Az alábbiakban közlünk egy válogatást időrendben a Coresz e-mail listán zajlott vitáról a decemberi nyilvános chánuká gyertyagyújtással kapcsolatban.
Igyekeztünk objektívan válogatni az írások között, azonban a hosszú levelek közlése csak korlátozott mértékben állt módunkban. A levelek címét a szerkesztő választotta, de egyébként eredeti stílusban és formában jelennek meg – esetleg a nem témába vágó részek kihagyásával. Csak azoknak közöljük a teljes nevét, akik ebbe beleegyeztek.
Várjuk az esetleges további hozzászólásokat a szerkesztőség posta vagy e-mail címére.
Magyarországon először lobbant fel köztéren a hanukagyertya lángja december 13-án. A fény ünnepének nyolc napja mindegyikén újabb és újabb gyertyákat gyújtanak Budapesten, a Nyugati téren. A rendezvény nem csupán a magyar zsidó közösség, hanem a szabad vallásgyakorlást garantáló demokrácia számára is jelentős esemény. Az utolsó gyertya meggyújtásra vasárnap kerül sor.
A Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, valamint a Pesti Jesiva jóvoltából hazánkban első alkalommal gyújtottak gyertyát köztéren hanuka ünnepén. A Nyugati téren felállított hatalmas gyertyatartónál nyolc napig (december 13. és 20. között) zenével és tánccal fogadják az arra járókat. Ezzel a kezdeményezéssel Budapest bekapcsolódott a világ nagyvárosait behálózó ünnepségsorozatba. Washingtontól Moszkváig, Párizstól Hongkongig egyszerre, magyar idő szerint délután ötkor gyúlnak meg a gyertyák. A gyertyagyújtás a csodát hivatott jelképezni – mondja Zoltai Gusztáv, a Budapesti Zsidó Hitközség igazgatója.
Időszámításunk előtt 165-ben a zsidóságukhoz hű kevesek a makkabeusok vezetésével legyőzték a szíriai görögök hatalmas hadseregét, elejét véve ezzel a szellemi és fizikai megsemmisülésükhöz vezető asszimilációnak. Az újjáavatott Szentélyben csak egy napra elegendő olaj maradt a menóra lángjának meggyújtásához, a gyertyák mégis nyolc napig égtek. A csoda kezdetének napját ünnepnek nyilvánították. Mint a zsidó ünnepek többsége, ez is bensőséges, családi szertartásokat ír elő, a hanuka azonban „kötelezővé teszi” a csoda közhírré tételét. Így az otthon gyújtott gyertyát ki kell tenni az ablakba, hogy azt mindenki lássa.
A Nyugati téren mindennap délután öt órakor lobbantanak lángra egy-egy újabb gyertyát, és zenével, tánccal és a hagyományos fánkkal fogadják az arra járókat.
(Népszabadság, 1998. december 14.)
Az ünnepségen részt vettek, illetve köszöntő beszédet mondtak a több száz fős ünneplő zsidó közösség előtt: Dr. Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke, és Zoltai Gusztáv, üv. igazgató, Dr. Englander Tibor, a Magyar Cionista Szövetség elnöke, Járon Mayer, az Izraeli Nagykövetség Elsőtanácsosa, Rózsa T. Endre újságíró, Háráv Ávrahám Salamon, Rison LeCion, Izraelből és más közéleti személyiségek.
Az eseményeknek nagy visszhangjuk volt a TV-ben, a rádióban és a nyomtatott médiában.
Tegnap este kint voltam a Nyugatinál az Oberlanderék gyertyagyújtásán, óriási hecc volt, a Pesti Jesiva egyik bóchere szintetizátoron játszott, több mint fél órát táncoltunk, óriási hangulat volt. Olyan 100–150 ember lehetett, a félősök megnyugtatására én 4 biztonságist számoltam, de azok komolynak tűntek (nem izomagyú barmok, hanem fülhallgatós úriemberek). Ma este már jég sem lesz, eltunyulni sem lehet, gyertek minél többen! Fánkot is kap mindenki, sajnos nincs hozzá lekvár, de így is nagyon finom. Tegnap este kint volt az összes magyar TV, kíváncsi vagyok, ma is így lesz-e, meg hogy benne leszünk-e a híradókban (a tegnapiakba gondolom már nem fértünk bele). Nézzetek TV-t helyettem is, és írjátok meg, mit láttatok, mert nekem nincs!
