A tapolcai származású Oberlander család
Mindig érdekelt a családfakutatás, de nem csak a nevekre vagyok kíváncsi, hanem arra is, hogy milyenek voltak és hogyan éltek az elődeim. Úgy alakult, hogy a négy nagyszülőm közül háromról bőséges információkkal rendelkeztünk (Rubinstein és Gombó család Makóról), de apai nagyapám ágáról nem sokat lehetett tudni. A dédnagypapa szüleiről, nagyszüleiről már nem igazán voltak adataink. Valahányszor a szüleim eljöttek meglátogatni minket, akkor sorra jártuk a temetőket és mindenkit felfedeztünk, kivéve az Oberlander ágat, ami ismeretlen volt számomra.
Így felkértem Kiss József családfakutatót, aki nagyon járatos a zsidó családok történetében, hogy járjon utána az Oberlandereknek. Az ő kutatásainak köszönhetően tudtuk meg, hogy a család a Balaton környékén élt több nemzedéken keresztül.
Tapolcáról indultak, ahol a 19. század elején három gyerek született: Sámuel (1806 előtt), József (1806 körül) és Netti (1807 körül). Ők testvérek vagy unokatestvérek voltak. Közülük József volt a szépapám, aki valószínűleg Nagyvázsonyba házasodott (felesége Breier Mirl, polgári nevén Mari vagy Anna), ahol 1845-től rabbi funkciókat látott el. Innen 1850 körül került el a Szigetvárhoz közeli Gyöngyösmellékre rabbinak. „Fiatalon, 48 évesen ott is halt meg 1855-ben és a helyi zsidó temetőben van eltemetve.” – írta róla Kiss József. Ennek az információnak nagyon örültünk és 2005-ben el is látogattunk Gyöngyösmellékre édesapámmal, ahol imádkoztunk Oberlander József rabbi sírjánál, ami csodálatos módon megmaradt. A temető nagyon szépen karban volt tartva, állami pályázati pénzből hozatta rendbe ennek a pici településnek az önkormányzata körülbelül 20 éve.
Ezen a szálon elindulva bukkantunk egy családi hagyományra, miszerint a család Morvaországból érkezett és állítólag Mordecháj Benet (1753–1829) nikolsburgi (ma Mikulov) és Morvaország főrabbija apjának vagyunk a leszármazottai: állítólag az Oberlander József anyja vagy nagyanyja Benet lány volt.
Ezek után mindig szerettem volna egy hosszabb Balaton-környéki látogatást tenni, de édesapám sajnos időközben elhunyt és így nem került erre sor. Végül múlt csütörtökön nyílt lehetőségem a várva várt útra, Gürtler Katának köszönhetően, aki a Zsidó Tudományok Szabadegyetémn vett részt tavaly nyáron. Bár most Kőszegen él, de jól ismeri a Balaton környékét. Továbbá köszönet jár Wágner Tamásnak, aki csatlakozott hozzánk és autójával levitt minket a Balatonhoz.
Diszel, ahol a fehérterror áldozatai nyugszanak
Első állomásunk a Tapolcához tartozó Diszel volt. Az ottani kis temető egyik sarkában található Fischer Jechiél Cvi diszeli rabbi (Subrabbiner) feleségének, Breier Rájcelnek a sírja, aki 1883-ban hunyt el. Sírja két részből áll, az alsó rész még mindig a helyén van, míg a felső ledőlt, és a sír mellé van téve. Sajnos a rabbi sírja nem került elő, de elképzelhető, hogy közvetlenül mellette volt eltemetve, csak a sírkő eltűnt. A Fischer házaspár lánya, Cháná, Oberlander Mordecháj Júdához, Oberlander József fiához ment feleségül (1886-ban hunyt el és a régi váci zsidó temetőben van eltemetve. Mordecháj Júda sakter volt, 1912-ben halt meg és a Balassagyarmati zsidó temetőben temették el.)
A diszeli hitközség nagy része valószínűleg Breierekből állt, ezt bizonyítja a család sok tagjának sírja a temetőben, köztük hat olyan emberé, akik a fehérterror 1919. szeptember 19-i pogromjának estek áldozatul. (Számomra azért volt érdekes, mert a rabbinikus irodalomban nem igazán találtam utalást erre a szomorú időszakra, sem drósékban, sem máshol, hiába keresem évek óta.)
Diszelben még meglátogattuk a régi zsinagóga épületét, ahol valószínűleg őseim imádkoztak. Az épület rossz állapotban van, szerintem omlásveszélyes, mert ráépítettek még egy emeletet.
