Covid-generáció: gyerekek a világjárványban

Az EMIH gyerekintézményei rugalmasan alkalmazkodtak a megváltozott helyzethez

Az egész későbbi felnőttkorra hatással lehet a koronavírus-járvány okozta gyerekkori stressz – állítják szakemberek. Ebből egyelőre annyi látszódik, hogy a gyerekeket megviselték azok a hónapok, amelyeket otthonukban, online-oktatás mellett voltak kénytelenek eltölteni.

 

A gyerekekre hat a felnőttek állapota

Drámai hangvételű, kétrészes cikkben hívta fel a figyelmet Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus a Covid19-járványnak a gyerekekre gyakorolt hosszabb távú pszichológiai hatásaira. A Magyar Tudományos Akadémia honlapján megjelent ismeretterjesztő írásában a szakember rámutatott arra, hogy a lezárásoknak és a karantén-oktatásnak a fejlődés és a tanulás terén a legnagyobb vesztese a 6–8 éves generáció.

– Őket bátran nevezhetjük Covid-generációnak, ahogy ez a tizenévesekre is nagyon illik – szögezte le a szakember.

Az oltások elérhetővé válásával sokan azt hittük, talán már nem lesz olyan a negyedik hullám, mint az első három, amikor lezárásokat, korlátozásokat és a jelenléti oktatás felfüggesztését vezették be világszerte a kormányok. Hiszen az előző hullámok alatt a karanténba zárt gyerekek rendkívül nehéz időszakon mentek keresztül, amelynek hatásai ma még felmérhetetlenek. Az elmúlt másfél év világosan mutatta, hogy a felnőttek szorongása a gyerekekben milyen mélyen csapódik le.

– A gyerekeket körülvevő felnőttek lelkiállapota meghatározza a gyerekek ilyen irányú zavarait is. A koronavírus-járvány több szinten is létbizonytalanságot okoz mindennapi életünkben, így könnyen vezet lelki zavarokhoz. A betegségen túl a munka elveszítése, a család összezártsága és még számos járulékos zavar nehezíti a küzdelmet. Az utóbbi időszakban gyakoribbá is vált az úgynevezett poszttraumásstressz-szindróma – tudjuk meg Gyarmathy Évától.

Azt, hogy a gyerekek milyen súlyos állapotban vannak, jól jelzi, hogy a tavaszi karantén feloldása után a gyermekpszichiátriák elképesztő leterheltséggel működtek. Egyfelől azért, mert a korábban beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekek tömegei számára az online oktatás áldásos volt, számukra a jelenléti oktatásba visszatérés okozott rengeteg problémát. Másfelől pedig azért, mert sokan éppen az otthon falai közé zárva fordultak magukba, és ennek az állapotnak a pszichés kárai az iskolanyitás utáni visszatérés után váltak láthatóvá.

Az UNICEF Magyarország a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház adataira hivatkozva többször is riadóztatta a nyilvánosságot, hogy a bezártság komoly nyomokat hagyott a fiatalokban: a járvány alatt megduplázódott azon serdülők száma, akiket foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata. A karantén alatt a fiatalok körében általános érzéssé vált a reménytelenség, a motiválatlanság és a szorongás.

Egy, az UNICEF által a témában szervezett májusi kerekasztal-beszélgetésben a Vadaskert szakorvosa arra figyelmeztetett, hogy a járvány gyerekekre gyakorolt negatív hatása hosszan elhúzódik, ezért sokkal jobban kell figyelnünk rájuk.

 

Motiválatlanság, fáradtság, stressz, unalom

Ijesztő annak a felmérésnek az eredménye is, amelyet Kövécs Laura, az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete a kortársai között végzett. A felmérés ugyan nem reprezentatív, de jelzi, mekkora a baj. A fiatal válaszadók 64 százaléka azonosította az otthon töltött hónapokat a motiválatlansággal, 58 százaléka fáradtsággal, 56 százalékuk számára a karantén egyet jelentett a stresszel, 54 százalékuknak pedig az unalommal. A felmérésben részt vevők majdnem fele számolt be a karantén ideje alatt megnövekedett otthoni feszültségről.

– A vírushelyzet, az összezártság, a szorongás és a megnövekedett társadalmi feszültség a családokon is lecsapódott, melynek talán leginkább a folyamatosan otthon lévő kamaszok voltak a legjobban kitéve – mondta Kövécs Laura.