Én is ott rongáltam a levegőt tegnap este a Nyugatinál és tényleg jó buli volt. Nagyon kellett már egy ilyen (szerintem). Remélem, ma többen lesztek, sajnos én nem tudok ott lenni.
Egyébként valóban ott voltak a TV-k 1-től 3-ig (MTV1, TV2, TV3) és a Hét után az 1-esen a Híradóban benne is voltunk (nagytotál + táncoló bócherek és Vasadi + rabbi Oberlander nyilatkozik)…
Érdekes (…) dolgot tapasztaltam az utóbbi időben.
Nekem nagyon tetszett a chábádok nyugati téri gyertyagyújtása. Általában a hábonimos barátaimnak is tetszett. Ezzel szemben szüleim vagy nagymamám generációjától azt hallom, hogy ez egy „szörnyű” dolog volt. Azt mondják nem volt más értelme, minthogy felhívja a zsidókra a figyelmet és kihívóságával csak kárt tegyen a magyarországi zsidóságban.
Miután láttam, hogy a zsido.com-on lévő szavazáson is kb. 20% a gyertyagyújtást elvető szavazatok vezetnek, kicsit kezdett a dolog jobban bántani…
Miért vagyunk mi ilyen visszahúzódóak? (kinek nem inge…) Szerintem ez eléggé nagy probléma.
Ha a gojoknak van joga ahhoz, hogy az egész ország karácsonyfába és angyalkákba boruljon (teljes nyilvánossággal), akkor annak a kb. 80000 zsidónak miért nincs joga nyolc napig a nyugatinál gyertyát gyújtania?!
Hozzászólásokat várok, nagyon érdekel a véleményetek.
Hirschberg Péter
Csak annyit, ott voltam az első és utolsó napon, jöttek-mentek az emberek és semmi elmarasztaló megjegyzést nem tett senki, többen viszont érdeklődve megálltak.
Szerintem ez a probléma álprobléma.
Én már korábban is leírtam, hogy szerintem jó ötlet volt a nagy nyilvánosság előtt elkövetett gyertyagyújtás. (Vidéki száműzetésem miatt csak az első napon tudtam ott lenni.) Hasonlóan jónak gondolom a lubavicsiak diákszigeti részvételét is, bár az egy húzósabb terep.
Nagy – és kis szüleink reakcióját megértem, mert akit 1x a kígyó megharapott, az utána a gyíktól is tart.
Arra persze nem kell számítani, hogy a nyilvános gyertyagyújtás után csurkapista és díszes csapata kilógó cicesszel fog tüntetni a vallásszabadság ilyetén megnyilvánulása mellet, de hát nem is erre szerződtek. Viszont a jóérzésű embereknek vállszeg tetszett. Egy nemzsidó barátom többször is megnézte a gyertyagyújtást jártában-keltében és utána kikérdezett, hogy mi is ez voltaképpen. Szóval csak így tovább!
A zsidók miért ellenzik?
Úgy látszik, hogy félreértettetek…
Az egy dolog, hogy egy magyar mit gondol erről.
Vagy tetszik neki (érdekli), vagy nem érdekli (ezzel nincs semmi baj), vagy ellene van (ezzel annál több).
De hogy mi zsidók miért vagyunk ellene…? (Csak ismétlem magam: kinek nem inge ne vegye magára, mégis a zsidók nagy részének nem tetszett az ötlet.) Sokan azt mondják, hogy Magyarország a világ talán egyik legkevésbé antiszemita/rasszista országa… Akkor miért ne lehetne nyilvánosan ünnepelni az ünnepeinket?
Én azért vagyok ellene, mert a vallási meggyőződése, származása mindenkinek a magánügye. Ez sem nem érdem, sem nem bűn. Egyáltalán nem szégyellem a származásom – nem vagyok vallásos –, kifejezetten öntudatos zsidónak tartom magam – még akkor is, ha hiányosnak tartom a zsidóságról való ismereteimet, de nem kívánom a környezetemet terhelni vele. Én nem szeretem azt sem, ha valaki hatalmas arany kereszttel, és azt sem, ha hasonló méretű Dávid csillaggal a nyakában „tűntet”. Miért kell nekünk a kultúránkat, a hagyományainkat az utcára kivinnünk, mint egy vurstliban mutogatnunk?
Nagyon egyetértek kulturális színvonalas zsidó fesztiválokkal, BZsK-s, MAZSIKE-s rendezvényekkel, ahová az jön el, aki akár – zsidó, nem zsidó –, de miért kell a Nyugatinál, mint echte zsidó helyszínen (?) gyertyagyújtással és tánccal provokálni a nagyérdeműt?
