Csak az tud adni, aki kap - Beszélgetés Hurwitz Dvora Lea rebbecennel

Hurwitz Dvora Lea 15 éve költözött Magyarországra férjével, Hurwitz Sholom rabbival. Dvora Lea rebbecen Londonban született, ott szerzett tanári diplomát. 2013 óta vezeti az EMIH gyerekprogramjait koordináló AlefKids-et. A művészetterapeutaként is dolgozó rebbecent a kamaszokkal való kapcsolatáról kérdeztük. Steiner Zsófia írása

Az AlefKids kezdetben kisgyerekek vasárnapi iskolája volt. Hogy viszonyulnak a kamaszokhoz?

Mi úgy gondoljuk, hogy az AlefKidsbe minden életkor belepasszol, nullától százhúsz éves korig. Először jönnek a gyerekek, ahogy nőnek madrichok [ifjúsági vezetők] lesznek, felnőnek, hozzák a saját gyerekeiket, majd unokáikat. Ez egy körforgás, egy láncolat. A gyerekekkel a közösséget építjük, ugyanakkor nekik építjük a közösséget. Azt, amit kapnak, vissza is fogják tudni adni. Amikor a kamaszokra, a mádrichokra koncentrálunk, akkor a következő generációt építjük.

Miért olyan fontos ez a visszaadás?

A Rebbe azt mondta, és ez az egész Chábád filozófiája: ha tudsz valamit, mondjuk, ha ismered az álefet, a héber ábécé első betűjét, akkor tanítsd meg azt, add tovább. A tanulás lényege az, hogy használjuk és továbbadjuk a tudást. Ahogy az orvos sem azért tanul, hogy tudjon valamit, hanem azért, hogy gyógyítson.

A mádrichjaink ebben a közösségben nőttek fel, már sok mindent kaptak innen. Itt alapozták meg a tudásukat a zsidóságról, gyökereikről, az identitásukról. Mindenki ad valamit, mindenki hozzájárul a közösséghez, építi azt és ezáltal a többieken keresztül visszaadja azt, amit ő kapott.

cikk1

Hogy kapcsolódnak ebbe a rendszerbe a nyári táborok?

A tábor a legjobb példa erre. Az nem csak az ott táborozó gyerekekről szól, hanem a mádrichokról is. A táborokban igazán kinyílnak, valósággal ragyognak, visszasugározzák a szeretetet, a figyelmet, a törődést, amit kaptak az AlefKidsben.

Miben más egy ilyen tábor, mint bármelyik nyaralás? Itt is van úszás, játék, kirándulás…

Igen, ezek mind megvannak, de nem ez a lényeg. Az AlefKids tábor egy wellness a léleknek. Minden egyes perc ébren és alva is a zsidóság megéléséről és szeretetéről szól. Szinte észre sem veszik a gyerekek, hogy minden tábori téma e körül forog. Az egész nap tele van mindenféle szórakozással, és mi ezeken keresztül oktatunk. Elmegyünk például kirándulni, és az erdőben énekeljük a tábori dalokat, amelyeket magyarul írunk, hogy mindenki értse és jelentsen számára valamit.

Vannak teljesen külön foglalkozások is a kamaszok számára. Létezik külön tábor is nekik?

Igen, vannak teljesen saját programjaik, a táboruk is más, mint a kicsiké. A kamaszokban rengeteg kérdés munkál, és a táborban lehetőséget teremtünk arra, hogy feltegyék a kérdéseiket. Ülünk a tábortűz körül vagy fárbrengent tartunk, és nincsenek tabuk. A zsidóságban nem félünk a kérdésektől, a dolgok megkérdőjelezését, a kíváncsiságot pozitívumnak tartjuk. Kamaszkorban az egyik legnagyobb értéke a társadalmi kapcsolatoknak, a szocializációnak és a kortárs közösségnek van. Az a célunk, hogy segítséget nyújtsunk a tinédzsereknek tartós és mély kapcsolatok kialakítására a közösségen belül.

Hogyan segít ez a kamaszoknak átlendülni a problémáikon?

A kamaszkor nagyon különleges időszak. A tinédzser elveszti addigi stabilitását, újraértelmezi, hogy ő kicsoda, mindent megkérdőjelez, még önmaga értékét is. Ilyenkor van a legnagyobb szerepe a közösségnek. Nagyon fontos ez a megtartó erő. Egy jó közösség olyan, mint egy stabil emelvény, ha elesel, megtart. Ezt gyerekkorban építjük és éppen a kamaszkorban a legfontosabb, hogy minél erősebb, stabilabb legyen a védelem, nem olyan, mint egy ugrálóvár, ami inog alattad.

Terapeutaként azt gondolom, hogy a fiatalok azért válnak függővé, – legyen az drog vagy bármi más – mert ebben az átmeneti állapotban üresnek érzik magukat. Nekünk, akik kamaszokkal foglalkozunk, segítenünk kell, hogy ezt az ürességet a lelkükben tartalommal tölthessék fel a fiatalok. Aki ad, aki hozzátesz valamit a környezete életéhez, annak vannak céljai, az teljesíti azt, amire egyedi és megismételhetetlen lélekként csak ő képes.

Hogyan segít rajtunk, ha másokon segítünk?

Sajnos ezt nem tanítják meg a tizenéveseknek. Nem tudják, hogy fontossá válnak, ha képesek lesznek továbbadni valamit másoknak. Mindennél többet jelent, hogy szeretettnek érezzék magukat, hogy tudják, mennyire fontosak. Amikor egy kisgyerek a csoportjukból odarohan hozzájuk, megöleli őket, örül nekik, akkor érzik, hogy számít, amit csinálnak. Ez olyan magabiztosságot ad nekik, amit semmi más nem tud.

A szeretet, az emberi kapcsolatok, az az érzés, hogy fontosak vagyunk – ez alapszükséglet, és a közösség ezt képes kielégíteni. Erre épül az AlefKids rendszere. Az ember egyik legnagyobb félelme, hogy nem fontos, nem számít senkinek. Szülőként és nevelőként is azt tapasztalom, hogy a legjobb, amit a gyerekeink lelki egészségéért tehetünk, ha hagyjuk őket segítővé válni.

Az EMIH ÁLTAL
SZERVEZETT TÁBOROK

Nyári AlefKids tábor