Egy vallásos zsidó nő Magyarországon

Dvorah Lea Hurwitz immáron hat éve él Magyarországon. Férjével, Sholom Hurwitz rabbivalKanadából költöztek a Közép-Európai országba. A 14 gyermekes családban felnőtt feleség és immáron öt csemetével büszkélkedő anya nemcsak a gyermeknevelésben, a munkában fáradhatatlan, a Chábád – Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület Gán Menachem óvodájában vezeti be a kicsiket a vallás és a zsidó hagyományok rejtelmeibe. Beszélgetésünkkor is nyüzsögtek körülötte a gyermekei, de elég volt pár halk szó, hogy megértsék, a mamának most fontos dolga van.

Hogyan került Magyarországra?

A történet New Yorkban kezdődött, ahol a férjem a Lubavicsi rabbikonferencián vett részt. Itt találkozott Oberlander Báruch rabbival, a Chábád -Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület vezetőjével. Akkor épp Kanadában éltünk, és munkát kerestünk. Oberlander tanítói állást ajánlott a férjemnek a Pesti Jesivában, aki azóta az intézmény tanulmányi igazgatója.

Gondolkodás nélkül mindketten csomagoltak és költöztek?

Nem, először egyedül jöttem. Decemberben egy hosszú hétvégére érkeztejm Budapestre. A Shabbath-ot a Vasvári Pál utcai zsinagógában töltöttem. Rögtön megfogott a hely hangulata és atmoszférája. Ittartózkodásom alatt nem csak a zsinagógát látogatam meg; elmentem a mostani munkahelymre, a Gán Menachem óvodába is. Az itt töltött pár nap után nem kellett sokat gondolkoznom: úgy döntöttem, idejövünk.

A férje rögtön követte?

Egy hónap múlva, januárban költöztünk. Akkor már nem csak kettesben, hanem két gyermekemnel, Tobival és Mendellel. A harmadik pedig a hasamban volt.

Azóta öt gyermek boldog édesanyja. Ráadásul ikrek is vannak a családban. De ön sem panaszkodhat, hisz ha jól tudom, tizennégyen vannak testvérek. Milyen volt egy ilyen családban felnőni?

Hihetetlenül jó. Nyolc lány és hat fiú volt a családban. Nem volt határa a szeretetnek, folyamtosan és állandóan áramlott közöttünk. Mindig volt valaki melletem, ha rossz kedvem volt, mindig volt valaki, aki meghallgatott. A testvéreim egyben a legjobb barátaim is voltak. A legszorosabb kapcsolatban egy bátyámmal és három lánytestvéremmel voltam.

Családként különálló, független közösséget alkottunk. Egymás orvosai, pszichológusai és barátai voltunk. Még fogyókúrázni is együtt kezdtünk el, így sokkal nagyobb erőt adtunk egymásnak – az embernek önmagában nincs elég kitartása.

Hol töltötte a gyerekkorát?

London egyik negyedében laktunk egy hatalmas házban. Emlékszem, volt egy nagy terem, amely egyszer tornateremként, egyszer táncteremként funkcionált.

Voltak azóta Londonban?

Igen, két évvel ezelőtt, és a férjemmel tervezzük, hogy hamarosan ismét ellátogatunk.

Hogyan éli meg zsidóságát? Milyen mélyen vallásos zsidó nőként élni a mai világban?

Erre nagyon sokféle utat tudok. Minden ember más természet. A zsidó nő képes rá, hogy személyiségét a nőiessége kifejezésére használja. Ez a zsidó női természet lényege. Ezt többféleképpen teheti. Én azt tekintem feladatomnak, hogy szeretet adjak, segítsek, neveljek, tanítsak; mindezt azért, hogy a másik ember boldog legyen. A gyermekeimet is úgy nevelem, hoyg biztosan tudják mi a jó, mi a rossz: ez biztonságot ad nekik. A zsidó házban mindig van lélek, mindig van élet.

A gyereknevelésen túl mivel foglalkozik a hétköznapokban?

A Gán Menachem óvodában dolgozom. A gyerekeket énekelni, a héber abc-re, a vallás alapjaira tanítom. Ezen kívül vasárnap reggelenként a Zsiközi napközi nevű foglalkozás keretében 6-tól 10 éves korú gyerekekkel foglalkozom. Ezek a kicsik ha nem járnak zsidó iskolába, akkor itt meg tudják tanulni a vallás és a héber nyelv alapjait. Történelmet, hagyományt, zsidó szokásokat tanulnak. A szellemi tudáson túl a kézügyességük is fejlődik, készítettünk már például mezüzét, de sütünk, főzünk is. A tinédzser korú lányokkal Szeretek foglalkozni az emberekkel, főzök nekik, sütö nekik, főleg a tinédzser korű láynoknak. Fontos, hogy foglalkozzak velük.

A gyereknevelés egy zsidó nagy családban boldog és nyugodt út. Minden gyerek egy csoda, és minden gyerek más világ. Nincs olyan, hogy túl sok gyerek. Nekem öt van, és úgy érzem, bármennyit fel tudnék nevelni. Csodálatos dolog egy így felnőni. Biztonságban vagyunk, Isten vigyáz ránk. A Szombat megtartása például nagyon fontos.

A férje egyenrangú félként kezeli? Nem érzi elnyomva magát mellette?

Egyáltalán nem érzem magam elnyomva. Okosnak tartom őt, de nem jobbnak, nem szentebbnek önmagamnál. A Tóra is azt tanítja, hogy a nőnek tiszteletet kell adni, a nő nem rabszolga. Sosem döntünk egymás nélkül. Egy zsidó család úgy „működik“ jól, ha egy szinten van a nő és a férfi, és a házastársak tisztelik egymást.

Egy igazi közöségben érzem itt magam. Az emberek kedvesek és jószívűek. Nagyon jó itt nekem. Szeretem ezt az országot.