Mose Averbuch professzor úttörő projekt keretein belül szeretné megmenteni az egyre jobban összezsugorodó Holt-tengert. A megvalósult projekt nemcsak kiegyensúlyozná a vízszintet, de zöld energiát is termelne, ráadásul felhasználná a Földközi-tenger vizének sótalanítása közben termelődött, magas koncentrációjú sóoldatot, így az nem kerülne vissza közvetlenül a Földközi-tengerbe. Járulékos nyereségként a projekt segítené a turizmust, és lehetővé tenné, hogy az összekötő csatorna mentén üdülőhelyeket alakítsanak ki a Júdeai-sivatagban.
A tervek szerint ehhez a Holt-tenger felett magasodó hegyekbe telepített sólepárlókba vizet szivattyúznának a Földközi-tengerből. A friss víz víztározóba kerülne, a sótalanítás után visszamaradt sóoldatot pedig erre kiképzett medencékben tárolnák. Ezt engednék vissza éjjelente a Holt-tengerbe, áramot generálva a nap azon szakaszában, amikor a napelemek nem biztosítanak áramot, viszont az áramfogyasztás magas. Mivel a Holt-tenger négyszáz méterrel van a Földközi-tenger szintje alatt, a víz által fejlesztett energia mennyisége többszörösen meghaladja majd a szivattyúk által felhasznált energia mennyiségét. Ráadásul az erre a célra kiképzett medencékben tárolt sóoldatot igény szerint lehet kiereszteni és ezzel áramot termelni, ellentétben a csupán nap közben és napos időben elérhető, valamint évszakonként változó mennyiségű napenergiával.
A Holt-tenger zárt medencéjébe az emberi tevékenység következtében egyre kevesebb víz jut, és több párolog el a víz felületéről, mint amennyi beérkezik, ezért lassan kiszárad. E komoly környezeti következményekkel járó folyamat eredményeként az utóbbi évtizedekben évi egy méterrel csökkent a vízszint, ami életveszélyes, hirtelen megnyíló üregek kialakulásához és jelentős károkhoz vezet.
