„Drága Édesanyám, nem tudok mit mondani, csak kettőt: Millió köszönet. Bocsáss meg, ha lehet. Te tudod nagyon, miért, nem kellenek szavak.
Végtelen szeretettel
Lányod”
Cháná Szenes életrajzának állandó eleme az írás: már azt megelőzően alkotott, hogy megtanult volna írni – nagyanyjának diktálta le szerzeményeit. Kezdetben magyarul írt, alijázása után pedig igen hamar héberre váltott. A fiatal nő halála pillanatáig írt, még a börtöncellában is szerzett verset. Utolsó, papírra vetett sorait az Izraeli Nemzeti Könyvtár Szenes Család Archívuma őrzi. Kivégzése után egy kis cédulát találtak a ruhája zsebében. Az üzenet néhány magyar nyelvű sorból állt csupán, címzettje Katalin, az édesanya. A folytonosan író hős utolsó perceiben a hallgatást választotta: „nem kellenek szavak” – írta.
Cháná Szenes 1944 januárjában hagyta el a brit mandátum alatt levő Palesztinát. Márciusban érkezett repülővel Olaszországba, majd nem sokkal később ejtőernyővel ugrott ki Jugoszlávia fölött, ellenséges területen. Mintegy három hónapon át járt a partizán csoportok között, várva az alkalmat, hogy átléphesse a határt szülőföldje, Magyarország felé. 1944 júniusában ő és feljebbvalói elérkezettnek látták az időt, ám a küldetés órák leforgása alatt kudarcot vallott: a fiatal nőt nem sokkal a határ átlépése után elfogták, és kémkedés vádjával azonnal börtönbe csukták. Életének utolsó öt hónapját kegyetlen körülmények között, börtönbe zárva töltötte.
Nem sokkal a határ átlépése előtt adta át egyik bajtársának, Reuvén Dafninak életműve egyik leghíresebbé vált, Áldott a gyufa kezdetű költeményét. Arra az esetre, ha nem térne vissza a küldetésből, mondta Dafninak, aki azt felelte, hogy az lehetetlen. A férfi először eldobta a cédulát, de később mégis magához vette, így menekült meg Cháná Szenes egyik legutolsó verse. A kéziratot Izraelben őrzik.
A Szenes család 2020 végén helyezte el a Cháná Szenes-gyűjteményt az Izraeli Nemzeti Könyvtárban. A gyűjtemény többek közt további jegyzeteket és leveleket is tartalmaz, melyeket Cháná az ország elhagyása után, a küldetés felé haladva írt. Ezek közt szerepel két levél, melyeket édesanyjának, illetve fivérének (Giora, Gyuri) írt 1944. március 13-án, az ugrás előtt két nappal. A két kis levélkét ceruzával írta, magyar nyelven:
„Anyám, drágám, néhány nap múlva olyan közel leszek Hozzád és olyan távol. Bocsáss meg nekem és próbálj megérteni. Millió öleléssel, Anna”.
A cetli alján a dátum: 1944. március 13. A papír hátoldalán „Anyámnak”, aláírásként pedig fedőneve: Hágár szerepel.
Rövid üzenetek, megbocsátásért való könyörgés, néhány vers. Egy valódi hős halálhoz vezető útjának tanúságtételei.
Emléke legyen áldott!