A Washington Post a nyáron közölt figyelemfelhívó cikket arról, hogy „itt az ideje, hogy a gyerekek végre visszatérjenek a normális élethez”. Öt orvos – köztük epidemiológus, fertőző betegségek orvosa és belgyógyász – mutatott rá arra, hogy a nyáron és az idei tanévben a gyerekeknek vissza kell térniük normális életükbe, méghozzá – függetlenül az oltási státuszuktól – maszkok nélkül. Az öt orvos azzal indokolta álláspontját, hogy a gyermekek Covid-kockázatai túl alacsonyak ahhoz, hogy igazolni lehessen az őket is sújtó korlátozásokat. A veszélye annak, hogy egy gyermek a koronavírustól gyulladásos-szövődményes állapotba kerül, nagyon alacsony: kevesebb, mint 1 az 1000-hez az esélye. „A vírus 17 hónap alatt közel 400 gyermek életét követelte, ami alacsonyabb, mint az elmúlt influenzaszezonokban bekövetkezett becsült halálozás a gyermekek körében” – világították meg, hozzátéve, hogy ez az alacsony kockázat a gyermekek számára szinte eltűnik, amikor az esetszámok zuhannak. „Amint azt Izraelben és Nagy-Britanniában láttuk, a felnőttek oltása közvetve védi a gyerekeket. Ugyanez a tendencia figyelhető meg itt, az Egyesült Államokban is: a felnőttek elleni védőoltás 50 százalékkal csökkentette a gyermekek koronavírus-fertőzöttségét az elmúlt négy hétben – írták még a nyáron. (Felismerve az iskolák bezárásának negatív hatásait, Boris Johnson, az Egyesült Királyság miniszterelnöke az év elején bejelentette ugyan a harmadik hullám miatti teljes lezárást Angliában, de az általános iskolákat nyitva hagyta.)

 

Ne féljünk segítséget kérni!

– A gyermekkorban összeszedett rossz, negatív élményeinknek, traumáinknak óriási hatásuk van a felnőtt életünkre – hangosította ki Gyarmathy Éva cikkének főbb gondolatait a kerekasztal-beszélgetésen Devorah Leah Hurwitz rebecen, terapeuta, az EMIH ifjúsági szervezetének, az AlefKids-nek vezetője. Hozzátette: a pandémia alatt rengeteg gyerek élte át, hogy a koronavírus okozta megbetegedés miatt elveszítette szeretett családtagjait, vagy látta őket szenvedni a megbetegedésben. Ha ilyen tragédia nem történt a családban, sok gyermekben akkor is okozhatott traumát a szülők egzisztenciális félelme, szorongása.

– Ha azonban a folyamatos szorongást vagy halált traumatikus veszteségként élik meg, az zavarokat okozhat a fejlődésükben. A gyermekeknél olyan poszttraumás tünetek alakulhatnak ki, amelyek túlmutatnak a normál gyászfolyamaton vagy veszteségfeldolgozáson. Önmagában az is, hogy a gyerekek a pandémia miatt nem járhattak iskolába, hogy a normál életük rutinja felborult, nem lehettek gyerekek között, a szüleik bevételei csökkentek, esetleg a szülők munkanélkülivé váltak, a családban folyamatosak voltak emiatt a viták, veszekedések. Ezek mind-mind olyan negatív események, amelyek hatnak az agyra, a fejlődő gyermekre és szintén okozhatnak poszt­traumás tüneteket. Ismert jelenségek ezek, amelyeket a pszichiátriai szakirodalom jól körbeírt. A poszttraumás stressz megakadályozhatja a gyerekeket abban, hogy olyan mindennapi dolgokra összpontosítsanak, mint a tanulás vagy a barátokkal való kapcsolattartás – fogalmazott, hangsúlyozva: bármennyire is különbözőképpen csapódik le a koronavírus okozta veszélyhelyzettel terhelt másfél év a gyerekekben, összességében elmondható, hogy az átélt feszültségek, a szorongások és a veszteségek minden bizonnyal növelni fogják a jövőben az alkoholizmus, a kábítószerfüggés kockázatát körükben. De nemcsak ezeknek a pszichés betegségeknek vannak kitéve a gyerekek, hanem a szívbetegségeknek és számos más egészségügyi problémának is.

