Az október hetedikei mészárlás kitervelője, Jahja Szinwar kiiktatása kapcsán sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon a zsidó jog szerint örvendezhetünk-e egy véreskezű terrorista halálán. A választ a chabad.org oldalon találjuk.
Bölcseink sokat foglalkoztak e kérdéssel. Slomó (Salamon) király például így írt a Példabeszédekben: „amikor elvesznek a gonoszok, ujjongás van” (Mislé 11:10). Ám ugyanebben a könyvben, csupán néhány fejezettel később ugyanaz a bölcs király azt írta:
„Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved; nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját” (Mislé 24:17-18).
Ugyanezt az ellentmondást látjuk a Talmudban is: „Amikor egy gonosz ember eltávozik ebből a világból, jó jön a világba, ahogy írva van: »mikor elvesznek a gonoszok, ujjongás van«” (Szanhedrin 113b). ugyanebben a kötetben, jó néhány lappal korábban azonban ezt is mondja a Talmud: „Amikor az egyiptomiak belefulladtak a Nádas-tengerbe, az angyalok énekelni akartak. Azt mondta nekik Isten: »Kezem műve a tengerbe veszik, és ti énekelni akartok?«” (Szanhedrin 39b)
Ezen ellentmondásokra sok bölcs talált már magyarázatot és feloldást. Mi itt a kérdés egy másik aspektusával foglalkozunk: mi olyan rossz abban, ha egy gonosztevő halálát ünnepeljük? Miért lenne olyan borzalmas a számunkra ünnepelni egy olyan ember halálát, akinek a célja a gyilkolás és a pusztítás volt? Tényleg olyan szörnyű dolog örülni annak, hogy egy gyilkos halálával a világ jobb és biztonságosabb hely lett?
A válasz az, hogy ez a fajta, megkönnyebbülésből fakadó öröm teljesen legitim, és mindenki, aki a gonosz ellensége, kétségtelenül fellélegzett a hír hallatán. Mégis, ahogy a Talmudból látjuk, amikor a gonosz, népünk kiirtását célzó Fáraó és emberei a tengerbe vesztek, Isten nem engedte az angyaloknak, hogy vigadjanak. Hogy miért? Mert ezek az emberek is Isten teremtményei voltak. Ez pedig szörnyű veszteséget jelent. Ahogy Jechezkél (Ezékiel) próféta mondja:
„Szólj hozzájuk: Ahogy élek, úgy mond az Örökkévaló Isten, nem kívánom a gonosznak halálát, hanem azt, hogy a gonosz megtérjen útjától és éljen” (Jechezkél 33:11).
Éppen ezért mondja Slomó király is, hogy az ember ne örvendezzen ellensége halálán. Ám annak szabad örülni, hogy kevesebb gonosz van a világban, hogy tisztább, jobb, biztonságosabb hellyé lett a világ. Sőt, bizonyos mértékű örömöt kötelességünk is mutatni, máskülönben úgy tűnhet, mintha a dolog egyáltalán nem érdekelne minket.
A terroristák többnyire mélyen hívő emberek, imádkoznak Istenhez és köszönetet mondanak neki rettenetes tetteikért. Minden bűnök eredője az, hogy nem ismerik fel az emberben Isten képmását, és tagadják azt az értéket, melyet maga az Örökkévaló tulajdonít minden egyes embernek, mivel mindannyian „az ő keze munkája” vagyunk. E bűnük által minden vallásosságuk gonoszsággá változik.
Ha egy angyal nevet, egész lényét kitölti a nevetés, ha pedig sír, belefullad a saját könnyeibe.
Mi azonban nem vagyunk angyalok. Emberek vagyunk, és képesek vagyunk egyszerre boldogan dalolni és megtört szívvel gyászolni. Gyűlölhetjük a gonosz embert, de mindezzel együtt tudjuk, hogy ő is Isten keze munkája.
Mi sem világít rá erre jobban, mint az a fénykép, ahogy az izraeli katonák Jahja Szinwar becsomagolt holttestét elszállítják a házból, ahol megölték. Hírhedt kép, ahogy egy ramallahi arab terrorista, miután meggyilkolt két izraeli katonát, meggyalázta és megcsonkította a holttestüket, véres kezét felmutatja egy ablakban (ez 2000-ben történt). A 2023. október hetedikei mészárlás során a terroristák saját maguk örökítették meg áldozataik holttestének meggyalázását és megcsonkítását. Ezzel szemben a Szinwar kiiktatását követően készült képen négy izraeli katonát látunk, akik még a többszörös gyilkos, a háborút kirobbantó rettenetes mészárlás kitervelője holttestét is tisztelettel kezelik. Mert ő is Isten teremtménye.