Április többszörösen is a holokauszt megemlékezések ideje. A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja, valamint az idén április 28-ra eső Jom Hásoá alkalmából néhány különleges történettel emlékezünk mártírjainkra és a soá túlélőire.
Koncentrációs táborban lettek barátok, 80 év után véletlenül találkoztak
A két férfi együtt raboskodott egy koncentrációs táborban, a felszabadulás után pedig elváltak útjaik. Egy véletlen folytán most ismét átölelhették egymást.
Jack Waksal és Sam Ron 1943-ban látták egymást utoljára, amikor egymás mellett lapátolták a szenet a lengyelországi Pionkiban működő munkatáborban. Waksalnak gyakran eszébe jutott a társa az elmúlt évtizedekben, és azon tűnődött, vajon ő is túlélte-e a borzalmakat. A választ idén március 20-án kapta meg: barátja nem csak túlélte a háborút, de még mindig életben van.
Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma gálaestet tartott Dél-Floridában, ahol a 97 éves Ron volt a díszelnök és beszédet is mondott. A négyszáz fős közönség soraiban ott ült a szintén 97 éves Waksal is, aki hirtelen ráismert rég nem látott barátjára.
„Ismerem ezt az embert. Egykor olyanok voltunk, mint két testvér” – gondolta magában. A beszéd után azonnal Ronhoz sietett, átölelte és így szólt:
„A testvérem vagy. Pionkiban együtt dolgoztunk”.
Ron először nem ismerte fel Waksalt, de azután visszatértek a régi emlékek. „Nagyon megható pillanat volt. Hihetetlen ez az egész” – mondta Ron. Amikor utoljára látták egymást, mindketten szénportól fekete, csontsovány és rettegő fiatalok voltak, most pedig két, elegáns ruhában feszítő idős ember állt egymással szemben, népes családjaik körében. Waksalhoz hasonlóan Ron is sokat gondolt egykori sorstársaira. Most lehetőségük nyílt átbeszélni az elmúlt évtizedeket.
Ron 1924-ben született Shmuel Rakowski néven Krakkó közelében. A háború elején családja elrejtőzött egy istállóba, de végül elfogták és 1943-ban a Plaszówban működő koncentrációs táborba deportálták. „Amikor bezárnak egy marhavagonba, nem tudod, hogy mi vár rád. Olyan leszel, mint egy állat” – emlékezett vissza. Néhány hónap elteltével Pionikibe vitték, ahol lőszereket gyártott. Ott találkozott Waksallal, aki egy Jedlińsk nevű faluból származott, és szintén egy másik koncentrációs táborból vitték Pionikibe.
„Szenet rakodtunk egész nap. Volt, hogy 24 órán keresztül talpon voltunk. Nagyon nehéz munkát végeztünk. Kevés ételt kaptunk és a higiéniai körülmények borzasztóak voltak. Állandóan éhesek voltunk. Gyakran előfordult, hogy aki mellé lefeküdtem aludni este, reggelre már halott volt” – mondta Ron. A rettenetes körülmények ellenére a két fiatal úgy érezte, hogy szerencsések, amiért együtt vannak.
„Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Mindig mellettem volt” – tette hozzá Waksal.
A tábort 1944-ben feloszlatták, a rabokat pedig a sachsenhauseni koncentrációs táborba vitték, a németországi Oranienburg közelébe. Waksal azonban megszökött és a következő nyolc hónapot egy erdőben bujkálva töltötte. A 15 szökevényből végül hatan maradtak életben. „Szerencsés voltam, hogy életben maradtam. A bátyámat egy hónappal a felszabadulás előtt ölték meg a nácik” – mondta Waksal. A szüleit és két nővérét Auschwitzban ölték meg. Ő maradt egyedül életben a családból. Ron Sachenhausenben maradt egészen 1945 áprilisáig, amikor halálmenetben útnak indították. Végül május 2-án szabadították fel az amerikaiak.
„Abban a pillanatban véget ért hatévnyi szenvedés. Szabadok voltunk” – emlékezett vissza Ron.
Bátyját megölték, de szülei életben maradtak, és egymásra találtak. Azután Ron Palesztinába vándorolt. 1956-ban Kanadába települt át feleségével és két gyermekével, ahol sikeres építőipari vállalatot alapított. Waksal a felszabadulás után visszatért szülőfalujába, ahol megtalálta Auschwitzból szabadult feleségét. Egy ideig egy németországi hontalanok táborában éltek, majd 1950-ben Daytonba vándoroltak ki.
Waksal az autóiparban helyezkedett el. Három gyermekük, hét unokájuk és öt dédunokájuk született. Ma a floridai Bal Harbourban él, Ron pedig Boca Ratonban, szintén Floridában.
