1290-ben I. Edward király parancsára kiűzték a zsidókat Angliából. Több mint kétszáz éven keresztül nem éltek zsidók a szigetországban, és a XVI. században is csak a kényszer hatására katolizált spanyol és portugál zsidók, illetve leszármazottaik telepedtek le. A főként kereskedelemmel foglalkozó „újkeresztényeket” sokan gyanakodva fogadták – tudták, hogy a kitértek egy része titokban gyakorolja ősei hagyományait, és vágynak a zsidósághoz való hivatalos visszatérésre. A zsidók letelepedését tiltó határozat azután sem vesztette érvényét, hogy Anglia szakított a katolicizmussal és protestáns uralkodók követték egymást a trónon. A kevés áttért kereskedő jelenlétét eltűrték, ameddig nem merült fel a gyanú, hogy a zsidó vallás törvényei szerint élnek.
A helyzet 1649-ben érett meg a változásra, amikor, Cromwell Olivér ragadta magához a hatalmat és eltörölte a monarchiát. A mélyen vallásos államférfi azokhoz a puritánokhoz tartozott, akik nagy szimpátiával viseltettek a zsidók iránt. Abban hittek, hogy a világ végső megváltása akkor történik meg, ha a zsidók mind felveszik a kereszténységet. Ebben az időben került vele kapcsolatba a Madeira szigetén született Menasse ben Israel rabbi, aki arra kérte Cromwellt, hogy engedje vissza a zsidókat Angliába. A kabalista rabbi úgy vélte, hogy a Messiás eljövetele akkor következik be, ha a világ minden részén élnek zsidók. Ekkor terjedt el az a vélemény is, hogy Dél-Amerika őslakói valójában az elveszett zsidó törzsek leszármazottai. Az angol puritánokat felvillanyozta az a tény, hogy az indiánokat egyre nagyobb számban keresztelték meg a misszionáriusok. Ha ők valóban zsidók, akkor – hitük szerint – megkeresztelésük sürgeti a végső megváltás eljövetelét. Ezen felül Cromwell úgy vélte, hogy a zsidó kereskedők megjelenése nagyban előremozdítaná az angol gazdasági élet felvirágzását.
Amikor az angol parlament megvitatta a zsidók szigetországba való visszafogadásának témáját, Cromwell hivatalos látogatásra invitálta Menasse ben Israel rabbit, hogy személyesen fejthesse ki véleményét. A zsidók visszatérését sokan ellenezték, különösen az egyházi személyek és a kereskedők. Indokaik között egyaránt szerepeltek teológiai és gazdasági indokok. Az ellenzők meggyőzése érdekében publikálta a rabbi Mikve Jiszráel című művét, melyben egymás után cáfolja meg a zsidók ellen felhozott vádakat.
Az 1655-ben, a Whitehall palotában tartott ülés során az angol parlament végül eltörölte a zsidók letelepedését tiltó törvényt. Cromwell havi járadékot ajánlott fel Menasse rabbinak és kérte, hogy telepedjen le Angliában. A rabbi azonban ekkor már beteg volt, és nem sokkal később otthonában, Amszterdamban hunyt el.
Forrás: NLI
További részletek az angliai zsidóság történetéről itt olvashatók.