták a szepességi zsidó recept alapján készült babkát, ugyanúgy, ahogy az általuk alapított terjedelmes családok szálait tartották össze.
 
Tészta
  • 1 kg liszt
  • 1 tojás
  • 4,6 dl víz
  • 2 ek barna nádcukor
  • 5 dkg friss élesztő
  • 8 ek olaj
  • 1/2 tk só
Töltelék
  • 1 bögre (2,5 dl) jó minőségű, magas zsírtartalmú kakaópor
  • 1 bögre barna nádcukor
  • 1 dl olaj
A tészta hozzávalóit a dagasztógépbe teszem, az élesztőt belemorzsolom. A tésztát megdagasztom, duplájára kelesztem, és vékony téglalapra nyújtom.
A töltelék hozzávalóit sűrű masszává keverem. Rákenem a tésztára, és a hosszú oldalánál kezdve, feltekerem. A tekercset egy éles késsel hosszában félbevágom. Megfonom, koszorú formára rendezem, és a végeit összeillesztem.
190 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt megsütöm.
 
Rubin Eszter tíz éve megjelent első regénye, a gasztrokulturális örökség irodalmi értelmezésével gazdagon átszőtt Barhesz megjelenése óta várták az olvasók ezt a nagyformátumú, 500 oldalas irodalmi szakácskönyvet, amelyben úgy fonódik össze a szépirodalom és a gasztrozófia, akár a zsidó ünnepi kalács fonatai. Mákkal bőven megszórva.
 
A 75 hosszabb-rövidebb novellát és regényrészletet, 300 magával ragadó fotó és egzakt receptek kísérik, ilymódon az ízlelés élménye találkozik a szemet gyönyörködtető, ellenállhatatlan látvánnyal, és az étkezés bölcselete magától értetődően kapcsolódik össze más fontos témákkal a „Mit esztek ti otthon, mannát?” című műben. 
 
Nagyon hamar eljön a pillanat, amikor az olvasó hóna alá csapja a könyvet, hogy sürgősen valami harapnivaló után nézzen, majd újra elmerülhessen a meglepő egyedi humorral fűszerezett, szatirikus, elgondolkodtató, vagy éppen felkavaró történetekben, hogy később ismét a konyhában találja magát a pompás recepteket követve.
 
A könyvet itt tudja megvenni.
További írások és receptek: Rubin Eszter Facebook
Megszakítás