És egy történet a szerelemről.
A Báál Sém Tov tanítványai különlegesen megtervezett sábátot készítettek elő mesterük számára. Péntek délután, nem sokkal naplemente előtt, mindannyian körülülték az asztalt, és a gyertyagyújtásra kiválasztott tanítvány nekilátott, hogy teljesítse feladatát. A Báál Sem Tov ekkor egy jóízűt nevetett. A tanítvány nem értette, mi történt.
Később, amikor már a vacsoránál ültek, és felszolgálták a levest, a Báál Sém Tov belekanalazott, majd ismét nagyot nevetett. A tanítványok, akik sok munkát fektettek a vacsora elkészítésébe, értetlenkedve kóstolták meg az ételt.
Amikor az evés végeztével szombati dalokat énekeltek, a Báál Sém Tov véget nem érő nevetésbe kezdett.
A tanítványoknak az volt a szokása, hogy a szombat kimenetele után egy közösen kiválasztott kérdést tettek fel mesterüknek. Ezen a szombat estén nem volt vita közöttük: mindnyájan arra a kérdésre szerették volna tudni a választ, hogy miért nevetett háromszor péntek este.
„Gyertek velem”- válaszolta a Báál Sém Tov, és mindannyian belezsúfolódtak ló vontatta kocsijába. Néhány óra utazás után egy távoli, ismeretlen faluban találták magukat, a falu szélén lakó, öreg zsidó könyvkötő házánál. Amikor a könyvkötő és felesége meglátták, ki látogatta meg őket, nagyon megijedtek. A Báál Sém Tov arra kérte a férfit, hogy mesélje el, hogyan töltötték a sábátot.
„Én csak egy öreg könyvkötő vagyok. Fiatal koromban eleget kerestem ahhoz, hogy megvegyek mindent, amire a hét során szükségünk volt, és még valamennyit szombatra. Azonban öreg koromra egyre kevesebbet kerestem, és végül ezen a héten már egyáltalán nem volt pénzünk arra, hogy gyertyát vásároljunk, és csak néhány morzsa maradt ételnek a sábáti asztalra. A feleségem elhatározta, hogy a lehető legjobban fogjuk megünnepelni a szombatot. Péntek este a nemlétező gyertyák fölött körözött a kezével, és ekkor – fényt láttam. Megértettem, hogy a fény, amiről azt gondoltam, hogy csak a gyertyákból árad, belőle is sugárzik. Szeretlek! – kiáltottam fel. Amikor leültünk a csupán melegvízből álló leveshez – csodálatos ízt éreztem. Abban a pillanatban felismertem, hogy nem csupán a leves táplál, hanem a feleségem is, akivel annyi szombatot töltöttem már együtt. Megöleltem őt. Még később, amikor a vacsora után szombati dalokat énekeltem, rájöttem, hogy hatalmas szegénységünk ellenére soha nem hiányzott semmim, amióta ez az asszony a feleségem! – És táncra perdültünk.”
A Báál Sém Tov ránézett a tanítványaira. „Amikor ez a házaspár ilyen szeretetben fogott hozzá a szombathoz, nevettem. Amikor megölelték egymást, az angyalok is nevettek. És amikor táncolni kezdtek, az angyalok is énekelni és táncolni kezdek az égben. Ki az, aki egy ilyen tökéletes szombaton ne nevetne?”
Egy gyorsan elkészíthető süteményt kínálunk szombati desszertnek.
Egyszerű kakaós sütemény
párve
4 tojás
1 pohár olaj
2 pohár cukor
1-1 csomag vaníliás cukor és sütőpor
2 ¾ pohár liszt
1 pohár kakaópor
1 ¾ pohár erős kávé
A megtöltéshez: lekvár
A tetejére: egy tábla étcsokoládé, megolvasztva, kókuszreszelék
Alaposan összekeverjük tojásokat, az olajat és a cukrot, majd hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a lisztet és a sütőport. A kávét ráöntjük a kakaóporra, és egynemű masszává keverjük, végül az első tál tartalmához adjuk. Sütőformába töltjük, és 180 fokos sütőben kb. egy órán át sütjük. Ha kihűlt, félbevágva lekvárral tölthetjük meg, majd a tetejére olvasztott csokoládét is egyengethetünk, és kókuszreszelékkel díszíthetjük.
Ne felejtsük el felhasználás előtt leszitálni a lisztet, nehogy bogár kerüljön a süteménybe. Mivel ez az édesség nem tartalmaz tejterméket, húsos ételek után is fogyaszthatjuk.