Családtervezés vagy az ellenkezője? – A Rebbe tanításai alapján

Van-e alapja a családtervezés melletti érveknek?

A család nagyságának csökkentése mellett már számos érvet felsorakoztattak, ám mindegyik ugyanazon a megfontoláson nyugszik: ez mind a szülőknek mint egyéneknek, mind a emberiség egészének érdekét szolgálja. Hamarosan kiviláglik, hogy ebben mennyi az igazság.

 

Anyagi biztonság vagy elkényeztetettség?

Az egyik legerősebb ellenvetésnek tekinthető az a félelem, hogy a gyermekek felnevelésének nem lesz meg az anyagi fedezete. Természetes, hogy a szülők a legjobbat akarják gyermekeiknek, és az attól való félelem, hogy nem lesznek képesek megfelelő módon gondoskodni róluk, komoly elrettentő erővé válhat. Ez az aggodalom reális, ám olyan feltételezésen nyugszik, amely a hit gyengeségéből és önteltségből fakad. A judaizmus alapvető tanítása, hogy minden siker Istentől származik, és nem szabad csupán saját erőfeszítéseinkre hagyatkoznunk, mert az – áldása tart életben bennünket. Isten az, aki gondoskodik valamennyi teremtményéről, s még egy éhes száj aligha terheli túl.

Lehetséges, hogy a kényeztetést összetévesztjük a szükségletek biztosításával, és ez okozza az anyagi lehetőségektől való félelmet. Át kell gondolnunk, mit tartunk igazán fontosnak, nehogy a triviális vágyak kielégítését tekintsük elengedhetetlen szükségletnek a gyermekáldás ellen szóló nyomós érvnek.

A pénzügyi aggodalmakon kívül komoly félelmeket szül a személyes áldozat, amelyet a gyermeknevelés kíván meg a szülőktől. A mai társadalomban már szinte közhelynek számít, hogy az élet célja az élvezet és a szórakozás: ha a gyermekek akadályt jelentenek a gondtalan élet eléréséhez, akkor le kell mondani róluk. A gyermek vitathatatlanul nagy terhet jelent energia, szabad mozgás és idő tekintetében, nem is beszélve az érzelmi megterhelésről.

 

A gyermekáldás az igaz karrier

A valódi probléma azonban nem a megfelelő anyagi for­rások előteremtése, hanem a prioritások kérdése. A legtöbb ember számos más területen – a karrier, a személyes cé­lok elérése és hasonlók érdekében – eltűri a kényelmetlen­séget, és nagy áldozatokra képes, hogy megvalósítsa céljait, amennyiben azokat valóban fontosnak tartja. Az igazi probléma abban rejlik, hogy a gyereket nem az öröm és a boldogság forrásának tekintik, hanem tehernek, akadálynak, amely gátolja az élvezetet és az „önmegvalósítást”.

Ez nem felel meg a mértékadó zsidó szemléletnek. A Tóra legelső parancsolata a szaporodás és sokasodás. Egy gyermek felnevelése, a zsidó hitbe való bevezetése, a Tórára és a parancsolatok betartására való nevelése: ez az igazi öröm. A gyermektelenség, bármekkora szabadságot biztosít is, nem hasonlítató össze ennek örömeivel.

 

Meddig tart a gyermektelenség öröme?

Legyünk elfogulatlanok, és alkalmazzuk ugyanazt a körültekintést és hosszú távú tervezést azoknak a problémáknak a megvizsgálására is, amelyek azt diktálják, hogy ne legyen gyermekünk: vizsgáljuk meg az érem másik oldalát is! A gyermektelenségből adódó szabadság mámora néhány év múlva elillan – s vajon mivé lesz? A középkorúak kiüresedésévé? Az öregkor magányává? A gondtalan ifjúkor egykettőre a későbbi, gyermektelen évek sivárságába szürkül. A gyermekek és unokák által nyújtott végtelen elégedettséget, örömöt és vigaszt áldozzuk fel a múlékony szabadság néhány évéért. Ez az igazi szűklátókörűség, ez a tervezés hiánya.

Ám az érvek tovább sorakoznak. Elismerik, hogy a gyermekáldás nagyszerű, csodálatos dolog, de legalább a döntési lehetőséget szeretnék fenntartani afölött, hogymikor szülessen meg az a gyerek. Hibáztatható-e bárki is azért, ha beosztja az időt, amikor világra hozza gyermekeit, ha úgy gondolja, tart egy kis szünetet két gyerek között? Vagy akár azért, ha a szülők csak akkor gondolnak az első gyermek vállalására, amikor már érzelmileg és anyagilag is felkészültek rá?

Ez látszólag logikus, sőt vonzó gondolatmenet. Nos, a judaizmus egyik alaptétele az ember szabad választása – de ez nem tévesztendő össze a választás korlátlan lehetőségével. A gyermekáldás nem afféle csap, amely tetszés szerint nyitható ki vagy zárható el. Egyetlen földi hatalom sem biztosíthatja egy gyermek megszületését. Ez a döntés, ez a hatalom csakis Isten birtokában van, és minden gyermek esetében Isten a harmadik partner. Egyáltalán nem biztos, hogy a lehetséges áldás, amelyet korábban elvetettek, később is rendelkezésre áll. Akkor kell elfogadni az áldást, amikor – felajánlja: biztosak lehetünk abban, hogy ez a harmadik partner jóakaratú és mindentudó, aki bizton tudja a legmegfelelőbb időpontot.