Mindketten sokat tettek a holokauszt-oktatásért és rendszeresen tartottak beszédeket fiataloknak. Így jutottak el ugyanarra a rendezvényre, melyen Ron minden évben megjelent, Waksal azonban idén vett részt először.
„Amikor megláttam a színpadon beszélni, azt gondoltam, hogy álmodom. Szerencsések vagyunk, hogy mindketten életben vagyunk még. Ez egy rendkívüli esemény, ilyen nem történik minden nap” – mondta Waksal. A két barát egymásra találása mindenkit megindított.
„Rendkívüli találkozás ez. Két túlélő, akik annyi mindenen mentek keresztül együtt. Láthatatlan kötelék fűzi őket egybe. Nem csak túléltek, hanem csodálatos életet építettek fel” – jelentette ki Robert Tanen, a múzeum területi igazgatója.
Waksal és Ron azóta is tartják a kapcsolatot és sokat telefonálnak egymásnak. Szeretnének hamarosan újra találkozni. „Mindketten várjuk a személyes találkozást. Nagyon sok mindent kell megbeszélnünk” – mondta Ron.
„Mindkettőnknek nagyszerű családja van és mindketten sikeressé váltunk. A remény története a miénk. Csoda, hogy túléltünk és csoda, hogy megértük ezt az életkort” – tette hozzá.
Zsido.com
|
Egy elfeledett chilei diplomata, aki zsidókat mentett
Diplomaták és helyi zsidó vezetők emlékeztek meg egy elfeledett chilei diplomatáról, aki több mint 1200 zsidót mentett meg a holokauszt idején. Samuel del Campo a második világháború alatt Romániában teljesített diplomáciai szolgálatot és eközben chilei és lengyel útleveleket állított ki üldözött zsidóknak. A bátor diplomatáról Bukarestben a Nagy Zsinagógában emlékeztek meg. A tiszteletadáson részt vett Chile, Lengyelország és Izrael romániai nagykövete – tudósít a jta.org. Samuel del Campo története a ragyogó emberi méltóságot jelenti a történelem egy olyan pillanatában, amikor mindent sötétség vett körül – fogalmazott beszédében Silviu Vexler, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke, a román parlament tagja. A zsinagógában del Campo tiszteletére emléktáblát is avattak. Samuel del Campo 1941 és 1943 között Chile bukaresti ügyvivője volt. Egy semleges ország diplomatájaként a lengyel kormányt is képviselte, amely minden kapcsolatot megszakított az akkor Romániában hatalmon lévő, a nácikkal kollaboráló rezsimmel. Saját kormányának be nem avatkozási politikáját figyelmen kívül hagyva, lelkiismeretére hallgatva készítette el az útleveleket azoknak a lengyel és román zsidóknak, akiket a helyi hatóságok a mai Ukrajna területén található Csernovic gettójában tartottak fogva. A harmadik országból származó úti okmányok birtoklása több száz zsidónak nyújtott védelmet a tervezett deportálásokkal szemben a Dnyeszteren túli területre, ahol százezrek haltak meg a táborokban. Mindezeken túl Samuel del Campo többször is személyesen járt el a román külügyminiszternél, hogy kímélje meg az üldöztetéstől azokat, akiket dokumentumokkal látott el. Ő az egyetlen chilei diplomata, aki zsidókat mentett a holokauszt idején, ami újabb bizonyíték arra, hogy saját kockázatára cselekedett, saját döntése alapján – hangsúlyozta a korszakot kutató román történész, Anca Tudorancea. Később azzal vádolták, hogy pénzt fogadott el az általa kiállított papírokért, ez végül diplomáciai karrierjébe került. Del Campo soha nem tért vissza Chilébe, 1960-ban Párizsban halt meg. 2017-ben megkapta a Világ Igaza elismerést.
