Húsz éve, 1996-ban hoztak törvényt arról, hogy az adófizetők rendelkezhetnek a személyi jövedelemadójuk egy százalékáról. Eredetileg csak az egyházak finanszírozása volt a cél, majd hosszú vita után a törvényhozók úgy döntöttek: elsősorban a civil szervezetek működését segíthetik ezzel a munkavállalók, a második egy százalékot pedig felajánlhatják egyházaknak is. Ma vajon mire költik egy százalékukat az adózók? S mire fordítják mindezt a kedvezményezettek? Ennek is utánajárt a 168 Óra.

A kilencvenes évek végén az adózóknak még csak 10-20 százaléka élt az egyszázalékos lehetőséggel. Ma ötven százalékuk, és az így kiosztható összegnek mintegy hatvan százaléka kerül a kedvezményezettekhez.

Főként a magasabb jövedelműek ajánlják fel szja-juk egy százalékát, amit Sebestény István közgazdász-szociológus, a Civitalis Egyesület alapítója azzal magyaráz: az átlagjövedelműek adóbevallását a munkáltató végzi, a munkáltatók pedig nem szívesen vállalják az ezzel járó, egyébként minimális adminisztrációs többletterhet.
– A vállalkozókat is sokszor a könyvelők biztatják, nyilatkozzanak a felajánlásukról – mondja a 168 Órának Puskás Gabriella, Az Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány elnöke.

De milyen szervezeteknek adnak a legszívesebben a magyar adófizetők?

Az első tíz kedvezményezett között minden évben szerepelnek kutyás vagy más állatos, illetve gyerekekkel kapcsolatos alapítványok. A toplista állandó szereplője a Heim Pál Gyermekkórház, a Gyermekrák Alapítvány és az állatmenhelyek, például a Rex Kutyaotthon Alapítvány.
– Sokkal szívesebben adnak az emberek megható és nemesnek tetsző célokra – említi Sebestény István. – A hajléktalanokkal vagy drogosokkal foglalkozó alapítványok rendre hátrányba kerülnek. Minden téren ilyen az adakozókedv. Ha kísérletképpen kiállítanánk az utcára egy kedves nagymama külsejű nőt és egy elhanyagolt hajléktalant, és azt a feladatot adnánk, hogy járókelőktől gyűjtsenek minél több pénzt, borítékolható az eredmény. Előbbi lényegesen többet kapna, noha egyébként ő néz ki kevésbé rászorulónak.

Épp ezért nem igaz, hogy az egyszázalékos adakozások száma minden esetben mércéje lehet az adott szervezet társadalmi súlyának. Pedig még a közhasznúságról szóló törvényben is szerepel ez az adat a közhasznúságot meghatározó szempontként.

Másrészt: a felajánlók többsége elkötelezett. Van gyereke, szereti az állatokat, vagy a család érintett valamely betegségben, fogyatékosságban, ezért támogatja a rák gyógyítását, vagy az autista gyerekeket segítő alapítványokat. Sok iskola és óvoda is működtet alapítványt, és – fogalmazzunk így – jó néven veszi a szülőktől, ha azok egy százalékuk felajánlásával támogatják a munkájukat. A szülők pedig szívesen megteszik: ebből a pénzből épülhet új játszótér.

– Az egyszázalékos kampányok hasonlóan működnek a politikai pártokéihoz. Vannak a biztos szavazók, őket tovább kell lelkesíteni, de főként a még bizonytalan, ám meggyőzhető adófizetőkért megy a kampány – mondja Sebestyén István.

Az Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány önkéntesekkel reklámozza a tevékenységét – idei kampányarcuk: Horváth Lili Jászai-díjas színművész. Részt vesznek a média kiemelt figyelmét élvező eseményeken is. Amúgy Az Emlőrák Gyógyításáért Alapítvány költségvetésének meghatározó része – mintegy hetven százaléka – az szja-k egy százalékából származik. Általában a kisebb alapítványok esetében hasonló az arány az adófizetői felajánlások és az egyéb bevételi források között.
– Rendkívül fontos nekünk ez az összeg. Olyan rendezvényekre tudjuk fordítani, amelyeknek a felvilágosítás a céljuk akár az emlő önvizsgálata, akár az egészségtudatosság kapcsán. Idén védőnőket is bevontunk az egyik kampányunkba. Emellett az alapítvány támogatja az emlőrákkal foglalkozó orvosok, szakdolgozók továbbképzését. Vásárolunk is, például fotelt veszünk kemoterápiás kezeléshez – mondja Puskás Gabriella.

