DÁVID ZSOLTÁRAI: Mint oroszlán a bozótban

DÁVID ZSOLTÁRAI

Mint oroszlán a bozótban

    „Istenem, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? A gonoszok gőgjükben üldözik a nyomorultat, és saját ármánykodásuk ejti el őket. Dicsekszik kapzsiságával a gonosz, és áldást mond a haszonleső, aki ezzel megcsúfolja Istent. Fennhéjázva mondja a gonosz: nem lesz saacute;tán: 3 és fél éven keresztül hirdette a Schiná (Isten egyik elnevezése héberül) és kérlelte őket: „Keressétek az Örökkévalót, amíg megtalálható; hívjátok segítségül, hiszen közel van” (Jesájá 55:6.) és senki oda sem figyelt.

    Rabbi Chániná ezt kérdezi: Mihez hasonlítható ez? És így válaszol: „Egy karavánhoz, amely úton volt. Estefelé elhaladt egy vendégfogadó mellett. Mondták a fogadó emberei a karaván vezetőinek: Gyertek be, töltsétek nálunk az éjszakát, mivel az út veszélyes, vadállatok, rablók garázdálkodnak ott! A karaván vezetői azonban nem hallgattak a jó szóra és nem voltak hajlandók útjukat megszakítani, és betérni a fogadóba. Mikor tovább mentek, leszállt az éj. Félelmetesen sötét, viharos éjszaka volt, és a karaván visszatért a fogadóba és bebocsáttatást kért. Addig-addig kiabáltak, amíg kijött valaki és közölte, hogy a fogadó éjszaka nem fogad vendégeket. » Amikor felajánlottuk nektek az éjjeli menedéket, nem akartátok – most meg zárva vagyunk« …”

    Így mondta az Örökkévaló Izraelnek: „Térjetek meg, elpártolt fiaim” (Jeremiás 3:14.) és „Keressétek az Örökkévalót, amíg megtalálható” (Jesájá 55:6.) és senki a füle botját sem mozgatta. Azt mondta ezért az Örökkévaló: „Visszavonulok eredeti helyemre (a mennyekbe), amíg meg nem bűnhődnek és hozzám nem folyamodnak…” (Hoséá 5:15.). Aztán amikor a népek és királyságok kezére adta őket, akkor kiabáltak: Isten, miért állsz távol?!… (Midrás Sochér Tov)

A törzsek büntetése

    Kik azok, akiket a „saját ármánykodásuk” ejt el, illetve sodor veszélyes helyzetbe? A Midrás itt Lótra mutat, aki Szodomába ment lakni és aki ezáltal saját maga okozta vesztét. Ő maga ugyan megmenekült, de felesége odaveszett és helyzete a szodomai földindulás után nem volt irigylésre méltó.

    A továbbiakban a Midrás a törzsekre mutat, Jákob fiaira, akiknek Józseffel kapcsolatos viselkedése nem volt példás és ezt nem felejtették nekik el. „Mondá az Örökkévaló a törzseknek: Ti eladtátok testvéreteket, miközben lakomáztatok, ettetek-ittatok (1Mózes 37:25.). Büntetésetek – sok száz évvel később – az lesz, hogy Hámán is lakomázás és italozás közepette terjeszti be Ahasvérosnak a zsidók kiirtásának tervét…”

    A midrási tanmese, melynek nevelő szándéka nyilvánvaló, egy lépéssel tovább menve, Purimtól elérkezik Peszáchig: „Mondá az Örökkévaló a törzseknek: Ti eladtátok Józsefet rabszolgának… büntetésetek az lesz, hogy minden évben elmondjátok – a Széder estén – » rabszolgák voltunk fáraónak Egyiptomban« „.

    A leselkedő oroszlán példázata érdekes módon arra mutat, hogy akárcsak az Énekek énekében, itt is, a költői hasonlatok mögött az ereci valóság mutatkozik meg. A bibliai korban az akkori Izraelben, sokféle vadállat volt található – tigrisek, oroszlánok, sakálok és medvék – és ez kifejezésre jut a zsoltárokban is. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy Dávid – aki a zsoltárok egyik fő szerzője – ifjú korában pásztor volt és maga meséli el (Sámuel könyvében), hogyan küzdött meg oroszlánnal és medvével, amikor azok juhot próbáltak elragadni a nyájból.

    (Folytatás következik)