A pesti gettó felszabadulásának 79. évfordulójáról idén a Zsilipben emlékezett meg az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség, mégpedig a magyar származású holokauszttúlélő Bruch Edit életéről szóló film levetítésével. A zsinagóga rabbija Glitsenstein Sámuel rabbi ebből az alkalomból elmondott egy történetet. Családjával, az akkor már megszületett három fiával 2008-ban telepedtek le Budapesten, hogy dédapja -, akinek a nevét viseli -, Klein Sámuel egykori hazájában új életet kezdve a Chábád-mozgalomnak szenteljék életüket. Akkori lakásuk a Klauzál tér közelében volt, ahová a gyermekei kipában és ciceszben lementek játszani. Nagybátyja ezt megtudván levelet írt neki, amelyben felhívta a rabbi figyelmét, hogy tudja-e, hogy a fiúk egy olyan téren töltik vidáman az idejüket, amely a pesti gettó középpontjában volt, ott, ahol sok ezernyi zsidó szenvedett, s közülük számosan elpusztultak az üldöztetésük, elemi életfeltételeik megvonása során.
Ennek kapcsán a rabbi felidézte Ezékiel próféta látomásait, aki előtt az Örökkévaló hatalmas látomásokban tárta fel a jövőt és az isteni lényeg szent titkait. A csontok mezejéről szóló vízió a biztatás szellemében fogant: ha az Úr képes a kiszikkadt csontokat is hússal-vérrel-inakkal borítani és leheletével életre támasztani, akkor Izrael házát is megújíthatja és dicsőbb létre támaszthatja, visszaadva neki őseik földjét. A „Száraz csontok völgyeként” is ismert látomást, mely a halott Izrael népe (testi és szellemi) újraegyesítését és újraélesztését írja le. „S ez ad reményt a zsidóságnak” – mondta a rabbi. A szabadságot, az életet el lehetett venni, de a „a száraz” csontokba élet költözött, s az újabb és újabb nemzedékek számára ez nyújtja az ígéretes jövőt a Tóra és a micvák által.
A 93 éves írónő magyarra fordított műveit meg lehetett vásárolni a Zsilip előcsarnokában. A könyvek arról szólnak, hogy a holokauszt poklát nem tudja feledni, s arra törekszik könyveiben, hogy mások ne felejtsék el ezt a szörnyűséget. Az elveszett kenyérben felidézi, hogy télen-nyáron ugyanabban a facipőben taposta a földet Auschwitzban, aztán Németország különböző koncentrációs táboraiban. Csodával határos módon élte túl a borzalmakat.
A Zsilipben levetített Edith című, hatvan perces dokumentumfilmet az Olaszországi Zsidó Közösségek Uniója, a római székhelyű Soá Múzeum Alapítvány, a kultúráért és oktatásért felelős vatikáni dikasztérium támogatásával hozták létre. Az első kockákat még 1982-ben B. Révész László rendező forgatta: „Látogatás” címmel. Bruck Edit visszalátogatott gyerekkora helyszínére Tiszakarádra, ahonnan családjával együtt elhurcolták. Tizenhárom évesen került Auschwitz-Birkenauba és más táborokba, amit csak ő és egy lánytestvére élték túl, szüleit, bátyját elpusztították a nácik.
Az új film, melynek rendezője Nelo Risi olasz rendező az egész életét követi, beleértve az izraeli, majd 1954-től az olaszországi éveket. Bruck Edit többek között József Attila, Radnóti Miklós és Illyés Gyula műveit is fordította olaszra, 2021 januárjában visszaemlékezést közölt tőle a szentszéki napilap a L’Osservatore Romano, majd Ferenc pápa meglátogatta őt római otthonában.
Akkor a római katolikus egyházfő köszönetet mondott Brucknak a nácizmus alatt történtek tanúsításáért és bocsánatot kért tőle az emberiség nevében, illetve ezt követően is találkoztak az emlékezés napján a pápa vatikáni lakhelyén, a Szent Márta-házban.
Bruck Edit a filmben is arról beszélt, hogy
„az emlékezés mindig nagyon fontos: tegnap is az volt, ma is az, és holnap is az lesz, ezért folytatom a tanúságtételt.”
Évtizedek óta járja az iskolákat, mert a „fiataloknak tudniuk kell, mi és hogyan történt. Hogy soha többé és egyetlen néppel se ismétlődjék meg. aSajnos az antiszemitizmus, rasszizmus, kirekesztés ma is aktuális téma.” Úgy vélte, hogy a fiatalok egyrészt rosszul tanulják a történelmet, másrészt elveszítették a kapcsolatot az idősebb generációkkal.