Talán csak a Kanadában született, az 50-es évei elején járó és immáron három évtizede Izraelben élő Doron Kornbluth tudja, hogy mennyit is számlál a ma élő zsidóságot érintő legfontosabb kérdésekről szóló könyveinek a száma. Ő joggal tekint jó értelemben vett bestseller írónak. A népszerűsége csúcsán lévő rabbi azért érkezett a napokban Budapestre – ahol egyébként először jár – hogy a zsidó szellemiség jegyében segítsen eligazodni a mindennapok gyakran sok fejtörést okozó problémái között. Először az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség Újbudai zsinagógájába – nagyszámú érdeklődő előtt – arról beszélt hallgatósága bevonásával, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyre több zsidó választja a hamvasztást a temetés helyett. Az okok között szerepel a környezetvédelem, a bomlás okozta kényelmetlenség és a pénzügyek is. Noha a zsidó családok ma még kisebb arányban döntenek világszerte a hamvasztás mellett mint más vallásúak, és a vallástalanok, de körükben is egyre többen pártolnak el a hagyományos, koporsós temetéstől.
Doron Kornbluth több mint három évet töltött a téma tanulmányozásával. Számos szakértővel, környezetvédővel konzultált, „iparági” jelentéseket és tudományos tanulmányokat olvasott, és megvizsgálta a temetési és hamvasztási döntések mögött rejlő filozófiákat. A kérdés leegyszerűsítve annak eldöntése, hogy mit kezdjünk saját, illetve szeretteink testével, éppen ezért jelentőségteljes. Bizonyos értelemben ez az utolsó döntés, amelyet valaha hozunk – és amelyet nem lehet visszavonni. Mivel ezeket a döntéseket sajnálatos módon gyakran csak gyász közben hozzák meg, így a hátramaradottak a saját fejük, elképzeléseik szerint döntenek.
Doron Korlnbluth rabbi, a Tóra és Bölcseink tanításának szellemében – minden modernnek hitt ellenérveket is figyelembe véve – egyértelműen a hagyományos, koporsós temetés mellett tette le a voksot.
A zsidó törvények szerint ugyanis a testet teljes egészében vissza kell szolgáltatni a földnek, melyből vétetett, méghozzá olyan formában, hogy a természetes lebomlási folyamatot követni tudja.
A Tóra előírja, hogy a halál és temetés közti időszakban is a legnagyobb tisztelet illeti meg a testet, ezért tilos bebalzsamozni, tilos a holttestet közszemlére tenni, tilos elhamvasztani, illetve boncolni.
Közismert, hogy minden zsidó közösségben működik Chevra Kadisha, aminek a magyar jelentése: „Szent Egylet”-et jelent. Feladata, hogy őrködjön az őseink által ránk hagyományozott szokások követése felett. S mindennek méltó körülmények között kell megtörténnie. A Chevra Kadisha el is látja ezt a nemes feladatot, beleértve a test megtisztítását, s felöltöztetését a tachrichimbe, a zseb nélküli, fehér, halotti ruhába.
A rabbi felhívta a figyelmet arra, hogy a zsidó hagyományok szerint minden ember egyenlő halálában, így minden egyes személyt ugyanolyan ruhában temetnek el. Az, hogy gazdag vagy szegény volt-e életében, nem számít, Isten előtt mindenki egyenlő. A hallgatóság kérdésére Doron Kornbluth elmondta, hogy az egyszerű, nem hivalkodó sírkövek híve, s ennek is az emberek közötti egyenlőséget kellene szolgálnia, mint ahogy erre Izraelben, de az Egyesült Államokban is számos példa akad. Ne feledjük az Örökkévaló sem az anyagi helyzet szerint ítéli meg az emberek cselekedeteit, hanem aszerint, hogy mit vitt véghez a földi léte során. A halotti ruha is ezt az egyszerűséget, a makulátlan tisztaságot, s egyúttal a méltóságot képviseli. A zsidókat, ha működik ilyen, a saját vallásuk temetőjében kell a földbe helyezni, de ennek hiányában nem tilalmas a más felekezetűek, vallástalanok sírkertjében való eltemetés sem. Nemcsak a testről kell a zsidóknak gondoskodniuk, de a koporsót is maguknak kell cipelniük.
Doron Kornbluth előadása alkalmából az EMIH jól áttekinthető kis füzetet jelentetett meg Temetés vagy hamvasztás a zsidóság szerint címmel, amely az előadás legfontosabb gondolatait fűzi csokorba. Megjelentetése az előadás vendéglátója, Stell Isaac újbudai rabbi és Stell Mushky rebecen érdeme.