Dávid zsoltárai

Folyók és tengerek

„Dávid zsoltára: Az Örökkévalóé a föld és mindaz ami betölti; a földkerekség és lakói. Mivel Ő tengerekre alapozta és folyamokon szilárdította meg. Ki mehet fel az Örökkévaló hegyére és ki állhat meg szent hegyén? A tisztakezű, és lelkiismeretes-szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Örökkévalótól, igazságot üdve Istenétől. Ilyen a nemzedék, amely Hozzá folyamodik; [ti] akik Jákob Istenének arcát keresik (szelá). Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk; emelkedjetek föl ti ősi ajtók, hogy bevonuljon a dicső király! Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Isten; az Örökkévaló, aki a harcok hőse. Emeljétek föl fejeteket ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bevonulhasson a dicső király! Ki az a dicső király? A Seregek Ura – Ő a dicső király (szelá).” (Zsoltárok 24:1–10.)

(folytatás a 26. számból)

A Midrás itt két dolgot hozzátesz az önmagában is csodálatos történethez, aminek ősi eredetét az szavatolja, hogy több verzióban is a nép száján forgott.
Elsősorban – kérdi a Midrás – miért járt Salamonnak ez a büntetés, hogy ilyen blamázsnak legyen kitéve, mindjárt uralkodása elején, amikor az általa épített Szentélyt avatja fel?
A válasz: mivel büszkélkedett és az egész dicsőséget magának vindikálta, mondván: „Építettem neked házat lakásnak…” (1Királyok 8:13.) Mihelyt Izrael fiai ezt látták – hogy Dávid nevének említésére nyíltak meg a kapuk – arra a véleményre jutottak, hogy Isten megbocsátotta neki „ama vétket” (Bát-Seva vétkét) és Dávid ellenségei megszégyenültek.

* * *

Mit jelent az, hogy tengerekre alapozta és folyamokon szilárdította meg? Őseink felfogása szerint – és ez a Bibliában több helyen említtetik – Isten úgy teremtette a világot, hogy a szárazföld „vízen áll”, vagyis vízzel van körülvéve „és mégsem süllyed el” (Dáát Mikrá). Ezt nagy csodának tekintették, ami egy naponta elmondott áldásra inspirálta bölcseinket: „Áldott vagy Örökkévaló… aki a szárazföldet a vizek fölé emelte” (alapja Zsoltárok 136:6.).
Mivel Bölcseink felfogása szerint a föld itt Erec Jiszráélt jelenti meg, míg a földkerekség (tévél) az egész világot – a Talmud (Bává Bátrá 74b.) közli velünk, hogy Izrael országa hét tengeren és négy folyón „ül”. Ezek azonosítása nem könnyű, de megpróbáljuk:
„Hét tenger és négy folyam veszik körül Erec Jiszráélt.” Éspedig: Tibériás tengere (a Kineret), Szodoma tengere (a Holt tenger); Chélát (Eilát?); Chélátá , illetve Szibché tengere (Chula?), valamint Ászpámjá tengere (Pámájjesz tava, a Chermon lábainál – Steinsaltz) és a nagy (Földközi tenger). A négy folyó: Járdén, Jármuk, Kéromijon és Pigá (Járkon?). A két utóbbi folyó többek szerint Damaszkusz folyó, amiket a Biblia Ámáná és Párpár néven említ. A Midrásban (Sochér Tov) más olvasatot találunk, de lényegében ott is csak négy tenger (tó) van biztosra azonosítva, a többiek ilyen-olyan feltevések. Kisebb vizek, mint a Kison patak (amit a Bírák könyve említ Bárák és Debóra háborújával kapcsolatban Sziszera ellen) – nincs említve.

„Ki állhat meg szent hegyén?”

A karlini rebbének tulajdonított mondás szerint a lényeg – vagyis a fő probléma nem az, hogy ki képes felmászni a hegyre, hanem hogy ki tud ott megkapaszkodni és megállni a lábán?
Ugyanis, mondotta a rebbe, vannak akik pillanatnyi lelkesedéstől fűtve képesek nagy tettekre; odaadó cselekedetekre, nagy micvákat tesznek, vagyis magas piedesztálra tornásszák fel magukat, de aztán ellankadnak, és nem képesek ott megállni. Ezért az állhatatosság nagyobb érdem, mint a szalmalángszerű lelkesedés.

* * *

„Dávidnak, Istenem, hozzád emelkedem lélekben! Benned bízok Istenem; ne szégyenüljek meg; ne kárörvendjenek ellenségeim. Senki se szégyenüljön, aki benned reménykedik; [ellenben] azok szégyelljék magukat, akik ok nélkül elpártolnak Tőled. Útaidat ismertesd meg velem Istenem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess hűségesen és taníts engem, hiszen Te vagy segítő Istenem, mindig is Benned reménykedem. Gondolj Örökkévaló irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.” (Zsoltárok 25:1–6.).
Az ábécé sorrendben írott zsoltár – nem egyetlen a Zsoltárok könyvében – imafüzér, ami egyes szám első személyben minden ember számára megfelelő lehet, amennyiben mindenki hozzáadja-gondolja a saját privát búját-baját. Majdnem minden sor, egy-egy önálló gondolat és így Ámosz Cháchám, a Dáát Mikrá kommentátora, aki igyekszik hagyományos magyarázatát tudományos mezbe öltöztetni, 11 részre osztja fel a 22 versből álló zsoltárt. Ezekben az esdeklő felváltva dicséri Isten könyörületes tulajdonságait és könyörög megértésért, bűnbocsánatért, segítségért.
Mások három fő részre osztják a zsoltárt és a „lelkét Istennek ajánló” könyörgőt, ahhoz a szegény bérmunkáshoz hasonlítják, akit a Tóra említ, mint aki Istenhez kiált a fizetéséért, „mert nincstelen ő és sóvárog utána” (5Mózes 24:15.). A „sóvárog utána” ottani héber megfelelője azonos az itteni „hozzád fordulok lélekben” kifejezéshez, ami szó szerint „lelkemet neki ajánlom”, vagyis imádkozik. Ezt a hasonlatot itt, egyébként a Midrás is használja. A továbbiakban látni fogjuk (a 16. versben), hogy a költő maga is „szegény, nincstelen”-nek látja magát és ebben a státuszban fordul Istenhez, akitől sorsa jobbra fordulását reméli.
(folytatása következik)
Naftali Kraus