– Ha most nem foglalkozunk vele, akkor az egész későbbi, felnőttkori egészséget átszínezheti a koronavírus-járvány okozta gyerekkori stressz – mutatott rá a rebecen, arra biztatva minden szülőt, hogy ha azt érzik, a gyerekük bezárkózik, másként viselkedik, mint korábban szokott, ne féljenek segítséget kérni. Az elmúlt év lezárását felidézve azt mondta, az AlefKids-nél megpróbálták a gyerekeket az online térben is motiválni, és kiemelni az egymásra figyelés fontosságát. Ez rengeteg erőfeszítést igényelt, a fizikai találkozások hiánya nagy kihívás. A digitális felületekre becsatlakozva a gyerekeket egyenként köszöntötték, egyenként örültek mindenkinek. Az AlefKids-ben a kreativitás – rengeteg online játék, az egész családot bevonó foglalkozások – végül sok nehézségen segítette át a gyerekeket, de reménykednek abban, hogy ebben az évben már nem lesz szükség olyan járványügyi intézkedésekre, amelyek a gyerekintézmények bezárásával járnak.

 

A gyerekek elfogadják, ami éppen van

Optimizmussal a hangjában értékelte az elmúlt másfél évet a Bét Menáchem Bölcsőde és Óvoda óvónője. Modesztó Katalin az Egységnek elmondta, hogy bár sokszor hallott megállapítás, mégis igaz: a gyerekek hihetetlenül rugalmasak, jól tudnak alkalmazkodni. Ezt egy hasonlattal érzékeltetve úgy fogalmazta meg: ha az élet citromot dob, a gyerek abból cukros limonádét készít.

– A gyermeki elme elfogadja azt, amiben éppen van – világította meg. Bár azt nehezen élték meg, hogy a kis barátaikkal nem találkozhattak sem a játszótéren, sem az óvodában. A szülőknek pedig az okozott gondot, hogy igyekezzenek csak a szükséges ideig a számítógép elé ültetni a gyereket. – Mindeközben a home office alatt a számítógépen kívül más eszköz nem volt, ami a szülőket a munkájuk ellátásában segítette. Ez egy csapdahelyzet. Még most is nehéz a monitor előtt eltöltött időt csökkenteni. – Sokadjára bizonyosodik be, hogy a számítógép-használat során sok olyan üzenetet kap a gyerek, amely nem az érettségének megfelelő, a túlzott gép előtt ülés negatívan hat a fantáziájára, szókincsének fejlődésére – emelte ki a karanténidőszak egyik legnagyobb problémáját, amivel sok szülő küzd.

Modesztó Katalin tapasztalatai szerint, amikor a karantént feloldották, és újra lehetett óvodába járni, inkább a szülők tartottak attól, hogy a gyerekeknek nehéz lesz visszazökkenniük.

– Két-három csoportra osztva tartottunk Zoom ovit, amennyire a közeg engedte, próbáltuk az online foglalkozásokba bevonni a gyerekeket. Mi úgy láttuk, nagy lelkesedéssel álltak neki ezeknek a foglalkozásoknak, mert érdekesnek találták, hogy gyökeresen más környezetben találkoztak számukra ismerős emberekkel – mesélte Modesztó Katalin, hozzátéve: az ovi újranyitásnál az intézményvezetés szigorú szabályokat vezetett be, ami hatott a gyerekek életére: például a szülők nem kísérhették be a kicsiket a termekbe, hanem a kapuban el kellett köszönniük egymástól. – Kevesebb szomorkodás, pityergés volt, mint most, amikor a rendes kerékvágásban mennek a dolgok – fűzte hozzá kis mosoly kíséretében. Összegezve elmondta: a gyerekek meglepően tájékozottak a betegség, a vírus kapcsán, tudják, miért hívják koronának, mit jelent az oltás. És hogy mit hoz a holnap? Modesztó Katalin csak annyit felelt: erre is csak a citromhasonlatot tudja felhozni.

