Chájim Vitál rabbi kétségtelenül a szent életű Ári, a kabalista Jicchák Lurja rabbi legnagyszerűbb tanítványa volt, és az ő révén ismerjük az Ári tanításait. Chájim Vitál rabbit halálozási évfordulója, niszán 30. (ebben az évben április 12.) alkalmából mutatjuk be olvasóinknak.
Izrael Földjén, valószínűleg az észak-izraeli Cfáton született 1543 körül, olaszországi eredetű családban. Apja, Joszef neves tóramásoló volt, akinek a tfilinjei igen keresettek voltak, mert azt mondták róluk, hogy különösen magas szintű szentségben és tisztaságban írja őket, speciális kabalista gondolatokra összpontosítva. Tórára Mose Alsich, a korabeli Cfát egyik legnagyobb rabbija tanította, kabalára pedig korának másik elismert mestere, Mose Cordovero rabbi (betűszóval Rámák). Tanítómesterei között szerepelt Joszef Káro is, a Sulchán Áruch összeállítója is, aki meglátta a fiatalemberben a hatalmas potenciált, és minden tanárát figyelmeztette erre.
Már egészen fiatalon kommentárokat írt a kabalához. Miután az Ári 1570-ben Egyiptomból Cfátra költözött, a Rámák pedig meghalt, Chájim rabbi hamarosan elkötelezte magát Lurja rabbi mellett. Ugyan az Ári ezután már csak két évet élt (csupán 38 éves volt, amikor lelkét visszaadta teremtőjének), ennyi idő elegendő volt reb Chájimnak arra, hogy a lehető legnagyobb teljességben lejegyezze mestere mély értelmű tanításait. Ennek az áldozatos munkának köszönhető, hogy az Ári tanításai fennmaradtak, mivel ő maga nem írta le azokat, csupán hűséges tanítványa tolmácsolásában ismerjük őket. Chájim Vitál rabbi egyébként maga is több könyvet írt, elsősorban kabalisztikus műveket, és ezek egy része eredeti formában, saját kéziratában maradt ránk. Bár halálakor úgy rendelkezett, hogy minden feljegyzését temessék el vele, néhány évvel később – egy kabalista szertartást során – engedélyt adott két rabbinak, hogy a kéziratokat kiássák és használják.
Egy történet szerint néhány hónappal a halála után megjelent reb Chájimnak a Rámák. A rabbi megkérdezte néhai mesterét, hogy az Égi Jesivában kinek a megközelítése szerint tanulják a kabalát, vajon az ő módszerét követik-e, vagy Lurja rabbiét. A Rámák így felelt: „Mindkét megközelítés valódi. Az én megközelítésem az egyszerű, amit a kabala tanulmányozásában kezdők is alkalmazhatnak, míg a te tanítód [az Ári] a mélyebb és előrébb való megközelítés. Az Égi Jesivában én is csak aszerint tanulok.” Hogy miként jutott a mély tudás birtokába reb Chájim Vitál, arról ő maga így írt önéletrajzi könyvében (Széfer háchezjonot, A látomások könyve), mely saját kézírásával írva maradt ránk: „Amikor először látogattam meg szent emlékű mesteremet, hogy tőle tanuljak bölcsességet, éppen Tverjába [Tibériás] indult. Magával vitt engem. Csónakban szálltunk, és [a Kineret tavon] elhajóztunk egy pontig, ami a régi tverjai zsinagógával pontosan szemben volt. Ekkor a tanítóm poharat merített a vízbe, és nekem adta, hogy igyak. Azt mondta, hogy ettől fogva képes leszek a kabala bölcsességét felfogni, mivel a víz, amit ittam, Mirjám kútjából származott [mely a Kineret alatt van].” (Mirjám kútjáról korábban itt írtunk.)
A találkozásukat követő egy éven belül Chájim Vitált már híres kabalistaként ismerték mind Izraelben, mind pedig szerte a diaszpórában. Amikor Lurja rabbi 1572-ben elhunyt, Vitál rabbit tekintették az utódának. Ő volt ugyanis az egyetlen, akinek hivatalosan is engedélyt adott arra, hogy tanításait lejegyezze, többi tanítványa csak titokban írta le a mestertől hallott, mély bölcsességeket. Lurja rabbi halála után Vitál rabbi összegyűjtötte ezeket a titkos jegyzeteket is, rendezte és kötetbe szerkesztette őket. Szeretett mesterének kabaláját adta tovább a követőknek és nagy számú csoport gyűlt köré, hogy Vitál rabbitól hallhassa az Ári tanításait. Mély tudása mellett csodatételeiről, különösen csodás gyógyításairól is ismerték. Széfer hápeulot című, szintén saját kezű kéziratban fennmaradt könyve különféle gyógyítási módszerekről, kabalisztikus tevékenységekről és segítséget hozó szegulákról szól. Arra is képes volt, hogy feltárja az emberek lelkének történetét és természetét. Később, 1587-ben korábbi tanára, Mose Alsich rabbi a jeruzsálemi rabbinikus bíróság egyik vezetőjévé nevezte ki. Néhány évig működött Jeruzsálemben, majd visszatért Cfátra. Onnan 1594-ben költözött Damaszkuszba, ahol 77 éves koráig, 1620-ban bekövetkezett haláláig élt.
Emléke legyen áldott!
zsido.com