Előszó – Minden zsidó Rebbéje

„Azon a napon… naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal. Ünnepeiteket gyászra változtatom…” (Ámosz 8:9.)

A lubavicsi rebbe, rabbi Menachem Mendel Schneerson, a dinasztia hetedik rebbéje, 1902-ben született az ukrajnai Nyikolajevben.

A zsidó tudományokra apja, rabbi Lévi Jicchák dnyepropetrovszki főrabbi és más rabbik tanították. 1928-ban Varsóban nősült meg. Felesége a hatodik lubavicsi rebbe, rabbi Joszéf Jicchák Schneerson második leánya volt (1988-ban hunyt el). Világi tanulmányait a leningrádi és berlini egyetemeken és a párizsi Sorbonne-non végezte. Több tárgyból doktorált, köztük a hajómérnöki, a villamosmérnöki és a filozófiai tudományokból. 1950-ben, apósa halála után ő lett a lubavicsi chászidok hetedik vezetője, A REBBE.

Június 12-én a kora hajnali órákban hunyt el. Az egész zsidó világ gyászolja.

Nem érzem magam alkalmasnak arra, hogy a rebbe nagyságát méltassam. Nálunk nem szokás a temetéseken gyászbeszédet tartani. De a Szentírás azt mondja: „Szívlelje meg azt [a halált], aki él!” (Prédikátor 7:2.) Ez azt jelenti, hogy tanuljunk az ő életének példájából! Ezért említek meg néhány dolgot a rebbe tanításaiból, hiszen a világ zsidósága számára ő úgy él tovább, hogy életművéből, tanításaiból tanulunk.

Rabbi Menachem Schneerson egy éve töltötte be a lubavicsi rebbe tisztét, amikor 1951-ben egy interjúban arra a kérdésre, mik a tervei, azt válaszolta: a zsidóság számára véget ért a védekezés korszaka. Nem védekezünk többé, hanem támadunk: nem vonulunk defenzívába, hanem offenzívát indítunk a zsidó identitás és vallás megőrzéséért. A riporter csodálkozott: miért nem látja be a fiatal rebbe, hogy a huszadik században az ilyesmi már lehetetlen? A rebbe azonban megérezte, hogy ez hiányzik a fiatal generációnak: a kétség és szégyen nélküli bizonyosság a zsidó hitben. Ezzel indította el a napjainkig tartó nagy zsidó reneszánszot. Ma már nem csodálkozunk rá azokra a zsidókra, akik fiatalkorukban nem részesültek hagyományos zsidó nevelésben, de később mégis a zsidóság felé fordultak, és most hagyományos zsidó életet élnek. Mindez a rebbének köszönhető: az offenzívának, amely megváltoztatta világfelfogásunkat, és megmutatta, hogy ez a mai, modern világban is lehetséges.

Most, a rebbe halálakor, a lubavicsi mozgalom az egész világra kiterjed. A világon 1 500 lubavicsi intézmény és képviselet működik: a mozgalom ott van New Yorkban, Hongkongban, Ausztráliában, Marokkóban, természetesen Izraelben és másutt is. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy 1989-ben a rebbe megbízott a magyarországi lubavicsi képviselet létrehozásával.

Mi volt az az üzenet, amely eljutott a sok tíz- és százezer hívőhöz? A egyértelmű és erős hit! A rebbe szerint a zsidó hit és szellemiség nem a mindennapi élettől távol álló, elvont fogalom, nem egyszerűen megoldásra váró probléma. Ami a Tórában le van írva, az igaz, reális és jó!

Mózes ötödik könyvében (6:9.; 11:20.) olvassuk a mezuzá parancsát: „És írd őket házad ajtófélfáira és kapuidra!” Ez azt jelenti, hogy minden zsidó ajtófélfára fel kell erősiteni a Smá Jiszráél kézzel pergamenre írt szövegét. A Tóra leírja: ezt a parancsot azért kell betartani, „hogy hosszú ideig éljetek, ti és gyermekeitek…”. Ezért tartja úgy a hagyomány, hogy a mezuzá a bejáratnál olyan, mint egy őr, aki semmiféle rosszat nem enged be.

Gyakran megtörtént, hogy az emberek áldást kértek a rebbétől, és ő azt válaszolta: nézzék meg, van-e minden ajtófélfán előírásos mezuzá. Van egy szívbeteg ismerősöm, aki ez után a válasz után megvizsgálta a mezuzáját. Kiderült, hogy abban a sorban: „Szeresd az Örökkévalót, a Te Istenedet teljes szíveddel”, a „szíveddel” szó helytelenül volt írva. Amint kijavították, elmúlt a betegsége!

A rebbe ezt így magyarázta: ha a Tóra szerint a mezuzá őrálló, akkor nincs, aki visszatartsa a rosszat, a betegséget, ha probléma van az őrrel. A rebbe a mezuzá tórai parancsolatát a valóságba ültette át, ezzel segített az embereknek.

A Tóra szemszögéből vizsgálta a világ mindennapi eseményeit is. Amikor az úgynevezett hidegháború végefelé létrejöttek a két nagyhatalom közötti szerződések, és bejelentették, hogy jelentősen csökkentik a fegyverkezési kiadásokat, a megmaradó pénzt pedig a mezőgazdasági fejlesztés sokkal békésebb céljaira fogják fordítani, a rebbe ebben azt látta, hogy megkezdődik Ézsaiás jövendölésének beteljesülése. Ézsaiás azt mondta a messiási időkről (2:4.): akkor majd „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” A rebbe azt a következtetést vonta le, hogy a messiási idők már nagyon közel vannak, és mindenkinek fel kell készülnie erre a nagy eseményre azzal, hogy tanulmányozza a Messiás eljövetelével foglalkozó zsidó irodalmat, a Talmudot, Maimonidest és a többieket (A rebbe szava. = Egység 12. sz.). Ezt a meggyőződését a Szovjetunió szétesése még inkább megerősítette.

Noha a rebbe fizikailag nincs velünk többé, továbbra is az ő szellemében élhetünk: ha tanulunk és tanítjuk a zsidóságot; ha úgy fogjuk fel a hitet, ahogyan ő tanította — mert ez volt életének lényege.

(A megemlékezés rövidített változata elhangzott a Magyar Rádió Szülőföldünk című adásában, 1994. június 26-án.)