Egész maceszek előállítása töröttekből – Mit tanultunk a tavalyi nagy törött-macesz pánikból?

A peszáchi kóser macesz megléte életbe vágóan fontos kérdés a zsidó családok számára. A kovásztalan kenyér gyártása, tárolása és szállítása azonban nem könnyű feladat. Így az 1989-es Magyarországra költözésünk utáni első években különösen nagy figyelmet fordítottam a hazai macesz-helyzetre. Ebből az időből idézek fel néhány történetet, mielőtt rátérünk egy kérdésre, ami egészen tavalyig csak elméleti szinten foglalkoztatott: mi történik, ha nincs egész maceszunk?

 

Maceszsütöde Budapesten

Bár ma már Budapesten nem sütnek maceszt, én emlékszem arra, amikor gépi maceszsütés folyt még a ’90-es években is a XIII. kerületben, a Tüzér utca 26–30. szám alatt. Ez a régi Dózsa György úti „nagytemplom” oldalsó bejárata: a zsinagóga mögötti részben volt megtalálható a sütöde. Itt gépek működtek a maceszgyártás egyes folyamataihoz, a dagasztástól a macesz sütéséig, míg a végén kijött a téglalap alakú macesz. Azt hiszem, hogy ez abban az időben állami cég volt, ahogy a szocializmusban mindent államosítottak, de eredetileg talán az a Pesti Ortodox Hitközség vállalkozása volt (Lásd Zsidó lexikon 684. oldal végén).

Arról, hogy hogyan indult újra az üzem a háború után, egy csodálatos történetet őrzött meg a családi legendárium. A háború előtt az üzem vezetője Kolman Mose Zeév (1868–1944) volt, aki azonban úgy halt meg a pesti gettóban (egyébként ő volt az utolsó halott, akit még tudtak kivinni a gettóból és a zsidó temetőben elhelyezni), hogy fiát nem vonta be az üzem munkájába, így ő, lévén nem volt járatos a sütöde működtetésében, nem is tudta azt a háború után újraindítani. Egy idő után azonban, amikor már nem érkezett külföldről macesz, maceszhiány lépett fel Magyarországon (nem világos, hogy melyik évről van szó), és mivel az üzemet közben államosították, állami utasítást kapott, hogy indítsa újra a gyártást. A fiú nagyon aggódott, hogy hogy fogja ezt véghez vinni, hiszen az apja nem tanította meg neki a szakmai fortélyokat. Így aztán az Örökkévalóhoz fordult, rengeteget imádkozott, hogy valahogy kikerüljön ebből a bajból. Egyik éjszakán meg is jött a válasz az imáira, amikor mártírhalált halt apja álmába meglátogatta, és részletesen elmagyarázta neki, hogy kell csinálni a maceszt, sőt azt is elmondta neki pontosan, hogy milyen gépet hogyan kell javítani. Másnap reggel, mielőtt bárkivel beszélt volna, bement a gyárba és apja utasításai alapján ellenőrizte a gyárat, és mindent pontosan úgy talált, ahogy apja álmában elmondta neki.

Innentől évtizedeken keresztül ez a cég látta el a magyar zsidóságot macesszel peszáchra és mind az ortodox, mind a neológ hitközség itt gyártatta a pászkáját. Az a vélemény járta erről, hogy lényegében nincs különbség a két macesz között, ugyanott gyártják őket, csak más a pecsét. Én azonban kíváncsi voltam a gyártásokra, és mai napig hálás vagyok barátomnak, Meiszinger Dávid (István)-nak, aki sokat járt hozzám tanulni, és ’95 táján körbevezetett engem a gyárban, ahol akkoriban dolgozott. Ekkor derült ki számomra, hogy óriási különbség van a két gyártás között. Az ortodox gyártás során ugyanis 18 percenként megtisztították a gépet, ellenőrizték, hogy nem ragadt-e rá egy kis tészta vagy volt morzsa, és aztán indították újra. A neológok úgy tartották, hogy mivel minden tészta kevesebb mint 18 perc alatt a sütőbe került, nincs szükség a leállásra és tisztításra. Arra nem annyira figyeltek, hogy akadhatott valahol belül morzsa vagy tészta a gépben, megelégedtek azzal, hogy a látható helyeken levő tésztát vagy morzsát eltávolították.

