A polgári időszámítás kezdete előtti negyedik századból származó, különlegesen ritka, zsidók által vert pénzérmékre bukkantak Jeruzsálemben. E pénzérmék a szentföldi zsidó pénzverés legkorábbi ismert példái közé tartoznak.
A perzsa korban vert, baglyos „Jehud” érmekre a Templomhegy Átszitálási Projekt keretében bukkantak, megkétszerezve a Jeruzsálemben talált, hasonló pénzdarabok számát.
Nem könnyű azonban észrevenni őket: az érmék csupán hét milliméter átmérőjűek, súlyuk pedig szinte elhanyagolható. Az ezüstből készült pénzek az athéni obol mintáját követik, felhasználva annak bagoly-motívumát, mely Pallasz Athénét képviseli. Az Athént jelentő görög ΑΘΕ helyett azonban a j-h-d héber gyök áll, melyet Jehudának (Júdea) olvashatunk.
Az Átszitálási Projektben (melyről lentebb részletesen írunk) eddig felszínre került több mint hatezer pénzérme között mindössze három olyan volt korábban, melyek bizonyosan Jeruzsálemben, a perzsa korszakban vert „Jehud” érmek voltak, valamint két másik, melyek valószínűleg ehhez a csoporthoz tartoznak. Egész Izraelben összesen 193 darab, a perzsa korban helyben vert érmet tartanak számon, és ezek között mindössze 51 Jehud érme van. Ezen érmeket abban a különleges időszakban verték, amikor a perzsa Achmenida Birodalom uralma alatt a zsidók félautonóm módon vezethették országukat „Jehud Medinata” (Júdea országa) néven, nagyjából a polgári időszámítás előtti 539-332 között. A mintegy kétszáz évig létező politikai alakulat fővárosa Jeruzsálem volt, fennállásának Nagy Sándor hódítása vetett véget. E korszakot örökíti meg Nechemja próféta könyve; Nechemja I. Artaxerxész perzsa király pohárnoka volt egykor, majd Jehud kormányzójává választatta magát, hogy Jeruzsálem falait a babilóniai hódítás után újjáépíthesse. Ezra és Nechemja könyve, valamint a Krónikák második könyve is leírja, hogy a második jeruzsálemi Szentélyt a polgári időszámítás kezdete előtti 559-től uralkodó Nagy Kürosz király rendelkezése nyomán építették fel. Ezra könyve azt is hozzáteszi, hogy az építési munkálatokat Nagy Dareiosz idejében fejezték be, i.e. 516 körül. E Jehud érmek ezt a történelmi korszakot teszik kézzelfoghatóvá számunkra. Származási koruk feltehetőleg a korszakon belüli rövid zsidó autonómia végére tehető. Jáákov Mesorer, neves izraeli numizmata (pénztörténész) szerint a Jehud érmeket i.e. 350 körül verték, ám, mivel egyértelműen külföldi minták alapján készült, kevés „zsidós” karaktert mutattak: „E pénzérmék egyetlen zsidó szimbóluma a liliom, a jeruzsálemi zsidó művészet jellegzetessége, mely elemet a Szentélyben is gyakran használtak.”- írta Mesorer 1978-ban. A régióban használatos, nagyobb értékű pénzeket a Szentföldön kívül verték. „A kisebb értékű érmék származtak helyi pénzverdékből, elsősorban Gázából és Jeruzsálemből. E kisebb pénzek 4 drachmástól (4 gramm ezüst) a legkisebb értékű pénzig, a hemiobolig (1/3 gramm ezüst) változtak.”
Az Átszitálási Projekt néhány eredményéről korábban már mi is beszámoltunk (többek között itt és itt). Az 1990-es évek vége felé az Iszlám Mozgalom és a jeruzsálemi muszlim szent helyeket felügyelő hatóság, a Waqf emberei 9000 tonna, régiségekben rendkívül gazdag földet kotortak el a Templom-hegyről illegálisan és barbár módon. A „Salamon istállói” nevű, földalatti épületegyüttes régészeti felügyelet nélkül történt kibővítéséből és átalakításából származó földtömeget – a gazdag leletanyaggal együtt – a Kidron-völgybe szállították.
Dr. Gávriel Bárkáj és Cáchi Dvirá régészek 2004-ben alapították meg a Templom-hegyi Átszitálási Projektet annak érdekében, hogy a lehetőségekhez mérten a legtöbb műtárgyat és emléket megmenthessék. A páros kidolgozta a nedves szitálás módszerét: egy-egy vödörnyi törmeléket öntenek nagyon finom hálóval fedett fakeretekre, vízsugárral átmossák, majd a talált tárgyakat olyan kategóriákba sorolják, mint üveg, mozaik, fém, kerámia, kő és csont. Jelenleg a kidobott földtömeg mintegy 70%-át már feldolgozták a projekt dolgozói és lelkes önkéntesei. A munka elsősorban a jeruzsálemi Olajfák hegye mellett fekvő Curim-völgyben folyik. A Bár Ilán Egyetem régészeti intézetének bevonásával megkezdődött a pillanatnyilag mintegy félmillió darabot számláló leletegyüttes részletes kutatása, feldolgozása és publikálása. Nemrégiben új programot is indítottak: iskolákba és érdeklődő közösségi központokba szállítanak a kincseket rejtő földből, és a jól működő nedves szitálási módszerrel azok is részesei lehetnek a projektnek, akik Jeruzsálemtől távolabb élnek.
A három Jehud érmével kapcsolatban a projekt vezetői elmondták: „A megtalált érmek viszonylag magas száma részben a nedves szitálási módszernek köszönhető, melyet a projekt résztvevői tökéletesítettek, részben pedig annak, hogy a Templom-hegy a második Szentély időszakának korai szakaszában adminisztratív és kereskedelmi központként is szolgált, amellett, hogy a Szentélynek magának is helyet adott.” Az azonban, hogy ezek a pénzérmek Jeruzsálemből származtak, nem volt rögtön nyilvánvaló a kutatók számára, ugyanis a perzsa korszakban a Jehud-érmeket verő pénzverde mellett négy további pénzverde is működött a Szentföldön, többek közt a filiszteusoké és a somroniaké. Így évtizedekbe tellett, mire azonosították az érmek származási helyét.
A Jehud érmeosztály meghatározása Elázár Szukenik vezető izraeli régész nevéhez fűződik, ő 1934-ben határozta meg ezt a csoportot. Bár más, perzsa-korabeli pénzeken pontosan feltüntették a pénzverdét, ahonnan származtak, a Jehud érmek esetében ez nem így történt. Szukenik professzor első cikke után 38 évvel találták csak meg a következő Jehud érmet Jeruzsálem egy, az ókori központtól kissé északra eső negyedében. Könnyen lehetséges, hogy ennél jóval több érem is előkerült, azonban a hatnapos háború után rengeteg műtárgyat raboltak el, és azok a feketepiacra kerültek.
Dvirá, az Átszitálási Projekt egyik alapítója így foglalta össze: „Az ókori Jeruzsálem területén folyó régészeti ásatások 150 éves történetének során mindössze öt ilyen érmet találtak. Mi most három egész pénzre bukkantunk, valamint két erodált darabra, melyek minden valószínűség szerint ugyanabból a sorozatból származnak, és úgy véljük, hogy a jövőben még találunk ilyeneket.”
zsido.com
Forrás: TOI