Az igazi megoldás talán az lenne, ha a vallási ünnepek alkalmával már az általános iskolában – a világi oktatás keretében – felvilágosult és toleráns pedagógusoktól, esetleg kellően tájékozott szülőktől – hallanának a gyerekek a két nagy vallás hagyományairól, az ünnepek tartalmáról, a hozzájuk kapcsolódó népszokásokról, s az se lenne baj, ha a családokban lennének ilyen beszélgetések, akkor talán a „Ha a gojoknak van joga ahhoz, hogy az egész ország karácsonyfába és angyalkába boruljon (teljes nyilvánossággal)” típusú rasszista mondatok nem kerülnének fel egy zsidó levelező listára.
Tüntetni értelmetlen, de ismeretterjeszteni kell
Teljesen igazat adok Pkóródinak, hogy nem szükséges köldökig érő Dávid-csillaggal reklámoznia az embernek a származását. De szerintem a gyertyagyújtás más ügy. Igenis ráfér a lakosság nagy részére, hogy rájöjjön, a zsidó az nem arról szól, hogy kaftán és szakáll. És nem egy búvalbélelt népség, hanem tud örülni, énekelni és táncolni. Egyébként régebben volt Chánukákor tévéközvetítés valamelyik zsinagógából. Az nagyon mesterkélt és személytelen volt. Annál (pont a köznapi jellege miatt) jobb a Nyugati tér (v. bármely semleges hely)…
Úgy szép a világ, ha mindenki megmutathatja magát. Természetesen úgy, hogy nem erőlteti rá magát a többire. Amit az emberek nem ismernek, arra gyanakszanak. A zsidóság ezer év óta [szenved] amiatt, hogy a köznép nemigen tudott róla semmit, ezért könnyű volt elhitetni a vérvádakat és egyéb kedves dolgokat. Ezért kell nyilvános gyertyagyújtás!
A gojos-fenyőfás-angyalkás mondatról csak annyit, hogy egyrészről tényleg erős, másrészről viszont biztos vagyok abban, hogy aki a keresztények közül igazán komolyan veszi a karácsonyt, annak legalább annyira herótja van ettől a fogyasztói kultúrásított vallási cirkusztól, mint Hisunak.
A részemről a vitát lezártam, egyrészt mert elmondtam mindent, amit akartam, másrészt meg nem leszek e-mailközelben min. 1 hétig…
Az én szüleimnek és nagyszüleimnek pont az volt a bajuk ezzel a Nyugati téri gyertyagyújtással, hogy szerintük emiatt egész Budapest azt gondolja, hogy aki zsidó, az mind ilyen („kaftán és szakáll”). Mert ezt látták. Amikor mondtam nekik, hogy volt ott egy csomó „hétköznapi” ember is, azt mondták, hogy jó, de a szervezők és akik szerepeltek (vagyis beszéltek, gyújtottak, stb.), azok „olyanok” voltak. Szóval szerintük ez lejáratta a zsidókat.
A zsidóságukat passzívan megélőknek volt fontos a nyilvános gyertyagyújtás
Először is csatlakozom H. Gáborhoz.
Valóban én sem tartom helyesnek azt, hogy valaki rohangál az utcán és egy nagy dávidcsillaggal azt üvöltözi, hogy zsidó (valljuk be, ez ritka jelenség).
Viszont ha összeadjuk, hogy egy évben mennyi zsidó jelenik meg zsidó szervezetekben, rendezvényeken, stb., akkor (nagyon) jóindulatúan azt lehet mondani, hogy kb. 10 ezren (és még a nyilvánvaló átfedésről nem is beszéltünk…). Hol van a többi zsidó?
Nekik fontos ez a gyertyagyújtás! Hogy észrevegyék, már nem szégyen zsidónak lenni (én ezt nekik céloztam, tudom erős).
Egyébként nem gondolnám, hogy ez Dávid-csillagos tüntetés. Gondolom Kóródi (bocs nem tudom a keresztneved) te egy liberális szellemű ember vagy (javíts ki ha nem). Akkor meg nekünk miért nincsen jogunk az utcán ünnepelni?
Abban egyetértek, hogy az utcán nem a legjobb ünnepelni. De szerintem ez nem is azokat célozza, akik otthon vagy valamilyen közösségben ünneplik a Chánukát.