A peszáchi pálinka felügyelete

Emlékszem még egy érdekességére ennek az időszaknak. Akkoriban Hoffman Áron (1936–2009) volt a Kazinczy utcai rabbi. A maceszokra ő adta a kósersági engedélyt, de csak a hitközségi pecséttel pecsételte le a zsákokat, a saját nevét nem adta erre. Naftali Kraus egyik írásában foglalkozott is a témával azt firtatva, hogy hogy lehet, hogy a Slivovitz szilvapálinkán a rabbi saját nevével igazolja, hogy „kóser sel peszách”, miközben a maceszt meg nem, holott előbbinek nincs sok esélye, hogy ne legyen peszáchra kóser. Évekkel később, amikor a Slivovitz gyártását ellenőriztem, kiderült, hogy itt is tévedés volt, hiszen ennek a gyártásához élesztőt használtak, ami akár „echte chomec” is lehet – így valóban komoly ellenőrzésre volt szükség ott is.

 

Maceszhatározó

A gyártást az ezredforduló környékén már sajnos nem lehetett folytatni a budapesti maceszsütödében, mert nagyon régi technológiával dolgoztak, és nem volt senki, aki befektetett volna elég pénzt, hogy modernizálni lehessen a sütödét. Innentől mindig külföldről kellett behozni a maceszt. Ezeknek a maceszoknak több fajtája is van, ezért érdemes néhány fontos dolgot tisztázni.

 

1. Gépi vagy kézi

Először is van gépi és kézi macesz. A haszidok és sok más ortodox csoport csak kézi maceszt használnak, mert azt tartják, hogy az sokkal kóserebb, többek között azért, mert a nagy gépsorokat nehéz megtisztítani minden 18 percben. Van olyan szakember, aki már-már a túlzásig elmegy a szigorításban, hogy szerinte egy gépet egy 18 perces műszak után nem is lehet megtisztítani sokkal kevesebb mint egy óra alatt. 

 

2. Smire macesz

A másik különbség, hogy úgymond smire vagy nem smire-e a macesz. A „smire máce”, vagyis „smurá mácá” azt jelenti, hogy őrzött kovásztalan kenyér. Ennek a minimum követelménye az, hogy a dagasztástól kell figyelni, hogy peszáchi legyen és ne kezdjen megkelni, de erősen ajánlott már legalább az őrléstől, szigorúbb vélemények szerint az aratástól figyelemmel kísérni a búzát, hogy nehogy vízzel érintkezzen. A kézzel készült macesz a legmagasabb szintű smire macesz is egyben, amit már az aratástól őriznek (a kézinek természetesen borsosabb az ára, mint a gépinek, mert sokkal több emberi munka van benne). A gépi, még ha van is rajta rabbinikus pecsét, hogy peszáchkor fogyasztható, ha nincs ráírva, hogy smire, akkor biztos, hogy nem magas szintű őrzött macesz. Márpedig a széderen mindenképpen illik a micvát a lehető legjobban őrzött smire macesz fogyasztásával teljesíteni. De érdemes áldozni erre, ha lehet, és egész peszáchkor ezt használni, hisz ennek sokkal magasabb a kósersági szintje.

 

3. Erev peszách macesz

Térjünk vissza egy pillanatra a ’90-es évek Budapestjére. A gépi maceszsütésen kívül ugyanis volt itt egy kis kézi maceszsütés is. Lehet, hogy a rendszerváltás előtt nagyobb mennyiséget is sütöttek a közösség számára, mert volt rá igény, de a ’90-es évek elején, amikor mi letelepedtünk Magyarországon, már csak erev peszáchkor, a szédert megelőző délutánon sütötték, az ortodoxia központjában, a pincében a Kazinczy utcai bejárat felől.