|
|
Ferencz Benjámin: még mindig nem tanultuk meg a nürnbergi leckét
A 102 éves Ferencz Benjámin, a nürnbergi per egykori ügyésze egész életében „egy emberibb és békésebb világért dolgozott, ahol senkit sem ölnek meg vagy üldöznek faji, vallási vagy politikai meggyőződése miatt”. Április 7-én a Szabadság Érdemérmet adományozta Ferencz Benjáminnak Ron DeSantis floridai kormányzó a nácik bíróság elé állítása érdekében tanúsított bátorsága és eltökéltsége elismeréseként. „Ferencz felelősségre vonta a nácikat a holokauszt elkövetése során elkövetett szörnyűségekért, és az ő munkájának köszönhető, hogy – a nürnbergi háborús bűnöket vizsgáló perekben az Egyesült Államok főügyészeként – ma azt mondjuk, soha többé nem engedjük, hogy a holokauszthoz hasonló tragédia megtörténjen” – mondta DeSantis. „Ferencz Benjámin az utolsó túlélő nürnbergi ügyészként egy élő legenda, és büszkék vagyunk arra, hogy floridai lakos” – tette hozzá. DeSantis elmondta, hogy a díj átadásán túlmenően reméli, hogy az segít „továbbvinni a Benhez hasonló emberek örökségét.” „Szeretném, ha a gyerekek az iskoláinkban 10-15-20 év múlva is tanulnának róla… hogy az emberek megértsék a holokauszt gonoszságát és azt a hősiességet, amit ezen a színpadon látunk” – mondta a floridai kormányzó. Az ünnepségen Ferencz elmondta, hogy a tárgyalásokon való részvétellel azt remélte, hogy „egy emberibb és békésebb világ lesz, ahol senkit sem ölnek meg vagy üldöznek faji, vallási vagy politikai meggyőződése miatt. „Ezeket a kijelentéseket tettem a záróbeszédemben, ahol két tárgyalási nap után 22 vádlottat ítéltek el. … Megpróbáltam erre építeni, hogy megakadályozzam, hogy ez még egyszer megtörténjen” – magyarázta Ferencz. „És mégis, még ma is látjuk, hogy ez történik, látják a képeket, amint emberek futnak gyermekeikkel, miközben kórházakat bombáznak, és még mindig nem tanultuk meg a nürnbergi leckét, annak ellenére, hogy világosan és félreérthetetlenül lefektettük azt”. Ferencz arra kérte a hallgatóságot, hogy beszéljenek a fiatalokkal a háború veszélyeiről, és azt mondta, hogy a társadalomnak fel kell hagynia „a háborúk dicsőítésével”. „Szemléletváltásra van szükség” – mondta. „Állandóan dolgozom … mert megpróbálom megváltoztatni az emberek gondolkodását a háborúról. Ha az emberek nem gondolkodnak rajta, a szívük sem fog megváltozni” – mondta Ferencz. Ferencz 1920-ban született Erdélyben, és még az első születésnapja előtt költözött szüleivel az Egyesült Államokba. New York Hell’s Kitchen negyedében nőtt fel, és 1943-ban végzett a Harvard jogi karán. A második világháború alatt az amerikai hadseregben szolgált, és a harctéren tanúsított bátorságáért kitüntették. Saját könyvében, a Planethoodban Ferencz elmesélte, hogy látta a náci koncentrációs táborok borzalmait. „Kitörölhetetlenül beleégtek az emlékezetembe azok a jelenetek, amelyeknek szemtanúja voltam, miközben felszabadítottam a halál és a pusztítás e központjait. Az olyan táborok, mint Buchenwald, Mauthausen és Dachau élénken bevésődtek lelki szemeim elé. Még ma is, ha behunyom a szemem, olyan halálos látványnak lehetek tanúja, amelyet soha nem tudok elfelejteni – az égő hús tüzétől izzó krematóriumok, az égetésre váró, kimerevített hullák halmai, egymásra rakva … a pokolba pillantottam be.” A Boca Ratonban, a Florida Atlantic Egyetemen tartott kitüntetési ünnepségen DeSantis két másik holokauszttúlélőt, a 97 éves Samuel Ront és a 92 éves Norman Frajmant is kitüntette.
Neokohn |
|
A világ zsidóságának lélekszáma közelíti a holokauszt előttit
A holokauszt előestéjén, 1939-ben a világ zsidó lakosságának száma 16,6 millió fő volt. A világ zsidó lakossága 2020 végére elérte a 15,2 milliót, ami alig több mint egy millióval marad el az 1939-es holokauszt előestéjén mért 16,6 milliós számtól az Izraeli Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint – adta hírül a The Jerusalem Post. A világon a legtöbb zsidót számláló országok Izrael 6,9 millió és az Egyesült Államok hatmillió zsidóval. Izrael zsidóságának száma megtízszereződött 1948-as megalapítása óta, amikor is 650 ezer zsidó élt Izraelben. Franciaországban 445 000 zsidó él, ami drasztikusan csökkenhetett volna, ha Marine Le Pen megnyeri az elnökválasztást, mivel sok zsidó nyilatkozta azt, hogy győzelme esetén elhagyja Franciaországot. Franciaország után a legtöbb zsidó Kanadában, az Egyesült Királyságban, Argentínában és Oroszországban él, Ausztrália és Németország pedig holtversenyben a nyolcadik és a kilencedik helyen áll, egyenként 118 000 zsidóval. Az Izraelben élő zsidók közül 5,4 millióan Izraelben születtek, 1,5 millióan pedig alijáztak. Az alijázó zsidók kétharmada az Egyesült Államokból vagy Európából érkezett, a többiek pedig Afrikából vagy Ázsiából. |
Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 153. szám – 2022. április 10.