Csak annak lehet szakálla, aki szakállasan vonult be katonának?

Az izraeli hadseregben időről időre felmerül a kérdés, hogy viselhetnek-e a katonák szakállt. A vallásos katonák szerint az új szabályok diszkriminatívak.

Az elmúlt hetekben ismét felröppen a hír, hogy egy korábban engedéllyel szakállt viselő tisztet felszólítottak arcszőrzetének azonnali eltávolítására. Az elöljáró azzal érvelt, hogy a férfi simára borotvált arccal vonult be 19 évesen, és csak házasságkötése után kezdett szakállt növeszteni. Hiába volt ezért bázisának rabbijától engedélye, mégsem növeszthetett „önkényesen” szakállt.

A hivatalos dokumentumokból azonban kiderül, hogy azért, mert csak a bevonulás után hagyott fel a borotválkozással, nem lehet indok a szakáll eltávolíttatására. Vallásos katonák gyakran viselnek szakállt, még akkor is, ha a szolgálat kezdete után döntöttek így.

A hadsereg szóvivője, Moti Álmoz így kommentálta a helyzetet: „Senkinek nem szeretnénk megsérteni az érzelmeit. Ha egy vallásos katona szakállt akar növeszteni, forduljon a feljebbvalóihoz, ugyanúgy, mint azok a katonák, akik más okból kívánnak szakállt viselni… Másfelől viszont képtelenség komoly hadsereget fenntartani, ha mindenki szakállt visel. Ezért fektettük le a szabályokat.”

Az érintettek azonban úgy érzik, hogy a nemrég életbe lépett új szabályozás szándékosan ennyire bonyolult és nehézkes. Azt mondják, hogy egyes politikusok, illetve a katonai vezetés egy részének szekularizációs törekvése áll az új szabályok mögött. Az engedélyért folyamodó katonák jelentős részét vagy indoklás nélkül utasították el, vagy nem kaptak választ. A szabályszegők elvileg katonai börtönnel sújthatók.

Az izraeli hadsereg jelentős részét teszik ki a vallásos cionista fiatalok, valamint a cheszder-jesivák tanulói. Ezekben a intézményekben összekötik a vallási tanulmányokat a katonai szolgálattal. Az ebbe a csoportba tartozó katonák létszáma a harcoló alakulatokban, illetve a tisztek között jóval felülmúlja az egész hadseregre vetített arányukat. Baloldali aktivisták és politikusok ezért igyekeznek egyre jobban visszaszorítani a nemzeti-vallásos vonal katonáit. Ennek jegyében a tábori főrabbinátust is megfosztották jó néhány korábbi jogkörétől. Ezek a feladatok az adminisztrációs osztályokhoz tartoznak a továbbiakban. Ennek alátámasztására sok katona elmondta, hogy míg az ő szakállviselési kérelmét megtagadták, a háredi katonákét elfogadták. Ezt a tényt a horgolt kipás társadalom elleni támadásnak érzékelik az érintettek.

Egy vallásos katona elmondta, hogy a parancsnoka az egész szakasz számára elrendelte az azonnali borotválkozást arra hivatkozva, hogy a hadsereg főparancsnoka radikálisan csökkenteni akarja a szakállviselési engedéllyel rendelkezők számát. Sokak számára azonban ez nem érv: inkább a katonai börtönt választják, semmint hogy lemondjanak vallási elköteleződésükről. Az ortodoxia számos ágában kötelező, vagy ajánlott a férfiaknak a szakállviselés, ezért az arcszőrzet vallási szimbólumként is értelmezhető.

Ráv Efrájim Mol, lubávicsi haszid, aki a soát túlélve érkezett Izraelbe, negyven éven át szolgált a hadsereg kötelékében. Arról számolt be, hogy soha nem volt problémája azzal, hogy a chábád szokásnak megfelelően szakállt visel. Harcoló alakulatban szolgált többek közt a Golán-fennsíkon, illetve a Sínai-félszigeten. „Úgy látszik, manapság a katonaság befolyásos személyei között vannak olyanok, akiket zavar az ortodox katonák jelenléte a hadseregben… Megérkezik a parancs, és az alacsonyabb rangú katonáknak nem marad választása… Létezik egy további probléma is: vannak hagyományhű, de nem kifejezetten vallásos katonák, akik – Isten ments – gyászolnak. A szfárádiak különös mértékben odafigyelnek arra, hogy a slosimban [30 napos gyászidőszak közvetlen hozzátartozó eltávozása után] ne borotválkozzanak. A jelenlegi parancs szerint annak lehet szakálla, aki szakállasan vonult be, ezért ezek az emberek bajban vannak.” A katonaságnak meg kell értenie: „Nem használjuk fel a vallást arra, hogy kibújjunk a parancs alól. Mi is beültünk szombatonként a dzsipbe, és mindent megtettünk, amire szükség volt, hogy megbizonyosodjunk róla, nem telepítettek-e a határ mellett aknákat az egyiptomi katonák az éjszaka folyamán.”

Smuel Joszelzon, a Cheszder Jesivák Társaságának elnöke így nyilatkozott: „Izrael Állam biztonsági problémái és az izraeli hadsereg előtt tornyosuló feladatok olyan hatalmasak, hogy a szakállt növesztő katonák meghurcolása nem helyénvaló, sőt, elfogadhatatlan… Százával vannak olyan katonák, akik cheszder jesivából, katonaságra felkészítő vallásos iskolából, vagy más helyről érkeznek, és az izraeli hadsereg katonájaként teljesített szolgálatukat tórai parancsolatnak tartják. A szakálluk eltávolítására vonatkozó előírások nincsenek összhangban azzal a ténnyel, hogy az izraeli hadsereg az egész zsidó nép államának hadserege.”

 

 

Forrás: COL és Arutz7