Ennek az a jelentősége, hogy a Sulchán áruch említ egy szokást, hogy a széder estén csak olyan macesszal lehet teljesíteni a micvát, amit erev peszáchkor sütöttek, amikor már érvényben van a chomécfogyasztás tilalma és a Szentélyben már be lehetne mutatni a peszáchi áldozatot. Ezt „erev peszách macesz” néven ismerik. Az érkezésünk utáni peszáchon megnéztem, hogy hogy folyik itt a munka. Mivel nem volt rabbinikus ellenőrzés (ugyanis Hoffman rabbi soha nem töltötte itt a peszáchot), inkább úgy döntöttem, hogy az elfogadott háláchára hagyatkozom, ami szerint minden smire macesz kóser a széderre.

Tavaly ebben a pincehelyiségben rendezték a kapóreszt (jom kipur előtti kápárot szertartást), és már hiába ke­restem a maceszsütő kemencét, mint megtudtam, azt sajnos pár évvel ezelőtt lebontották. Nagyon sajnál­tam ezt, mert régi álmom volt egyszer újra elindítani az „erev peszách ma­cesz” sütését. Nem is tudom, meddig folyt itt az erev peszách sütés.

 

* * *

 

Miért baj, ha törik a macesz?

Mindezek után térjünk át a tavalyi év nagy dilemmájára, a törött maceszek kérdésére!

A messziről szállított macesz hátulütője, hogy útközben könnyen összetörik. Miért gond, ha összetörik? A háláchá szerint sábeszkor és jantevkor (jom tov, ünnepnap), az ünnepi áldást két kenyérre kell mondani. Ez a lechem misne, ami emléket állít annak, hogy amikor a manna hullott az égből az egyiptomi kivonulás után a sivatagi vándorlás során, akkor péntekenként dupla adag esett. A kenyereknek ráadásul egésznek kell lennie, hiszen a manna sem szeletelve hullott. Peszáchkor emiatt két teljes kovásztalan kenyérre, vagyis maceszre kell mondani az áldást. Ha azonban a szállítás alatt összetörik a macesz, akkor hogy lesz ebből lechem misne?!

Ez a probléma főleg a kézi macesznál áll fenn, mert a gépi macesz esetén minden lap azonos méretű, formájú és tökélesen lapos, így több egymásra rakott lap bizonyos szilárd­ságot ad a csomagnak és nem törik össze még akkor sem, ha kap egy kis ütést. Ezzel szemben a kézi macesz minden darabja egyedi, különböznek egy kicsit méretükben és mindegyik másként hullámos.

 

Megoldási lehetőségek

A kézi macesz általában Izraelből vagy Ukrajnából érkezik hozzánk. Az utóbbi években Dnyiproban gyártják ezeket a maceszeket, ahol azt találták ki, hogy a szállításra sütött maceszokat kissé vastagabbra hagyják, így kevésbé lesznek törékenyek.

Én nem a fentit szoktam használni, hanem évek óta „pápai maceszt” rendelek az ünnepre New Yorkból, két ok miatt. Egyrészt ők csak nagyon vékony maceszt gyártanak, akár helyben, akár külföldön fogják elfogyasztani. Ami szállításra kerül, az csak abban különbözik a többitől, hogy kicsit kisebb méretű és vastagabban van becsomagolva. A másik oka háláchikus. New Yorkban ugyanis létezik egy olyan szigorítás, amit sem Izraelben, sem Ukrajnában nem nagyon követnek. Ez pedig az, hogy a 18 percet már a keveréstől számítják és nem attól kezdve, hogy dagasztásra és nyújtásra az asztalra teszik. A háláchában ez utóbbi módszer is teljesen elfogadott, hisz maga a tészta jóval kevesebb, mint 18 perc alatt ér a sütőbe megsülni. Azonban, mivel én ezzel a szigorítással nőttem fel, és peszáchkor illik szigorúbban venni az előírásokat, nem szeretnék lemondani erről a szokásról.

 

A maceszek szétválogatása

A macesz törése tulajdonképpen szerencse kérdése. Volt olyan év, amikor szinte 90% fölött volt a teljesen érkezett maceszek aránya, volt, amikor nagyjából fele-fele, de tavaly volt a negatív rekord, amikor egy darab macesz se maradt épen.

