A zsidó bölcsek és rabbik véleménye megoszlik a kutyatartás tekintetében, nézetüket nagyban befolyásolja a Bává Kámá traktátusban megjelenő, egymásnak sokszor ellentmondónak tűnő talmudi szöveg értelmezése. Ismerje meg a kutyatartás háláchikus, vagyis zsidó jogi megközelítéseit Howard Jachter rabbi összefoglalójából.
A Talmudban (Bává Kámá 15.b) Nátán rabbit idézve azt írják, hogy aki „gonosz kutyát” nevel otthonában, az megszegi az alábbi tórai parancsolatot: „Ne vigyél vért otthonodba.” (5Mózes 22:8.) – ebből pedig első körben azt a következtetést lehet levonni, hogy megengedett otthon kutyát tartani, feltéve ha az állat nem „gonosz”.
Rabbi Jismáél egyenesen megengedi (Bává Kámá 80.a), a „kufri” típusú kutyák (כְּלָבִים כּוּפְרִין) tartását – melyek RáSI szerint kisméretű kutyát vagy vadászkutyát jelent, tehát olyan eb, mely nem okozn kárt –, illetve a macska, majom és petymeg tartását, mert ezek az állatok segítenek elpusztítani illetve távol tartani a rágcsálókat a háztól.
Ugyanakkor, a Talmud egy korábbi helyén (Bává Kámá 79.b) azt írja, hogy tilos a kutyatartás, hacsak az eb nincs biztonságosan megláncolva, s ezáltal nem tud semmiféle kárt okozni, és nem ijeszti meg az embereket az ugatásával.
Egy későbbi helyen (Bává Kámá 83.a) viszont egyenesen megátkozzák a kutyatartót: „Egy brajtában azt tanítják, hogy a nagy Eliezer rabbi azt mondja: aki kutyát nevel, az olyan, mintha disznót nevelne. A Gemárá megkérdezi, hogy mi ennek a kijelentésnek a gyakorlati jelentősége? Mivel mindkettő tilos, mi értelme van ennek az összehasonlításnak? Mire a Gemárá így válaszol: A jelentősége abban van, hogy mikor sújtanak átokkal ezért. Eliezer rabbi pedig azt mondja, hogy ugyanazaz átok, mely a disznót nevelőt sújtja, vonatkozik a kutyatartóra is.”
A Rámbám (Hilchot Nizké Mammon 5:9.) szintén azon a véleményen van, hogy tilos kutyát tartani, kivéve, ha lánccal van megkötve, ezzel megakadályozva, hogy jelentős károkat okozzon. Ugyanakkor, a Risonim nem ért egyet Rámbámmal és a tilalmat csak a „gonosz kutyákra” korlátozzák, mivel szerintük a Bává Kámá 79.b és 83.a része is kizárólag a „gonosz kutyákról” szól.
A Sulchán Áruch (Chosen Mispát 409:3.) is a Risonim véleményére alapoz, s a kutyatartás tilalmát csak a „gonosz kutyákra” korlátozza, és az Ácháronim (döntéshozók a 16. századtól napjainkig) is szinte egytől egyig osztják ezt a nézetet, kivéve Jákov Emden („Já’ávnec”, 1697–1776) német rabbi – igaz, egy ponton ő is engedékenyebb és azt írja, hogy gazdasági vagy biztonsági szempontokból megengedhető lehet kutyát tartani.
A kérdés ezek után már csak az marad, hogy hogyan definiálhatjuk a „gonosz kutyát”? Rási úgy magyarázza, hogy az ilyen kutya harap és ugat, mely a terhes nőknél vetélést okozhat (két esetet ír le a Talmud, a Bává Kámá 83.a-ban, amikor terhes asszonyok annyira megijednek egy ugató kutyától és elveszítik a magzatukat).
Mivel a héberben a „váv” betű időnként „és”-t, máskor pedig „vagy”-ot jelent, elképzelhető, hogy elég csak az egyik kitérium, hogy egy kutya „gonosz” legyen. Rabbi Slomó Luria szerint (Jám Sel Slomó Bává Kámá 7:45.) így van, vagyis az a kutya is „gonosznak” számít, amelyik ugyan nem harap, de ugat.
Ezért aztán Luria rabbi csak a „kufri” típusú kutyák tartását engedélyezi, ezzel azt is jelzi, hogy azoknak az ugatása nem okoz gondot, mert az nem kelt félelmet.
Végül azt mondja:
„Meg kell bocsátani a zsidóknak, akiknek van kutyája, s ugat, de nem harap, de dicsérni kell az óvatosakat, akik csak »kufri« kutyát tartanak, és áldani kell őket.”
Bár a vallásos zsidók körében bevett gyakorlat, hogy nem követik Slomó Luria rabbi véleményét, itt azonban mégis helyénvalónak tűnik. A Talmud a kutya félelmetes ugatását közzavarónak tartja. Ezért, ha valaki kutyát választ, nemcsak abban kell biztosnak lennie, hogy a kutya nem harap, de abban is, hogy az eb nem riasztja meg az embereket ugatásával.
Összefoglalva tehát, a Sulchán Áruch és a döntéshozók többsége a talmudi korlátozásokat csak a „gonosz kutyák” tartására érti. Ez pedig egyértelmű következtetés arra, hogy az ember bármilyen okból birtokolhat kutyát, feltéve, hogy az állat nem egy „gonosz kutya”.
Fotó: jewish dog of the year/Facebook