A Nobel-díjas izraeli író, Sáj Ágnon “Tengerek szívében” című könyvének kopott példánya túlélte a náci pusztítást és kalandos úton megtalálta az utat a Jeruzsálemben élő íróhoz.

1938. november 9-én egyetlen éjszaka alatt 1400 zsinagógát gyújtottak fel, 7000 zsidó üzletet fosztottak ki, 90 embert öltek meg és további 30 ezret tartóztattak le Németország-szerte.

Felix Pinczower, egy berlini zsidó járókelő a dühöngő tömeg közé keveredett és végignézte egy zsidó könyvesbolt megrohamozását. A vandálok először betörték az üzlet kirakatait, majd elkezdték kihajigálni a könyveket az utcára. Mindent kitépett lapok és megtaposott könyvek borítottak. Pinczower felfigyelt egy héberül írt kötetre. Ágnon “Tengerek szívében” című könyvének eredeti nyelven írt példánya volt az, mely egy csoport hászid szentföldi zarándokútját beszéli el. Gyorsan eltette a könyvet, mely így megmenekült a pusztulástól.

Nem sokkal később Pinczowert is letartóztatták és koncentrációs táborba zárták. Hat héttel később, miután engedélyezték, hogy elhagyja Németországot, szabadon engedték. A férfi az akkor még brit fennhatóság alatt lévő Izrael felé vette az útját és Tel-Avivban telepedett le. A könyvet postán küldte el szerzőjének, egy levél kíséretében, melyben leírta az átélt erőszakos eseményeket. Pinczower megemlítette a könyv különleges szerepét is: amikor látta, hogy az antiszemita csőcselék feldúlja a könyvesboltot, elöntötte a düh és tenni akart valamit a vandálok ellen. Ez feltehetően az életébe került volna, ám mielőtt bármit is tett volna, egy könyvbe botlott. Felemelte, leporolta, majd hazavitte.

“Később meg is feledkeztem róla. Csak amikor a holmimat pakoltam az indulás előtt egy vámtiszt felügyelete alatt, akkor került megint elő. ‘Magával akarja vinni ezt a koszos kis könyvet is?” – kérdezte a vámtiszt. ‘Igen, ez egy érdekes könyv, mely egy különleges történetet beszél el’ – feleltem. Úgy tűnt megelégedett a válasszal, ám egy pillanat múlva gonosz mosolyra húzta a száját. Fogta a könyvet, és minden egyes lapját átnézte a fény felé tartva. Feltehetően arra gondolt, hogy valutát rejtenek a lapok. Miután semmit sem talált, visszaadta a könyvet, amit végül a kézipoggyászomba helyeztem, nem a hajóládába, hogy legyen mit olvasnom az utazás alatt” – írta Pinczower Ágnonnak.

A férfi csak a fedélzeten vette közelebbről szemügyre a kötetet és döbbentem konstatálta, hogy a történet a Szentföldre utazó zsidókról szól…

“Hát nem égi jel volt, hogy éppen ebbe a könyvbe botlok bele, méghozzá a szó legszorosabb értelmében? Nem hiszem, hogy vannak véletlenek az életben. Hát nem indulnak-e napjainkban is menekültekkel teli hajók, hogy több hónapnyi hánykolódás után Izrael földjére érjenek? Az emberek ugyanazokkal az érzésekkel várják, hogy álmaik országába léphessenek” – áll a levélben.

Miután Pinczower megérkezett a Szentföldre és új életet kezdett Tel-Avivban, úgy érezte, ideje eljuttatni a könyvet szerzőjéhez és elmesélni neki az egész történetet. Levele végén egy kérést intézett Ágnonhoz: “Legyen ez a kötet a könyvtára része, mert ez egy különleges, saját történettel bíró darab, akárcsak egy ember. Bárcsak ez a könyv, mely Cionból származik és Cionba tért vissza, a szerteszéjjel szóródott és illetéktelen kezekbe került írásaink egybegyűltét szimbolizálná”.

A könyv és a kísérőlevél ma az Izrael Nemzeti Könyvtár Ágnon-archívumában található, Jeruzsálemben.

zsido.com

Forrás: NLI