Anna, ne haragudj az esetleges erős szavakért:
Ezek a kaftánosok „olyan” zsidók, te „ilyen” zsidó vagy, a szüleid/nagyszüleid „amolyan” zsidók. Szerintem ti mind zsidók vagytok. És hogy ha az „olyan”-ok felvállalnak téged, akkor te is vállad őket. A zsidóság sok részre van tagolódva, de mind zsidók vagyunk.
Arról meg nem is beszélve, hogy az ükszülők mind kaftános bajszos zsidók voltak…
A kommersz dömping rövid távon elkerülhetetlen
…egyetértek Z. G.-vel, hogy akkor mi hogy várhatnánk el, hogy ne legyen karácsonydömping, ha mi is ezt csináljuk. De azt hiszem, hogy megint azt kell hogy mondjam, hogy ha nem teszünk semmit, mondván, az a jó, és várjuk, hogy majd talán nem lesz karácsonydömping, akkor addigra amire esetleg beteljesül az álmunk, már nem lesz zsidó Magyarországon…
És akkor? Mivel nem lesz úgy, ahogy mi szeretnénk, akkor inkább kövessük mi is a rossz gyakorlatot? Ha változtatni akarunk ezen, akkor hallatni kell a hangunkat, de nem szabad közben ugyanazt csinálni. Tudod, van egy szép mondás, „bort iszik és vizet prédikál”…
…Más kérdés: vannak-e objektív mércéink annak eldöntésére, hogy egy ilyen program több embert vonz-e a valláshoz, mint ahányat „eltaszít”? Ez alatt azt értem, hogy van olyan asszimiláns magyar zsidó, akinek tetszik a zsidóság azon formája, amit a Nyugati téren bemutattak, és van, akinek nem. Előbbieket talán sikerül „visszatéríteni a gyökerekhez”, de félő, hogy az utóbbiakat eltaszítjuk. Kik vannak többségben? Hogyan tudjuk eldönteni, hogy egy programmal többet nyerünk, vagy többet veszítünk?
Az eddigi „zártkörű” (hitközségi terem, kibérelt, zárt terem, kibérelt, zárt park, tábor,…) programokkal kevés embert lehetett megnyerni, és keveset elveszíteni. Talán a vita most arról szól, hogy a mostani eseménnyel sok embert lehet megnyerni, és sokat elveszíteni.
Akinek tetszik ez a műfaj, az örül neki, mert szerinte sokat lehet ezen nyerni. Akinek meg nem, az ellenzi, mert szerinte sok embert lehet ezzel végképp elfordítani a zsidóságtól, és a zsidóság más formáit kellene megmutatni az embereknek.
A kérdésem újból: van-e olyan eszköz, amely független az emberek ízlésétől, amelynek segítségével el lehet dönteni ezt a kérdést?
„Magamnak akarok ünnepelni vagy a világnak?”
Azt hiszem, rossz az analógia a közterület-használat és a hittanóra között, már csak azért is, mert a hittanóra nem zavar másokat. Csak az megy be a hittanórára, akit érdekel. A közterületen viszont mindenképpen belebotlik az is egy-egy rendezvénybe, aki nem akar.
A közterületekkel kapcsolatban te magad is felveted a kérdést, mi a jó ízlés határa. Lévén, hogy elég nehéz megállapítani, mi az, ami még elfogadható és mi az, ami már nem, sokkal egyszerűbb úgy kezelni a kérdést, hogy senki ne menjen az utcára, hanem ünnepeljen ott, ahol biztosan nem zavar senkit. Mitől lesz az én Chánukám szebb, jobb, ha a Nyugati téren ünneplem, mint akkor, ha otthon vagy a zsinagógában gyújtom meg a gyertyáimat? Magamnak akarok ünnepelni vagy a világnak?
„3) Hogy is mondják? Cirkuszt és kenyeret a népnek? (Mj: a Nyugatinál is ez volt, csak ott fánk)”
Te ne haragudj, de szerinted a Nyugati térnél nem egy micva teljesítése zajlott? Nem azért ment ki oda az Oberlander, ugyanúgy mint a többi lubavicsi a világ nagyvárosaiban, hogy pirszum háneszt [szerk.: „a csoda közhírré tétele”, ld. Talmud, Sábát traktátus 23b.] csináljon? Rab Oberlanderről sok mindent el tudok hinni, de azt nem, hogy ne valódi vallási meggyőződésből csinálta volna ezt az egész cirkuszt a Nyugatinál…
Megjelent: Egység Magazin 9. évfolyam 37. szám – 2014. július 30.