A peszáchi felkészüléshez nálunk hozzátartozik az is, hogy kinyitjuk az összes doboz maceszt és különválogatjuk a teljes és a törött maceszokat. Ezt azért fontos még az ünnep előtt szétválogatni és nem menet közben, mert sábeszkor nem szabad válogatni. Ez ugyanis a borér nevű főmunka tilalma alá esik, ami szerint nem szabad az ételben válogatni és külön tenni a jót és rosszat. Válogatásnak számít az is, ha keverve van kétféle étel, de csak az egyiket kívánom, és a másikat eltávolítom, és egy vélemény szerint az is, ha két maceszt válogatok az alapján, hogy az egyik teljes és használható a lechem misnére, a másik meg nem.

Még akkor is, ha elfogadnánk azt a véleményt, ami logikusabb is, hogy mivel valójában nincs itt kétfajta étel, csak azonos ízű macesz, amiből az egyik alkalmas a micvára, a másik meg az alakja miatt nem alkalmas, nem számít kétfajta ételnek a törött és az egész, akkor is érdemes előre kiválogatni, mert így biztosan megőrizzük az egész maceszokat és nem törjük össze véletlenül azt is, ami egészben maradt.

 

A felújított macesz

Amikor van bőven teljes macesz, akkor nincs probléma, azt külön dobozban tároljuk a lechem misnéhez, a többi étkezéshez pedig elhasználjuk a törötteket. De a tavalyi helyzetben, amikor egy darab egész maceszem sem volt, akkor muszáj volt valami megoldást elővarázsolni.

Valójában már évek óta mondta nekem Náchmán fiam, hogy nem kell annyira aggódni, ha törött a macesz, mert van egy egyszerű megoldása a problémának: le kell égetni a macesz törött szélét, és ezzel egésszé válik. Én mindig azt feleltem erre, hogy engem nem érdekel a „refurbished” felújított macesz, az nem az igazi, annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, hogy szó van erről a megoldásról a rabbinikus irodalomban. De tavaly muszáj volt erre hagyatkoznunk, hiszen nem volt egész maceszunk. Viszont így egész peszáchkor ezt a témát tanulmányoztam és kutattam, ami alapján arra a konklúzióra jutottam, hogy ez halachikusan eléggé teljesnek számít, amikor nincs más.

 

Elyashiv rabbi: a leégetett macesz nem egész!

A rabbinikus irodalomban 1962-ből találjuk erről a kérdésről az első említést, egy levélben, amelyben Jáákov Jiszráél Kanievsky rabbi (1899–1985) az alábbiakat kérdezte Joszéf Sálom Elyashiv rabbitól (1910–2012): „azt hallottam, hogy van egy olyan ötlet annak, akinek nincs teljes macesze, hogy égesse le tűzzel a széleket, hogy úgy nézzen ki, mintha ezt lett volna a formája, amikor megsütötték. Kerestem a Sulchán áruch összes kommentárjában, és nem találtam sehol utalást erre. Kivéve azt, hogy egy kicsit próbálták azt állítani, hogy mivel össze lehet egy pálcikával [belülről] kapcsolni két fél kenyeret, ami nem egy kenyérből való, ebből kicsit úgy tűnik, hogy a látszat a lényeg, hogy úgy nézzen ki, mintha egy egész kenyér lenne. Talán ismer ön valami forrást erre [a macesz leégetésére]”.

Elyashiv rabbi válaszlevele egyelőre nem került elő, de a peszáchi hágádájában szerepel, hogy véleménye szerint nem segít a leégetés, „mivel a teljesség a sütéstől függ”.

 

Más rabbik más véleményen vannak…

Más rabbik azonban elfogadják ezt a megoldást. Az alábbi táblázatban az ő érvelésük hátterében álló ismereteket mutatom be.

Négy különböző háláchá írja elő, hogy egy adott helyzetben a kenyérnek teljesnek kell lennie.

Térjünk vissza a maceszra!

