Dávid zsoltárai

Segítsd meg népedet!

„Dávidnak! Téged hívlak Istenem, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán. Mert ha hallgatva elfordulsz, hasonló leszek a sírban roskadókhoz. Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve Szent Templomod felé. Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek embertársaikkal, de rossz szándék van szívükben. Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik alapján; kezük munkája szerint fizess meg nekik; torold meg rajtuk amit elkövettek! Az Örökkévaló – mivel nem ügyeltek cselekedeteire, sem kezének munkájára – és lerombolja, és nem állítja helyre őket. Áldott az Örökkévaló, aki meghallgatta esedező hangomat. Erőm és pajzsom az Örökkévaló, benne bízik a szívem. Ő megsegít engem, ezért vidám a szíve, énekelve adok hálát Neki. Az Örökkévaló népének védője és erőssége, felkentjének segítő ereje. Segítsd meg népedet, álld meg örökségedet, pásztorold és gondozd örökké.” (Zsoltárok 28:1-9.)

Itt is, mint már tapasztaltuk az előzőekben, a költő először maga, majd a nép nevében fohászkodik és kéri Isten segítségét ellenségeivel szemben, akiket gonoszoknak titulál. Ezek, nem csupán rossz emberek, hanem képmutatók is, békés szándékukat hangoztatják, de a szívük tele van álnoksággal. Mint az előző négy fejezet – ezek is Dávidnak vannak ajánlva, de nem tudjuk ki írta ezeket. Ibn Ezra azt mondja, hogy „vagy Dávid vagy az egyik dalnok írta ezt”, de semmi nem utal közelebbi azonosításra. Kimchi is Dávidra tippel. Ebben nem zavarja az sem, hogy a „Szent Templom” héber megfelelője itt a Dvir – ami Salamon Templomában a Szentek Szentjének elnevezése volt, ez pedig, mint köztudott – jóval Dávid elhalálozása után épült fel. Dáát Mikrá felveti a lehetőséget, hogy a „Szent Templomod” itt az égi Szentélyre vonatkozik, mivel láttuk, hogy Salamon, az általa épített Szentély felavatásán „égnek emelte kezét”.

Ami a szíven – az a szájon

Akik a zsoltárok technikai összetételét kísérik figyelemmel – a 28. zsoltárt három részre osztják: kérelem, hogy Isten fogadja szívesen az esdeklő imáját; maga az ima szövege (3–5 versek); majd a köszönet az ima meghallgatásáért.
Kik azok, akik nem ügyeltek Isten cselekedeteire és nem értették keze munkáját? Ámosz Cháchám szerint ezek azok a népek, akik Izrael barátainak adják ki magukat, de szívük mélyén a szövetség megszegését tervezik és rosszat forralnak Izrael ellen. Mások szerint ezek elrugaszkodott zsidók, akik nem értik, hogy sikerüket Istennek köszönhetik.
A Midrás ezt a verset felosztja különböző zsidó szektát között, akik ezt vagy azt a zsidó vallási gyakorlatból elhagynak, mivel fölöslegesnek tartják. Chizkija szerint ez azokra vonatkozik, akik nem foglalkoznak – elvből – a különböző időszakok naptári számításaival, mivel ezekre vonatkoztatja a Talmud a próféta azon mondását miszerint „az Örökkévaló tetteit nem veszik észre” (Jesája 5:12.). Más vélemény szerint – Rabbi Jósua (uo.) – ezek azok, akik elhatárolják magukat az Aggádáktól. Megint mások szerint ez a keresztény szektákra vonatkozik (Minim), aki elvetették az időszakok és a holdtölték számításait (Sochér Tov).
Ugyancsak a Midrás (uo.) Bibliai példát hoz fel az itt említett gonoszok ellenében, akik mást mutatnak, illetve beszélnek, de szívükben mást terveznek. Ezek egyrészt Jákob fiai, akik nem tudtak békés beszélgetést folytatni testvérükkel, Józseffel, aki nem szívelte ezt. Ami a szívükön – az a szájukon volt – mondja a Midrás mentségükre, vagyis legalább nem voltak képmutatóak. Ellenpéldaként a Midrás Avsalomot, Dávid fiát említi, aki gyűlölte fivérét, Amnont, de ezt egy szóval sem fejezte ki.

Így számoljuk a Minjánt

A Zsoltár utolsó versében a költő átvált többes számra, és most már az egész nép nevében beszélve kéri Istent segítse meg népét. Ámosz Cháchám megjegyzi, hogy ez más zsoltárokban is előfordul, mintahogy az is elterjedt gyakorlat, hogy a könyörgő a zsoltár vége felé hálát ad Istennek imája meghallgatásáért. Szerinte itt is ez történik.
A befejező vers – „Segítsd meg népedet” – a héber eredetiben – tíz szóból áll. (Érdekes módon a magyar fordítás is ennyi szót számol.) Innen ered a az eredeti gyakorlat, hogy amikor a zsinagógában azt számolják ki van-e a tíz főből álló kvórum – a minján – ami elengedhetetlenül szükséges a közösségi imához – akkor ezt a verset használják az egy-kettő-három helyett, mivel a zsidó felfogás szerint tilos az embereket megszámolni.
Naftali Kraus