Függőséggel küzdő, traumát elszenvedett és egyéb súlyos problémáktól szenvedő ortodox zsidó fiataloknak működtet támogató központokat Eli Verschleiser New Yorkban – írja a Jewinthecity.
Verschleiser a főként ortodox zsidók által lakott Lakewoodban nőtt fel, New Jersey államban. Az ő gyermekkora sem volt zökkenőmentes, ezért érez közösséget a bajba került fiatalokkal. „Elég korán leléptem otthonról és számtalan iskolában megfordultam. Tinédzserként Izraelbe mentem, ahol főleg az utcán éltem.
Voltak barátaim, akik túladagolásban haltak meg. Akkor döntöttem el, hogy ezen változtatni kell és valamit kezdeni kell az idáig jutott fiatalokkal.
Rájöttem, hogy sokuknak csupán arra van szüksége, hogy valaki leüljön beszélgetni velük. Ebben mindig jó voltam, mert ösztönösen ráérzek arra, hogy mi nyomja a másik ember szívét” – mesélte Verschleiser, aki felvette a kapcsolatot a terület szakértőivel és nyitott egy klubhelyiséget a helyüket kereső fiatalok részére. A lényeg az volt, hogy a gyerekek biztonságos helyen töltsék az idejüket és legyen társaságuk. Vett egy biliárdasztalt és néhány kondigépet, majd 1998-ban megnyitotta a „Mi helyünk” nevű klubot Flatbushban, mely Brooklyn egyik vallásos zsidók által sűrűn lakott része.
A környéken lakók nem fogadták lelkesen a kezdeményezést. „Menjetek máshová. Ez a hely nem való a közösségünkbe. Itt csak még lejjebb süllyednek ezek a gyerekek, csak adjátok alájuk a lovat” – ilyesmit hallottunk folyamatosan, idézi fel Verschleiser. A helyzet lassan változott meg, ahogy egyre több szervezet és oktatási intézmény kezdett együttműködni a klubbal. Tíz év telt el, mire be merték mutatni a nagyközönségnek, hogy mi is zajlik náluk. Manapság már ez a szervezet a legnagyobb ezen a területen. Összesen hét helyiséget üzemeltetnek és csak a tavalyi évben 1856 új tagjuk lett. A külön fiúk és lányok számára megnyitott klubokba 13 és 22 év közötti fiatalokat várnak.
„Nagyon sok nyolcadik és kilencedik osztályos gyerek kódorog az utcákon. Szeretnénk mindent megadni nekik, amire csak szükségük van, s mindezt biztonságos környezetben” – mondja az alapító.
A fiúk egyik klubját egy 460 négyzetméteres földalatti helyiségben rendezték be, ahol pingpong- és billiárdasztal, kosárpalánk, nagy képernyős televíziók és videójátékok is vannak. A legnagyobb, 100 colos TV előtt 15-20-an ülnek egy-egy sportesemény vagy mozifilm megtekintése közben. A fiatalok kérhetnek maguknak ruhát, és meleg étkezést is biztosítanak számukra. Van egy dohányzószoba, egy konditerem, egy hangszigetelt stúdiószoba hangszerekkel és egy számítógépes központ, ahol filmkészítéssel is próbálkoznak. Az ide betérők lelkével mentálhigiénés szakemberek foglalkoznak és hozzáértő alkalmazottak szervezik a programokat. Mindebben önkéntesek lelkes csapata segíti őket. Éjszakánként 50-75 fiatal néz be minden egyes klubhelyiségbe.
„Nem is kérdés, hogy a kezdetektől nálunk megfordult több ezer fiatal túlnyomó többségének komoly traumákkal kellett megküzdenie. A lányok 90-, és a fiúk 60 százalékát szexuálisan zaklatták. Sokan nem illettek a vallásos oktatási rendszerbe, elsősorban tanulási nehézségeik miatt. Egyébként ez nem új jelenség, a közösségeinkben mindig is nehezen fogadták el az átlagostól eltérőket. Pedig
minden zsidó lélek számít és minden pénzt megér, hogy segítsünk a rászorulókon.
A legnagyobb problémát a szexuális visszaélések kiugró száma jelenti. Alapvető ismereteket kellene a tananyaghoz csatolni és megfelelő képzésben részesíteni a pedagógusokat. Ehhez nyújt segítséget a feleségem, Shani által alapított szervezet a Magenu (védelmünk).”
A „Mi helyünk” hálózat sikerét a társadalomba visszailleszkedő fiatalok számával lehet mérni. Ezt a folyamatot segíti a „Nappali szoba” elnevezésű utókezelési és reintegrációs program. Ezek az irodák olyan, az ortodox közösségek által kedvelt településeken működnek, mint Queens, Brooklyn, Lakewood, Rockland és Five Towns és olyan 18 éven felülieket várnak egy 12 lépésből álló programmal, melynek segítségével ismét megtalálhatják a helyüket a társadalomban.
„Itt mindenféle ember megfordul. Vannak, akik tetoválásokkal és piercingekkel jönnek, mások pedig teljes haszid öltözetben, szakállal-pajesszal”. Több százan veszik igénybe ezt a szolgáltatást. A közelmúltban a „Mi falunk” néven olyan központot nyitottunk, ahol a függőségből kigyógyultak élhetnek, ameddig nem érzik magukat késznek arra, hogy visszatérjenek a társadalomba. Jelenleg 12 fiatalember lakik itt, hamarosan pedig nők számára is nyílik egy ilyen intézmény.
Verschleiser arra biztat minden szülőt, hogy fordítson nagyobb figyelmet a gyerekeire. „Tegyétek le azt a telefont és figyeljetek arra, amit a gyermeketek mond. És szeressétek őket, feltételek nélkül. Ennyi a titok”.
Sajnálatos módon Verschleiser nemcsak sikerekről tud beszámolni. Eddig 38 fiatal temetésén vett részt. „Ez hatalmas tragédia, de csak még inkább motivál, hogy minél több embernek segítsünk. Nem adjuk fel a küzdelmet, folytatjuk a munkát”.