Van, aki azt mondja, hogy ha elfogadjuk egésznek, a két kenyérből összerakott, látszólag teljes kenyeret, akkor a ¾ maceszt is el lehet fogadni leégetve látszólag egésznek. Az ellenvélemény szerint viszont a két darabból összekapcsolt kenyér az valóban egy egésznek látszik. Ezzel szemben leégetett macesz továbbra is ¾-nek látszik, ami le van égetve, annak ellenére, hogy nagy ritkán előfordul ilyen alakú macesz. De ez a vélemény is elfogadja, hogy ha csak egy pici darab hiányzik, amit nem lehet észrevenni, akkor az egésznek számít és lehet lechem misne még leégetés nélkül is, vagy legalább annak segítségével, mert megvan a látszat.

 

A pirítós megoldás

Ugyanakkor van egy másik felvetés a lechem misne kapcsán, ami megoldást kínálhat a kérdésünkhöz.

Kérdés, hogy mi van, ha egy teljes kenyeret először megsütnek, majd földarabolják hasábokra, visszateszik a sütőbe és újra megsütik. Egésznek számítanak ezek a darabok és lehet-e őket egyenként használni lechem misnének vagy sem?

Aki szerint igen, az azzal érvel, hogy a kenyér így jött ki a sütőből. Más szerint csak akkor használható, ha eleve így terveztük, és nem csak a megmaradt száraz kenyeret próbálják így újrahasznosítani. Előbbi ugyanis egy hosszú sütésnek számít, utóbbi esetben két különállónak. Emellett van, aki szerint semmiképp nem lehet lechem misnének használni, mert látszik, hogy ezek egy kenyér darabjai.

Ez úgy kapcsolódik a leégetett maceszhosz, hogy a leégetést újabb sütésként lehet értelmezni, és azért az, aki a pirítóst elfogadja lechem misnének, az ugyanúgy el fogja fogadni a leégetett maceszt is.

Én hajlok arra a véleményre, hogy az újrasütés segít, és az így készült darabok sokkal inkább egynek számítanak, mint a darabokból összekapcsolt kenyér. Az ugyanis tulajdonképpen egyfajta becsapás, csak egynek látszik, de nem az. De a földarabolt és újra sütött kenyér az – bár nem úgy néz ki, mint a megszokott –, de valójában teljes, van héja, egész kenyér. Ugyanígy a leégetett szélű macesz, lehet, hogy nem a megszokott formájú, de mégis teljes egész.

 

Mekkora maceszt lehet megújítani?

Két vélemény van arról, milyen méretű maceszdarab használható leégetve lechem misnének. Az elfogadott vélemény szerint egy közájit, vagyis olíva nagyságú, a másik szerint köbécá, vagyis tojás nagyságú kell legyen. Ez egy nagyobb méretű kézi macesz negyede és fele közötti mennyiség.

 

Mikor lehet „felújítani” a maceszokat?

Sábeszkor biztosan nem lehet leégetni a macesz, mert nem lehet semmit módosítani a tűzben, mert ez az egyik főmunka, ami tilos sábeszkor, kérdés azonban, hogy szabad-e ünnepnapon javítani és létrehozni látszólag teljes kenyeret.

Jom tovkor, amikor szabad sütni-főzni, égő lángról tüzet gyújtani, még mindig lehet problémás a macesz leégetése, hisz anélkül is el lehet fogyasztani, csak a micva miatt égeti meg. Mások szerint a főzés és tűzgyújtás engedélyéből kifolyólag ez is megengedett jom tovkor, de óvatosan kell ezt a tűz mellé rakni, hogy a széle megégjen, de ne gyulladjon föl a macesz, hisz elvileg jom tovkor nem szabad tüzet eloltani (hacsak nem okoz nagyobb tüzet, ami veszélyes lehet). Ha mégis tüzet fogott a macesz, akkor talán meg lehet engedni az eloltását, hisz ételmentés céljából teszi azt. Mindenképpen megengedett letörni róla az a rész, ami ég.

 

Lyukas macesz

A kézi macesz esetében előfordul, hogy nem egyenletes és a közepe vékonyabb, mint a pereme. Mivel meg kell várni, hogy az egész megsüljön, sokszor előfordul, hogy a közepe már átég, mire a széle megfelelő lesz. Lechem misne szempontjából ez azonban továbbra is megfelelő, vagyis egésznek számít, mivel nem a sütés után tört el, hanem így jött ki a sütőből. Ha van azonban olyan része, amely nem ehető és azt le fogják róla törni, akkor már nem egyértelmű, hogy teljesnek számít-e, ezért, ha lehet, válasszunk inkább másik maceszt a célra.

