A vasútállomást a Nobel-díjas íróról nevezték el.

Máramarosszigeten 1500 ember vonult fel a városból deportált 14 000 zsidó emlékére. Az emlékezők azt az utat követték, melyet 1944 májusában a zsidók tettek meg a magyar csendőrök gyűrűjében. A Wiesel család egykori otthonából indult a menet, érintették a holokauszt-emlékművet, majd a vasútállomáshoz érkeztek. Innen indultak egykor a szerelvények Auschwitzba. Az állomáson ünnepséget tartottak, és emléktáblát avattak, majd Elie Wiesel nevét adták a vasútállomásnak.

A felvonulók – zsidók és nem zsidók – fáklyát tartottak a kezükben és “Soha többet” feliratú sapkát viseltek. Többen “Az antiszemitizmus Auschwitzba vezet” feliratú táblákat vittek, amivel az európai és amerikai zsidóellenes tendenciákra hívták fel a figyelmet.

“Wieselenek fontos volt, hogy szülővárosának lakói megtudják, hogy mi lett a zsidó közösség sorsa, melynek szemtanúi voltak a velük együtt élő szomszédaik.” – mondta Chaim Chesler, a program szervezője. Két évvel ezelőtt, nem sokkal halála előtt Elie Wiesel maga kezdeményezte, hogy Máramarosszigeten tartsanak megemlékezést a deportálás évfordulóján. Halála után Chesler vállalta magára, hogy megvalósítja a Nobel-díjas író álmát. “Ez volt Eli Wiesel végakarata, amit kötelességünk végrehajtani.”

Jáir Lápid

A megmozdulás megszervezésében szerepet vállalt a romániai zsidó hitközségek szövetsége, a helyi önkormányzat és a Cionista Világszövetség is. A résztvevők között jelent volt számos fontos romániai, izraeli és amerikai személyiség, köztük Wiesel egykori barátai, akik megosztották személyes emlékeiket a megjelentekkel.

Horia Vaslie Scubli, a város polgármestere elmondta, hogy tervei szerint a felvonulást minden évben megtartják. “Ez itt Elie Wiesel városa, emlékét feltétlenül meg kell őriznünk.” – jelentette ki.

“Azért vagyunk itt, hogy a magunkává tegyük Eli Wiesel tanítását. Soha nem szabad elfelednünk a történteket, de nem szabad elvesztenünk a reményt sem. Különleges képessége hatalmas meggyőző erejében rejlett, mely mindig az erkölcs, a humanizmus és az etika eszményét hirdette, bármikor és bárhol, amikor erre szükség mutatkozott.” – mondta Matthew Bronfman, a Limmud Alapítvány egyik elnöke. Bronfamn utalt Wiesel azon levelére is, melyet Ronald Reagen amerikai elnöknek írt, amikor az egy olyan német katonai temetőbe látogatott, ahol nácik is nyugodtak. “Ő egy olyan hős volt, aki soha sem emelte fel a hangját. Csendes meggyőzőerővel vett rá másokat a megfelelő viselkedésre. Gyakran kértem tőle tanácsot. Azt tanította, hogy először olvass, tanulj, kérdezz, és csak azután cselekedj. Szavai minden nap velem élnek.” – tette hozzá.

Izraelből Jáir Lápid parlamenti képviselő vett részt az eseményen. Az ő részvételéhez Elie Wiesel ragaszkodott, mert jó barátságban volt a szintén holokauszt-túlélő édesapjával, Tommy Lapiddal.

“Azért gyűltünk össze, hogy Elie Wiesel emléke előtt tisztelegjünk, egy nagyszerű ember előtt, aki a nemzeti emlékezet részévé vált. Nem feledjük, mennyit tett a holokauszt emlékének megőrzésért, az antiszemitizmus elleni küzdelemért és Izrael államáért. Az antiszemitizmus nem tűnt el. Jelen van a Gáza-övezetben, Júdeában és Somronban, Libanonban, Teheránban, és ismét erősödik Európában és Amerikában. Ahogyan a negyvenes években, úgy most is: az antiszemiták csak az erőből értenek. A különbség az, hogy ma erősek vagyunk, katonailag és erkölcsileg is. Van erőnk kimondani: soha többet!” -mondta Lapid, akit elkísért Gila Gámliel, a szociális egyenlőségért felelős miniszter, és Eljákim Rubinstein, a legfelsőbb bíróság elnöke.

A menet utolsó állomásán, a vágányok mellett Gámliel is beszédet mondott: “73 évvel ezelőtt éppen ezen a helyen kényszerítették Elie Wieselt, a családját és a többi máramarosszigeti zsidót a marhavagonokba. Ezen a helyen jelentem ki Izrael kormánya és Izrael népe nevében: soha sem felejtünk, és mindig emlékezni fogunk!”

A román miniszterelnök nevében Chirila Lohan kormánytanácsadó szólalt fel: “Amikor megszülettem, és amikor diák voltam, nem lehetett szabadon beszélni a holokausztról. Legfeljebb töredezett részinformációk jutottak el hozzánk arról, ami abban az időben történt. Ma azonban a jelenlegi román nemzedéknek lehetősége van arra, hogy szembenézzen a romániai holokauszttal, és elindítsa az emlékezés, gyógyulás, oktatás és újjáépülés hosszú folyamatát, mely biztosítja azt, hogy soha ne történhessen meg ilyen tragédia.”

A felvonulók Wiesel szülőházánál

Forrás: Jpost