Szukot alatt különleges birkát kohánimot tartottak Izraelben.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Áronhoz és fiaihoz, mondván: Így áldjátok meg Izrael fiait, mondván nekik: Áldjon meg téged az Örökkévaló és őrizzen meg téged. Világíttassa az Örökkévaló neked az ő arcát: és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Örökkévaló az ő arcát, és adjon neked békét.
A papi áldás, vagyis a birkát hákohánim (jiddisből eredő szóval düchenolás) szavai Áron főpaptól, Mózes testvérétől származnak (M.IV. 6:22-26). A 13. életévüket betöltött, vagyis a zsidó jog szerint felnőtt kohén férfiak minján (legalább 10 zsidó férfi) jelenlétében mondhatják el ezt a különleges áldást. (Kohénok azok, akik vérvonalukat apai ágon vissza tudják vezetni Áron főpapra, és ezen kívül más követelményeknek is meg kell felelniük.)
A szertartás előtt a kohénoknak tilos alkoholt fogyasztaniuk. Az áldás előtt leveszik a cipőjüket, és egy lévi leönti a kezüket vízzel. Táleszba (imalepel) burkolóznak, és kezüket a hagyományos kohén kéztartással felemelik. Az áldás szavait az előimádkozó előremondja nekik, nehogy hiba történhessen. Amíg az áldás tart, nem szokás a kohénokra nézni. A férfiak táleszba burkolóznak, és gyermekeiket is beburkolják vele.
Míg Izraelben szokás a mai napig, hogy minden reggeli imában, illetve szombatonként a muszáf ima során is elhangzik a birkát hákohánim, amennyiben jelen van legalább egy kohén az imádkozás alkalmával, addig a gálutban, vagyis Izraelen kívül csak ünnepeken szokás a düchenolás. Ennek oka, hogy a papi áldást örömteli hangulatban kell fogadni, s ez a száműzetés országaiban csak ünnepekkor teljesülhet, Izraelben viszont maga a szentföldi zsidó lét képes a megfelelő örömöt a szívekbe költöztetni, akár a hétköznapokon is.
Évente kétszer, peszách és szukot félünnepi napjain különleges birkát kohánimot tartanak Izraelben. Emberek tízezrei gyűlnek össze a Siratófalnál, hogy meghallgassák több száz kohén áldását. A szokást Menáchem Mendel Gáfner jeruzsálemi rabbi vezette be 1970-ben. A rabbi – egy talmudi részlet alapján, mely arról beszél, hogy milyen pozitív hatásai vannak a papi áldásnak még akkor is, ha nem áll a szentély -, úgy gondolta, hogy a háborús időszakban, melyben éltek, az embereknek szüksége van erre a különleges hatású élményre.