 

Stabilitást kellett adni a gyerekeknek

A Bét Menáchem Héber–Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában mindhárom hullám alatt bevezetett karantén idején azonnal átálltak az online oktatásra. Glitzenstein Sosi rebecen, az iskola igazgatóhelyettese elmondta: arra törekedtek, hogy legalább négy órát tanuljanak a gyerekek minden hétköznap. Ennél az óraszámnál nem tűztek ki nagyobb célt, éppen azért, mert a monitor előtt töltött időt nem lehet a jelenléti oktatás 45 perces óráival összevetni, és azért is, mert 4-5 órányi számítógépen tanulásban elfárad a gyerek. A Bét Mená­chem Iskolában a karantén időszaka alatt folyamato­san nézték, hogy a gyerekek, illetve a szülők hogyan küzdenek meg a különböző helyzetekkel. Így mérték fel, hogy sok családban megváltozott a napirend: a gyerekek és a szülők is később mentek aludni, mint normál napokon. Ezért például az online napirendben az iskolakezdést kicsit későbbre tették. Az első pár hét alatt ennek a monitorozásnak köszönhetően a szülők és gyerekek igényeire szabva többször is módosítottak az online oktatás rendjén, míg kialakult egy viszonylag széles körben elfogadott munkarend, amelyet viszont próbáltak tartani.

– Megpróbáltunk az iskolán keresztül stabilitást vinni a gyerekek életébe. Az első pár hét után beállt a napirend: a gyerekek tudták, mi mikor lesz, hogy lesz. Ez a stabilitás sokat segített nekik ebben az időszakban – fogalmazott a rebecen. Elmondta azt is, a gyerekek és a tanárok hamar felfedezték, hogyan használhatóak az online platformok arra, hogy a távolból is tudjanak egymással kommunikálni. Ez főleg a nagyobb gyerekeknek ment jól, a kisebbeknek (ezáltal a szülőknek is) azonban sok nehézséget okozott. A tanárok törekedtek arra, hogy ne adjanak olyan házi feladatokat, amelyekhez a szülők segítségét kellett volna a gyerekeknek igénybe venniük, éppen azért, hogy a családok eleve nehéz helyzetét az iskola ne bonyolítsa tovább.

– Nem akartunk a szülőknek plusz munkát adni, stresszt okozni. Tudtuk, hogy sok a probléma. Volt olyan tanulónk, akinek az egyik szülője a lezárásokkal azonnal elveszítette a munkáját. Nem szerettük volna, hogy a gyerek taníttatásával plusz terhet tegyünk a szülők vállára. Nem is volt rá szükség, mert a gyerekek egymással és a tanáraikkal jól tudtak együtt dolgozni – fejtette ki a rebecen. – Ha valakinek nem ment a házi feladat elkészítése, annak tanári segítséget biztosítottunk. Figyeltünk arra is, hogy kinek milyen napja van éppen. Ha azt láttuk, hogy egy gyerek az egyik nap fáradt, akkor segítettünk neki abban, hogy jobb kedvvel, motiváltabban tudjon bekapcsolódni a közös tanulásba – mesélte a karanténoktatásról Glitzenstein Sosi.

 A tanárok minden tanulót egyenként figyeltek, kísértek, és ahol azt érezték, szükség van extra segítségre – például azért, mert a gyerek túlságosan inaktív volt az órán vagy egyáltalán nem kapcsolódott be a közös tanulásba –, ott felkeresték a szülőket. A karantén alatt az iskola minden héten legalább egyszer szervezett egy olyan online összejövetelt, ami csak a beszélgetésről, közös játékról szólt.

– A három hullám és az azt kísérő lezárások megtanítottak minket arra, hogyan készüljünk online óravázlatokkal, feladatokkal, amelyekkel hatékonyan, de mégis változatos, színes, figyelemfelkeltő eszközökkel, módszerekkel tudjuk átadni a tananyagot a diákok számára   – tette hozzá az igazgatóhelyettes.

