Egy lengyel grófnő ezreket mentett meg a holokausztban a biztos haláltól. Azt azonban akkoriban senki sem sejtette, hogy a magabiztos lengyel arisztokrata nem más, mint egy zsidó matematikus… A történetet az Arutz7 írta meg.
1941 decemberében az elegánsan törékeny zsidó matematikus, Janina Spinner Mehlberg elhagyta galíciai otthonát, hogy néhány nappal később Janina Suchodolska grófnőként léphessen színre a nácik által birtokolt Lublinban. A földalatti ellenállástól kapott új identitását felhasználva ezreket mentett ki a nácik kezei közül és további ezreknek segítette a túlélését étellel és gyógyszerrel. Története most először könyv formában is megjelent (Elizabeth B. White és Joanna Sliwa: The Counterfeit Countess).
A háború után Janina a férjével, Henry Mehlberggel együtt vándorolt be Amerikába. Chicagóban telepedtek le, Janina matematikát, Henry filozófiát tanított a Chicagói Egyetemen. Az asszony nem sokkal 1969-ben bekövetkezett halála előtt írta meg emlékiratait lengyelül. Férje később angolra fordította a szöveget, és a könyvecske még többször cserélt gazdát, mielőtt végül értő kezekbe került és napvilágra került Janina hősies története.
A „grófnő” Pepi Spinner néven született 1905-ben a mai Ukrajnához tartozó Żurawnóban. Apja gazdag ingatlankereskedő volt, bejáratos a legmagasabb lengyel nemesi körökbe, így maga a későbbi Janina is a felsőbb körökből való lányokkal barátkozott, és a lengyel patriotizmus mellett számos nyelvet is magába szívott: a lengyel mellett franciául, németül, angolul és oroszul is folyékonyan beszélt. Az első világháború azonban kegyetlenül félbeszakította a gondtalan gyermekéveket, apját elrabolták és meggyilkolták. Tágabb otthonában, Kelet-Galíciában zsidók százezreit ölték meg.
Annak ellenére, hogy az egyetemek ajtajai a nők és a zsidók előtt zárva voltak, matematikus hallgatóként végezte el a lwowi (ma Lviv) Jan Kazimierz Egyetemet Kazimierz Twardowski filozófus szárnyai alatt, és tőle kapta filozófiai doktori címét is. 1933-ban ment hozzá a professzor egy másik zsidó diákjához, Henry Mehlberghez. A következő évek borzalmai azonban nem kerülték el a békés tudós-házaspárt, városukat nácik özönlötték el és teherautószámra hurcolták el és lőtték tömegsírba zsidó és lengyel ismerőseiket. Amikor a lwowi zsidók számára elrendelték, hogy költözzenek be a gettóba, a házaspár tudta, hogy az egyben halálos ítéletet is jelent, és az asszony családjának egy barátja, Andrzej Skrzyński gróf segítségével sikerült elmenekülniük. A gróf hamis papírokat, munkát és lublini lakóhelyet ígért nekik.
Új identitásában Henry Piotr Suchodolski gróf volt, aki a mezőgazdaságban kapott munkát. Az újdonsült Suchodolska grófnő azonban nem elégedett meg annyival, hogy ők maguk megmenekültek. Úgy vélte, hogy az ő élete semmit nem ér, ha nem próbál meg megmenteni másokat. Míg a külvilág számára grófnőként egy lengyel jóléti szervezetnél tevékenykedett, titokban a zsidó ellenállás tagja lett. Heti több alkalommal találkozott és alkudozott Majdanekben tömeggyilkosokkal arról, hogy meghatározott számú lengyel élet megmentése valójában az ő érdekeiket szolgálná. Matematikai gondolkodása hozzásegítette ahhoz, hogy megértse a nácik számításait élettel és halállal kapcsolatban, és ennek köszönhetően számtalan életet mentett meg. A most kiadott életrajz szerint
Janina majdnem tízezer lengyel életét mentette meg azzal, hogy részben kihozta őket a koncentrációs táborokból, részben pedig élelemmel és gyógyszerrel látta el őket.
Amit mindvégig fájdalommal élt meg, az az volt, hogy zsidó testvérein sehogyan sem tudott segíteni. Csupán remélhette, hogy az egyre nagyobb mennyiségben a koncentrációs táborba csempészett étel egy része zsidó testvéreihez is eljut. Saját zsidóságát is szigorúan titokban kellett tartania nemcsak „grófnőként”, hanem a lengyel ellenállás köreiben is, ahol nemcsak olyanok működtek, mint a zsidókkal szimpatizáló Skrzyński gróf, hanem nyíltan zsidóellenes nacionalisták is.
Janina önmagát egyszerre tartotta lengyelnek és zsidónak. Bár sem ő, sem férje nem volt vallásos, Torontóban és Chicagóban rendszeresen részt vettek szekuláris zsidó rendezvényeken a háború után. Ezzel a kettős identitással nem volt egyedül, az 1930-as években sok lengyelországi zsidó úgy élt, hogy zsidóságuk marginális volt a számukra és identitásuk inkább lengyel volt, mint zsidó. Janina, aki matematikus volt és maradt egész életében, akit még az életmentés során is a számok vezéreltek, könyvének utolsó részében megcsillantotta zsidó spiritualitását, amikor egy Majdanekben tett útjáról írt:
„Azokra gondoltam, akik testileg vagy erkölcsileg megtörtek, akik önmaguk megmentése érdekében elárultak másokat. Tehetetlenek voltak és minden emberi méltóságot kivertek belőlük. Nem akartak mártírok lennie. A többségük semmi mást nem akart, mint átlagos emberként leélni az életét, anélkül, hogy másokra nagy hatást gyakoroltak volna vagy dicsőséget szereztek volna. Semmi mást nem tehetünk értük, mint hogy emlékezünk. Az őseim által intonált dallammal elmondjuk értük a halottakért mondott kádist »Jiszgádál vejiszkádás« vagy, ahogy az igazi Suchodolska grófnő tette, annak keresztény megfelelőjét”.