A tegnapi napon, tisré hó 29-én tartották Simon Hácádik, azaz Simon, az igaz ember halálozási évfordulóját. Simon mintegy 2300 évvel ezelőtt élt Jeruzsálemben és a második Szentély főpapjaként (kohén gádol) működött negyven éven át. Egyik híres tanítása a Misnában található (Ávot 1:2):
„Három dolgon áll a világ: a Tórán, az istenszolgálaton és a jó cselekedeteken”.
Több csodát is feljegyeztek főpapsága alatt: különleges áldás volt a Szentélyben bemutatott zsengéken és kenyereken, ami azt jelentette, hogy a papok (kohénok) egy apró darab elfogyasztásától jóllaktak, alig kellett táplálni az oltár tüzét, mégis folyamatosan égett, a menóra nyugati lángja sohasem aludt ki, az áldozati kecskebak nyakára kötött vörös szalag mindig kifehéredett jom kipurkor, azaz az Örökkévaló megbocsájtotta Izrael bűneit.
Jámborsága mellett számtalan praktikus tette is említésre méltó:
helyreállíttatta a szent város megrongálódott falait, felújítási munkálatokat végeztetett a Szentélyben és fejlesztette a Jeruzsálem vízellátását.
Amikor Nagy Sándor hódító hadjárata során elérte a Szentföldet, Simon Hácádik ment fogadni őt. Ahogy a hadvezér meglátta az idős papot, leszállt harci szekeréről és fejet hajtott. A kíséretében többen nehezteltek rá emiatt, ő azonban a következő magyarázatot adta szokatlan viselkedésére:
„Amikor az ő arcát látom magam előtt, győzelmet aratok a harcmezőn”.
Simon érdeme volt az is, hogy a hadvezér – szokásától eltérően – nem állíttatta fel saját szobrát a jeruzsálemi Szentélyben és nem engedte, hogy a somroniak (szamaritánusok) kerekedjenek felül a zsidókon.
Jeruzsálemben, a róla elnevezett negyedben egy második szentély korabeli sírbarlangot tartanak végső nyughelyének, bár ezt a régészeti feltárások nem valószínűsítik. A halálozási évforduló napjára lezárják a sír környékét, hogy az egész országból Jeruzsálembe érkező zarándokok nyugodtan imádkozhassanak.