Dániel megszelídíti az oroszlánokat
A Kairóba akkreditált ortodox-zsidó amerikai nagykövet lassacskán elfogadtatja magát
Daniel Kurtzer, aki januárban foglalta el állomáshelyét az Egyesült Államok egyiptomi nagyköveteként, ortodox zsidó; ezt a tényt az egyiptomi média nem bírta elviselni, s mindent megtett, hogy megnehezítse az új nagykövet életét. Kurtzer most kilépett a nyilvánosság elé, hogy igazi énjét bemutassa az egyiptomi médiának.
Kurtzer tapasztalt diplomata, amellett Közel-Kelet szakértő, jelenleg azonban azzal van elfoglalva, hogy megtépázott imázsát felépítse. Ennek keretében annyi interjút ad az egyiptomi médiának – ideértve a vallásos, iszlamista kiadványokat is – amennyit csak bír, s igyekszik háttérbe szorítani kiterjedt zsidó, illetve izraeli kapcsolatait.
Kurtzer – ő az első ortodox zsidó, akit amerikai nagykövetnek neveztek ki fontosabb arab országba – egyfajta tisztítótűzön ment át, ami az egyiptomi sajtó diplomatikusnak aligha nevezhető hozzáállását illeti. Rögvest megérkezése után a legnépszerűbb magazin, a Roz al-Juszef olyan fotót jelentetett meg, amelyen a nagykövet fekete kalapban, ultraortodox pajesszal látható. „Diplomatabőrbe bújt rabbi”, ordította a cím, a cikk pedig hosszan foglalkozott azzal, hogy Kurtzerre tekintettel a nagykövetség konyháját kikaserolták. Az USA-t egy gúnyrajzon Izrael Amerikai Egyesült Államainak nevezték el.
Az elmúlt fél esztendőben az új nagykövet ideje nagy része arra ment rá, hogy megismertesse magát az egyiptomi társadalom legbefolyásosabb köreivel: üzletemberekkel, értelmiségiekkel, újságírókkal, s meggyőzze őket: ő nem a washingtoni zsidó lobbi küldötte, ahogy egyesek kezelik, hanem az Egyesült Államokat képviseli.
Az a taktika, hogy Kurtzer a sértődöttség és a duzzogás helyett a türelmes, sőt makacs útkeresést választotta, most kezd kifizetődni. Májusban találkozhatott Naguib Mahfouz Nobel-díjas íróval, aki Egyiptom afféle nemzeti intézménye. A találkozást kedvezően fogadta a sajtó: az Akhbar al-Abad kulturális hetilap két teljes oldalon csak a róluk készült mosolygós képeket hozta. Azt követően pedig, hogy a nagykövet találkozott az egyiptomi vallásos lapok hithű muzulmán tudósaival és szerkesztőivel június elején, már néhány barátságos cikkel is meglepte őt az iszlám sajtó.
„Most már minden rendben lesz – jelentette ki a nagykövetség egyik illetékese. – Mr. Kurtzer normális kapcsolatokat épített itt ki, és nagyon jól csinálja. Egyre többen ismerik fel, mennyire hozzáértő és józan személyiséggel van dolguk.”
Pedig nem volt könnyű. Februárban és márciusban még iszlám diákok ezrei tüntettek a Kairói Egyetemen az Irakkal szembeni amerikai „előítélet”, illetve „Izrael favorizálása” ellen, a következőképp kedveskedve Kurtzernek: „Ó, te disznók nagykövete, mars ki a Nílus partjáról”. A „disznó” kifejezés a „kutya” mellett a legsértőbb Egyiptomban és több más arab országban, de míg az arabok az utóbbival egymást illetik, a „disznó” szót a zsidóknak, illetve izraelieknek tartják fenn.
Az egyiptomi felső tízezer köreiben az a pletyka járja, hogy a nagykövet, ha kimozdul otthonról ebédelni, nem fogad el ennivalót másutt, hanem a saját főztjét viszi magával; és arról beszélnek, hogy a fia ma is az izraeli hadseregben szolgál (ez nem igaz, az viszont tény, hogy egy évre jesivába ment Jeruzsálem mellé tanulni).