Behozhatatlanul lemaradhatnak a hátrányos helyzetű gyerekek Egy nemrégiben megrendezett konferencián Lannert Judit közgazdász, oktatáskutató rámutatott, hogy a pandémia nagy fokú tanulásteljesítmény-lemaradást okozott, ami nem egyformán érinti a különböző társadalmi réteghez tartozó gyerekeket. A hátrányos helyzetű tanulóknál az eddigi lezárások akár egy év lemaradást – és ezzel óriási kompetencia-visszaesést is okozhatott. Ez ma még felmérhetetlen veszteség a későbbi életükre, a mostani lemaradás a későbbi munkabéreikben mutatkozik meg negatív módon. Lannert Judit ennek alátámasztására felidézett egy kutatást: Argentínában néhány évtizeddel ezelőtt az időjárás miatt kellett több hónapra bezárni az iskolákat. A kutatás ennek a bezárásnak a hatásait vizsgálva megállapította, hogy az iskolaszünetben érintett diákok későbbi fizetése szignifikánsan alacsonyabb volt, mint azoké a kortársaké, akiket az iskolai kényszerszünet nem érintett. Ez a mintázat előre megjósolhatóan most is ismétlődni fog. Az iskolabezárások miatt sérült egy generáció. Azonban az igazán nagy vesztesek azok a hátrányos helyzetű gyerekek lesznek, akiknek a szülei – a középosztálybeli társaikkal ellentétben – nem tudták a gyerekeiket a karanténban a tanulásban segíteni, vagy magántanárok megfizetésével kompenzálni a kieső iskolai napokat.

 

Lázadó kamaszok a digitális oktatásban

Szilánk Zsuzsa, a Maimonidész Gimnázium igazgatója lapunknak elmondta, diákjaik érzékeny korban vannak, nagyon kell figyelni rájuk. Ezt a figyelmet a gimnáziumban a karantén idején is megkapták: azok a tanulók, akiknek valami miatt nehezebb volt a bezártság, a kortársakkal való találkozás hiánya, a digitális oktatás, azoknak iskolapszichológus segített. „A pedagógusok időt szántak arra, hogy az órák előtt a tananyagon kívül is beszélgessenek a gyerekekkel, a hogylétükről érdeklődjenek, ezzel folyamatosan figyelemmel kísérték a gyerekeket, és ha valami probléma volt, az hamar kiderült, azonnal tudtunk segíteni akár az iskolapszichológus, akár a fejlesztőpedagógus segítségével, ha kellett, a szülőket is bevonva a folyamatba” – meséli az igazgató, hozzátéve, volt olyan diákjuk, akinek a bezártság pszichés problémákat okozott. – „A múlt évi karantén azért is volt különösen megterhelő a kamaszoknak, mert a kijárási korlátozások miatt össze voltak zárva a szüleikkel, tehát azokkal a családtagjaikkal, akiktől ebben az életkorban távolodnak, akikkel szemben lázadnak.”

A gimnazisták – amellett, hogy nagyon várták, hogy újra együtt lehessenek az iskolában – megtalálták a módját annak, hogy a barátaikkal tartsák a kapcsolatot, ami segített átvészelni ezt az időszakot. „Rengeteg zoomos megbeszélést tartottunk a szülőkkel is, iskolai programokat szerveztünk az online felületen, ez sokat segített a gyerekeknek. Amint a járványügyi szabályok lehetővé tették, kültéri programokat szerveztünk.”

A tanulást könnyen tudták digitális platformokon folytatni, hiszen az infokommunikációs eszközök magabiztos használata a mindennapok része volt a karantén előtt is a Maimonidész Gimnáziumban. „Nagyon hálás vagyok a pedagógusainknak, akik elérték, hogy még ebben a helyzetben sem lett a gyerekeknek elmaradása a tananyagból. Még online tornaórákat is tartottunk, mert nagyon fontos volt ebben a helyzetben, hogy felálljanak és mozogjanak.”

A sok nehézség mellett az igazgató azt is látja, hogy ez a különleges helyzet nagy fokú önállóságot adott a gyerekeknek: „Amellett, hogy a tanulástechnikájukat fejleszteni kellett, az, hogy nem volt mögöttük folyamatosan a tanár, hogy ellenőrizze őket, önálló tanulásra és fegyelmezettségre sarkallta őket.”

 

Lost Generation helyett Welcome Generation Az ENSZ szeptemberben New Yorkban megtartott, a fenntartható fejlődés céljairól szóló konferenciáján egy huszon­éves férfiakból álló popegyüttes mondta ki először, hogy miként hatott rájuk az elmúlt másfél év: ebben az időszakban a sok elmaradt közösségi rendezvény megviselte a fiatalokat, sokan zavarodottak és nyugtalanok lettek. Ám a világ nem állt meg, ez az a korosztály, amely képes alkalmazkodni a kor kihívásaihoz, nem fél a változásoktól, új kihívásokat keres. Elveszett generáció („Lost Generation”) helyett hívjuk őket inkább „Welcome Generation”-nek, amelynek tagjai folyamatosan törnek előre. (V)