A Rex Kutyaotthon Alapítvány munkatársa, Kállay Rita hangsúlyozza: bevételük jelentős hányada, mintegy hetven százaléka érkezik az egyszázalékos felajánlásokból. Az összeget az alapító okiratnak megfelelő tevékenységekre költik: állatmentésre, kóbor állatok befogadására, ellátására, ivartalanítására és új gazda keresésre. És gyerekeket tanítanak a felelős kutyatartásra.

Az egyházak általában az „egyszázalékos időszakban” tudják igazán megmutatni, mit gondolnak magukról és a világról, mit üzennek a már meglévő és a potenciális híveknek, vélekedik az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, Köves Slomó.
– A magyarországi zsidók egy része történelmi okokból eltávolodott a gyökereitől. Az szja egy százalékának felajánlása az EMIH-nek identitásvállalás is. Fontos a visszataláláshoz. Sokan csupán évente egyszer, az adóbevallásukon keresztül nyilvánítják ki a hovatartozásukat – mondja Köves.

Az EMIH egyébként a beérkező egy százalékokból négy állami gyerekotthont is segít – Szekszárdon, Hajdúnánáson, Békéscsabán és Budapesten. Tavaly alakult karitatív szervezetük, a Cedek ételosztásokat is szervez. Más egyházakkal együtt többször küldtek adományokat például Kárpátaljára, a nyári menekültválság idején pedig a Keleti pályaudvaron gyógyszerrel segítették az ott rekedteket.
– Szokatlannak is mondható, hogy egy zsidó közösség nem zsidó célokat támogat – folytatja az EMIH rabbija. – De ez még azokat is megbékítheti, akiknek korábban esetleg fenntartásaik voltak a zsidókkal. De nem csak ezért tartjuk fontosnak, hogy a közösségen kívüliekkel is foglalkozzunk. Mi is erősödünk ezáltal, hogy sok zsidót nem vonz a hitélet, de a karitatív akcióink igen.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke is kiemeli: bár a Mazsihisz költségvetésének csupán 1,5 százalékát teszik ki az szja-s felajánlások, lényeges számukra ez az összeg is. De kiemelten fontos kampány tartalma, annak üzenete.
– Kampányunk célja minél több zsidó megszólítása. Mindenki, aki bármilyen módon adakozik, ezzel felelősséget vállal az adott szervezet munkájáért. Az idei szja-kampányunk lényege a közösségfejlesztés. Átláthatóan, meghatározott célokra költjük. Idén a befolyó összegből egy korszerű ultrahangkészüléket kívánunk vásárolni a Zsidó Szeretetkórháznak.

Fabiny Tamás evangélikus püspök azt mondja: az egy százalékokból befolyó összeg a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a hívek adományain kívül az egyetlen szabadon felhasználható, jelentős forrása.
– Oktatásra, a szeretetszolgálat működtetésére fordítjuk az egy százalékot. Mindig elmondjuk, melyek azok a tevékenységek, amelyekre támogatást kérünk. Például a hajléktalanellátó-rendszerre. Vagy: az egyik szombathelyi intézményben bohócdoktor munkáját is segítjük. De a felajánlásokból épülhet új templom Pestszentimrén közösségi terekkel.

Sebestény István azt vallja: törekedni kell arra, hogy minél többen érezzék fontosnak a civil szervezetek ilyen jellegű támogatását.
– Sokan úgy gondolják, annyira kicsi az összeg, kár vesződni vele. Pedig aki felajánlja adója egy százalékát, kicsit döntéshozóvá is válik, hiszen a költségvetés egy hányadáról rendelkezik. Emellett az adócsökkentésekkel, az egykulcsos adó bevezetésével apadt az egy százalék is, ezért is lenne jó bővíteni a felajánlók körét.

Sebestény hozzáteszi: más országokban sikeresen működik a modell magasabb, másfél vagy akár kétszázalékos felajánlási lehetőséggel. Ez itthon is megoldás lehetne.

Herskovits Eszter írása

Forrás: 168ora.hu