 

Az életnek tanulunk!

Mivel előrelátó voltam és időben kiderült, hogy nincs egész maceszem, volt időm még az ünnep előtt a nagyobb darabokat „zsebsárkánnyal”, vagyis szakácsfáklyával leégetni, így az egész ünnep alatt ezeket az egésszé alakított darabokat használhattam lechem misnének.

Nem vagyok biztos benne, hogy a túlvilági érdemeket is szereztem azzal, hogy ilyen töröttből felújított maceszeket használtam lechem misnének, de az biztos, hogy sok tóratanulást nyertem általa. És imádkozom, hogy idén ne kelljen ezt a tudást felhasználnom, és ne legyen ennek a témának aktualitása senki számára.

 

¹ Sziách Ávrahám, Jeruzsálem 2008, Előszó, [38.] oldal 1. lábjegyzet;  Remény folyóirat, Tel Aviv, 22. szám, 1991. június, 17. oldal.;  Lásd Elchánán Peer rabbi, Yeshurun folyóirat 47. kötet 1–3. oldal;  Yeshurun uo. 18. oldal;  2Mózes 12:17.;  RSZ Sulchán áruch 453:15.;  Uo. 15. és 18.;  Uo. 19.;  Uo. 14.;  Uo. 458:1.;  Uo. 2.;  Uo. 274:2.;  2Mózes 16:22.;  SÁ uo.;  Erről a témáról részletesen írtam az Or Jiszráél folyóirat 47. szám 122–138. oldalán megjelent tanulmányomban;  RSZ Sáálot utsvuvot 6. fejezet; Ocár minhágé Chábád – Niszán 42–43. oldal;  RSZ SÁ 319:1.;  Uo. 5.;  Rabbi David Ribiot: The 39 Melochos 2. kötet 397–398. oldal;  Cic Eliezer responsum 17. kötet 1. fejezet 2:1.;  RSZ SÁ 500:18.;  Kitvé Köhilot Jáákov háchádásim 1. kötet, Pszáchim, 113. fejezet; Kárjáná döigrátá 2. kötet 374. fejezet;  Jeruzsálem 2006, 25. oldal;  Hálichot Slomo – Peszách 10:3.; Smirát sábát köhilchátá 2. kötet 55:10.; Sévet Efrájim responsum 1. kötet 68. fejezet;  Nité Gávriél – Peszách 2. kötet 68:3.;  Lásd Sááli Vijon responsum 1. kötet 9. fejezet;  Sévet heköháti responsum 2. kötet 342. fejezet;  Lásd még Hálichot Slomo uo. Orchot háláchá 18.;  SSK uo. 13. lábjegyzet;  Tsuvot vöhánhágot responsum 1. kötet 258. fejezet. Lásd még Lechem is – Lechem Misne 1:5.;  Talmud, Sábát 73a.;  SÁ RSZ 495:2.;  Uo. 502:11.;  Hálichot Slomo uo. Dvár háláchá 6.;  Migdánot Élijáhu responsum3. kötet 108. fejezet; Sévet Efrájim uo. 1.;  SÁ RSZ 514:1.;  Uo.;  Sévet Efrájim uo. 2–5.;  Lásd SÁ RSZ uo. 2.;  Sévet Efrájim uo. 6–8.;  Lásd Sááré tsuvá OC 274:1.; SSK uo. 7.;  SÁ RSZ 168:1.;  Uo.;  Uo. 3. végén;  Uo. 274:2.;  Mésiv dávár responsum 21. fejezet;  Uo. 168:3.;  Uo.;  Responsum OC 46. fejezet;  SÁ RSZ 366:1.;  Uo. 10.;  Uo.;  3Mózes 11:34.;  Uo. 22:7. a Bölcsek magyarázata szerint, lásd Maimonidész: A kohénok járandóságainak szabályai 7:3.;  SÁ RSZ 366:3. végén.