Január 18-án, amikor a magyarországi zsidóság a budapesti gettó felszabadítására emlékezik, Izraelben egy mozgalommá nőtt, személyes emléknapot tartanak meg. Ezen a napon indították el a 15 éves Dugót („Dávid, jiddisül Duved, ebből jött a Dugó”) az Auschwitzból Birkenauba tartó halálmenetre. Január 18-a Izraelben a mivcá Dugó napja, amelynek jelmondata: ám Jiszráél cháj – Izrael népe él.
Az évről évre egyre ismertebb és kiterjedtebb akció instrukciói egyszerűek: együnk minél több falafelt, lehetőleg hívjunk meg másokat is egy falafelre, és közben kiáltsuk: ám Jiszráél cháj! Ha igen jó kedvünkben vagyunk, még énekelhetünk is – a kezdeményező dalt is szerzett az évente megtartott jeles nap tiszteletére.
A tavalyi évben 93 évesen elhunyt Ávráhám Dávid Leitner – eredeti nevén Leitner Dávid – Nyíregyházán született. Élettörténetét lánya, Zehává Kor jelentette meg Izraelben Dugó: Dávid (Dugó) Leitner igaz története címmel (a kötet magyarul és angolul is megjelent, megvásárolható a szerzőnél). A könyv alcíme egyben Dugó életének mottója is: „Nem elég, hogy árva voltam, még szomorúnak is kellett volna lennem?”
„A bátor olvasó”- kezdődik a könyv Dugó sajátos, szarkasztikus humorától áthatva – „nekiláthat, és elolvashatja azt a rettenetes történetet, ami velem esett meg, amikor gyermek voltam. Aki nem elég bátor, az olvasson egy kicsit, aztán csukja be a könyvet, menjen ki a konyhába, és szedjen magának egy kis fagyit a mélyhűtőből.” A történetből megtudjuk, hogy a 14 évesen elhurcolt fiú hogyan kapott két tetovált számot a haláltáborokban. „Kettő az egyben akció volt” – meséli ma viccelődve. Az elsőt megpróbálták eltávolítani, de nem sikerült, így ma is viseli mindkét számot bal kezének alkarján. Ha az egyik (B14671) számjegyeit összeadjuk, akkor a „gemátriája” (a héber szavakban a betűk számként is értelmezhetők, és így kiszámolható a számértékük) 19 lesz, ugyanannyi, mint a Dugó és a Zehává szónak. A másik (az elsőként kapott B12042) szám számértéke kilenc. A kettőt összeadva 28-at kapunk, mely megfelel a héber koách – erő szó számértékének. Dugó soha nem veszítette el sem a hitét, sem az erejét, mely utóbbi abból az elhatározásból származott, hogy, ahogyan apja mondani neki, túl kell élnie.
És Dugó túlélt. A könyv tanúsága szerint nem egyszer menekült meg csodás módon, szó szerint utolsó pillanatban, büszke zsidóként, ajkán a huszadik zsoltár szavaival. Hite, humora, ereje mindvégig töretlen maradt, ahogyan az a meggyőződése is, hogy ha az Örökkévaló ennyiszer megmentette az életét, akkor neki kötelessége megszentelni az Ő nevét, és az életét a kidus Hásem – Isten Nevének megszentelése jegyében kell leélnie. Akárhova ment, akármilyen összetételű közönség előtt beszélt is, legyenek azok gyerekek, katonák, vagy járókelők, akik az általa szponzorált falafelt fogyasztják, nem mulasztotta el kijelenteni: ám Jiszráél cháj!
Dugó 1949-ben alijázott az öccsével, és rögtön érkezése után besorozták. A Magyarországról bevándorolt zsidók által alapított Nir Gálim mosáv egyik alapító tagja lett, majd feleségül vette az iskolájával önkéntesként a mosávba érkező Szárát. Két gyermekük, tíz unokájuk és több, mint húsz dédunokájuk van, akik mind Izraelben élnek.
Emléke legyen áldott!