A népszerű izraeli műsorvezetőnő, Sziván Rácháv-Meir gondolatait a táánit diburral, vagy a beszédtől való, meghatározott ideig való tartózkodással kapcsolatban az Arutz7 közölte.
„Mindent elmondtunk már a jelenlegi helyzetről, amit csak lehetett. Így aztán lehetséges, hogy elérkezett a hallgatás ideje. Az egyik túsz családtagjai meséltek nekem arról a világméretű kezdeményezésről, melynek keretein belül február 23-ától kezdve és azóta minden nap 11:30 és 12:30 között tartózkodnak a beszédtől.
A böjtöt mint az ételtől-italtól való tartózkodást mindenki ismeri. A táánit dibur – „a beszéd böjtje”, a beszédtől való tartózkodás valami mást jelent. Nem arról szól, hogy mi megy be a szánkon, hanem arról, hogy mi jön ki onnan – szavak formájában. Mindannyian nagyon szeretnénk, ha a helyzet javulna. A kezdeményezés mögött az a gondolat áll, hogy a változás velünk magunkkal kezdődik, és hogy a tetteink visszhangot váltanak ki az égben:
„A megtérés, az ima és a cedáká [adományozás] eltávolítja a rossz ítéletet”. E szavak nemcsak a nagyünnepek során mutatnak utat, hanem az életről is szólnak:
mindig van lehetőségünk arra, hogy megváltoztassuk önmagunkat és a körülöttünk levő világot.
A beszédnek óriási ereje van. Mégis gyakran előfordul, hogy helytelenül használjuk: negatívan szólunk vagy dühösen, lekicsinylünk vagy becsmérlünk másokat. Orna, az egyik, a Hamász fogságában levő túsz, Omer Neutra édesanyja azt mondta:
„Csatlakozzanak hozzánk, maradjunk csendben mindannyian. Beszédek nélkül, szlogenek nélkül, együtt. Mindenki magában, a saját gondolataival és az érzéseivel [foglalkozik], de mégis együtt vagyunk és közösen hatalmas hatást érhetünk el.”
Merav Lesem-Gonen, egy másik túsz édesanyja így fogalmazott: „Tisztítsuk meg a gondolatainkat – adjunk erőt nekik és magunknak is”. Hallgassunk együtt – mit szólnak hozzá?”