Kurtzer rossz startot vett. Első sajtókonferenciáján a helyi és nemzetközi média előtt elítélte a tavaly novemberi katari regionális gazdasági találkozó elleni, Egyiptom vezette arab bojkottot, amit azért határoztak el, mert a konferencián Izrael is részt vett. A nagykövet kijelentette: Egyiptom – amely nem vett részt a konferencián – távolmaradásával „rossz üzenetet” közvetített, és „súlyos hibát követett el”, vétve önnön érdekeinek, csakúgy, mint más, a távolmaradás mellett döntő országok érdekeinek. A félhivatalos Al-Akhbar napilap visszalőtt. „Most akkor két nagykövete van Izraelnek Egyiptomban?”, tette fel a kérdést Dzsalal Deuidar főszerkesztő egy drámainak szánt vezércikkben.
Az élvonalbeli hivatalos lapok legalább – a kairói kormány irányvonalának engedelmeskedve – nem pécézték ki a nagykövet vallását. Azon meggyőződésüket viszont ezen orgánumok is kifejtették, hogy az amerikai diplomata álláspontját befolyásol(hat)ja a mitikusan erős amerikai cionista lobbi.
A ma 48 éves Kurtzer kifogástalan ajánlólevelekkel jött Kairóba. A New York-i Yeshiva University volt dékánja a hetvenes években lett karrierdiplomata. Először épp Egyiptomban szolgált másodtitkárként, azután Tel-Avivba vezényelték. Visszatérve Washingtonba ő vezette a Reagan-adminisztráció alatt a külügy Egyiptom-osztályát. Később csatlakozott a politikai tervező csoporthoz, majd külügyminiszter-helyettes lett.
Ettől függetlenül, vagy éppen ezért az egyiptomi illetékesek mind erősebben fejezik ki kiábrándultságukat amiatt, ahogy Amerika közvetít az Izrael és a palesztinok közti békefolyamatban, mondván: a washingtoni külpolitikát a zsidó érdekek diktálják. Ezt támasztja szemükben alá, hogy Madeleine Albright külügyminiszter-asszonytól kezdve Martin Indyk volt nagyköveten és Dennis Ross közvetítőn át az utóbbi helyetteséig, Aaron Millerig az amerikai külpolitika-csinálók egész sora zsidó.
Külső megjelenését tekintve Kurtzer nem hivalkodik vallásával, inkább a diszkréciót választja. Például kipát sem visel Kairó-szerte, épp azért, hogy a szükségtelen konfrontációkat elkerülje.
Ennek meg is volt az eredménye. Egyik kijelentését több egyiptomi lap is idézte: „Ez nem bánásmód egy baráttal, országuk vendégével szemben, aki az egyiptomi-amerikai kapcsolatoknak szenteli egész életét. Szintén nem bánásmód egy emberrel, aki azon van, hogy hitét betartsa ugyanazzal a méltósággal, mint amit a muzulmánok és a keresztények tanúsítanak önnön vallásgyakorlásukkor.”
Kurtzer azonban nem egymaga vívta meg harcát. Több prominens egyiptomi kelt a nagykövet védelmére, élükön Oszama el-Bázzal, Mubarak elnök politikai főtanácsadójával.
És mostanra oda jutottunk, hogy azok az egyiptomiak is szarvak és kénköves bűz nélkül kezdik elképzelni Kurtzert, akiknek nincs közük a sajtóhoz. Achmed Fakri nyugalmazott tábornok, a Közel-Keleti Tanulmányok Központja vezetője – miután reggelin vett részt a Kurtzer-rezidencián, a The New York Times-nak elmondta:
„Ful-t és táámiát ettünk, meg más egyiptomi ételeket, amelyeket egyiptomi szakácsok főztek.”
S tovább is ment:
„Mr. Kurtzer nagyon csendes és józan ember. Azt hiszem, sikere lesz Egyiptomban.”
Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 7. szám – 2014. október 6.