Tapolca – a zsidó borászati központ
Innen Tapolcára mentünk tovább, ahol a zsidó temető nagyon szép állapotban van. A múlt évben hozták rendbe és építettek neki kerítést egy hétmillió forintos MAZSÖK pályázatból. Körbejártam az egész temetőt, de sajnos az Oberlander család nyomaira itt nem bukkantam rá.
Itt is meglátogattuk a régi zsinagógát, amit most újítanak fel, hogy zsidó kulturális emlékhelyként üzemeljen és megnéztük a Lessner család óriási borospincéjét is. Mint megtudtuk, egész Tapolca alatt ilyen pincék húzódnak, amik ma már csak emlékeztetnek a régi időkre, használatban egyik sincs borospinceként. Az új nagyzsinagógát is felkerestük, kívülről meg is néztük, de belül sajnos már semmi sem utal eredeti funkciójára.
Badacsonytomaj – sírok a fák között
Következő állomásunk Badacsonytomaj volt, ami MAZSÖK üdülője miatt sok olvasónknak ismerős lehet. Engem azonban most nem ez érdekelt, hanem a „temető” – valójában ez egy elhanyagolt terület a fák között, ahol 7-8 sír található már csak a szőlődombok között. Köztük talán legjobb állapotban Oberlander Chánáé (1842–1888) van, aki Csech Lipót Eliezer felesége volt. Köszönet jár a Lauder iskolának, akik 2019-ben ott jártak, hogy megtisztítsák a sírok környékét és akik elküldték nekem a sír fotóját. Másként talán soha nem szereztem volna tudomást róla – szerintem csodának számít, hogy halála után 130 évvel egy Oberlander rokona állt és imádkozott a sírjánál. Az ő unokája volt az a dr. Csech Edit (1895–1987), aki kivándorolt az 1920-as években Amerikába, majd, amikor nagyszüleim gyerekeikkel a háború után szintén az USÁ-ba emigráltak, akkor ő fogadta őket és segített a letelepedésben.
Itt szeretnék köszönetet mondani Hangódi Lászlónak, a tapolcai múzeum elkötelezett igazgatójának, aki egész Tapolcán körbevezetett bennünket majd elkísért minket a badacsonytomaji sírokhoz is, amiknek pontosan tudta a helyét. Érdemes megemlíteni, hogy mikor elbúcsúztunk, 2019-ben megjelent Zsidó bordinasztiák Tapolcán című könyvéből kaptam tőle egy példányt. Én pedig a Holokauszt és háláchá című munkámat ajándékoztam neki.
Nagyvázsony, egy rabbidinasztia bölcsője
Lett volna még más hely is, amit meg látogathattunk volna, de sietnünk kellett vissza Budapestre, hogy a 19 órától kezdődő napi facebook órámat megtarthassam. Visszafelé még Nagyvázsonyban azért megálltunk, ahol apai nagymamámnak az őse, Rosenbaum Mose Náchum nyugszik (meghalt 1825), aki Oberlander József előtt volt nagyvázsonyi rabbi. (A kapcsolatom Nagyvázsonnyal megerősödött, amikor a Vasvári Pál utcai Sász Chevra zsinagóga rabbija lettem, mert a közösség első rabbija, Szofer Benjámin Zeév [1826–1898] korábban nagyvázsonyi rabbi is volt 1860 körül.)
Itt már egyszer jártam nagyjából 25 éve édesapámmal és örömmel láttam, hogy mennyivel jobb állapotban van most a temető. Gyönyörű szépen rendbe van hozva a kerítés is a MAZSÖK temető-rekonstrukciós programjának köszönhetően (amiért én magam is lobbiztam Szabó György elnök segítségével annak idején a MAZSÖK kuratóriumában). Ezt a temetőt többen látogatják, mert Rosenbaum rabbi a Grünwald rabbidinasztia őse. Én is imádkoztam a sírjánál és gondolatban azt mondtam neki, legyen büszke a leszármazottjaira, akik nagyon sokan vannak és rabbikként tovább viszik a zsidóságot az ő szellemiségében.
Miért felejtődtek el az Oberlander ősök?
Ezalatt az utazás alatt azt gondolom, azt is megfejtettem, miért éppen az Oberlander ágról nem maradtak fenn a családban történetek és információk. A Balaton környékének zsidósága inkább neológ irányba ment el annak idején, és dédnagyapám, az újpesti Oberlander Sálom (1870?–1934) volt az egyetlen a családban, aki erősen ortodox és hászid irányt választott, miközben testvérei és rokonai kevésbé hagyomány őrző életet éltek. Például unokatestvére, dr. Oberlander József téglagyáros volt a váci status quo hitközség elnöke. Azt gondolom, ez volt az oka annak, hogy dédnagyapám nem mesélt sokat a családjáról a leszármazottainak.
Oberlander Báruch