A Zohár, vagyis a Ragyogás Könyve, a zsidó misztikus filozófia, a kabala legfontosabb és legmélyebb műve.
A Zohár arámi és héber nyelven íródott mű, Mózes öt könyvéhez nyújt magyarázatokat és aggádikus kiegészítéseket. Feltárja a világ, az emberi lélek és az isteni bölcsesség rejtett összefüggéseit.
A Zohár aggádikus kiegészítései
Az aggádikus kiegészítés olyan történeteket, példázatokat, erkölcsi tanításokat és filozófiai elmélkedéseket jelent, amelyek a Tóra és a Talmud szövegeihez kapcsolódnak. Az aggáda (héber: אַגָּדָה) a zsidó irodalom azon része, amely nem törvényi (háláchikus) jellegű, hanem inkább spirituális és etikai üzeneteket közvetít.
A Zohárban ezek az aggádikus kiegészítések a Tóra egyes részeit mélyebb, misztikus értelmezésekkel ruházzák fel, és gyakran szimbólumokon, titkos jelentéseken és spirituális párhuzamokon keresztül magyarázzák a világ működését.
Simon bár Jocháj rabbi
Bár a XIII. században Mose De Leon spanyol zsidó író tette közismertté, a hagyomány szerint a mű szerzője az ókori bölcs, Simon bár Jocháj rabbi, akinek sírjához a mai napig zarándokok ezrei látogatnak el Meronba.
Az alábbi gondolatok a Zohár esszenciáját ragadják meg – időtlen bölcsességek, amelyek segíthetnek jobban megérteni a világ működését.
Nincs füst tűz nélkül és nincs tűz füst nélkül.
Az ember nem ismerheti meg az édességet, amíg meg nem ízlelte a keserűséget.
Nincs olyan szó a világon, melyet ismernének, mielőtt elhangzana.
Egy férfi nő nélkül fél test csupán.
Nincs Tóra bölcsesség nélkül és nincs bölcsesség Tóra nélkül.
Akit fájdalommal tölt el a jó emberek szenvedése, annak a bűnei eltöröltetnek a világból.
Az adakozás az élet fája.
Aki közel akar kerülni, azt közel vonják.
A düh mérget tartalmaz.
Ha valakit olyan tulajdonságaiért dicsérnek, melyekkel nem rendelkezik, azzal a hiányosságait fedik fel.
